Black Sheep Wall – Itt NEM az Isis keveredik breakdown-okkal!
[2008-09-27] - downer

Nehéz szülés volt, de megérte. Még valamikor júniusban írtam az utóbbi évek legsúlyosabb albumát produkáló Black Sheep Wall zenekarnak. Hosszas tökölés és nyaggatás után a csapat gitárosa, Scott végre bedobta virtuális postaládámba igencsak kimerítő és elgondolkodtató válaszait.

Légy szíves, mutasd be a zenekart az olvasóinknak!

Szevasztok, a nevem Scott, én vagyok a Black Sheep Wall zenekar gitárosa, melyet négyen alkotunk Jacksonnal, Jeff-fel és Brandonnal. Dél-Californiából származunk, három cimbora közülünk nagy füves, egyikünk pedig Straight Edge. Ez valami olyasmi, mint a Furcsa pár című filmben, csak nem olyan cool. Komolyra fordítva a szót, egy valag bandában való szereplés termékei vagyunk, amelyek ismeretlenül bár, de valószínűleg beszippantanak minket, hogyha nem találkozunk.

Az koncepció, hogy alig lehet „valós” információt találni rólatok, illetve miért nincsenek „hagyományos” zenekari fotóitok?

Milyen egyéb info kéne magán a zenén kívül? Nem próbáljuk rejtegetni magunkat, inkább csak leszarjuk a dolgot. Őszintén megvallva, sosem tudtam elképzelni olyan fotókat a bandáról, amik jól néznének ki. Láttál már olyan eleven promo képeket, amelyeken a bandatagok full idiótának tűnnek? Ha valaha rajtakapnál minket azon, hogy ilyesmit csináltunk, akkor megengedem Neked, hogy kinyírd a dobosunkat, mivel ő az egyetlen, akinek nem lenne ezzel problémája.

Hogyan írnád le a zenéteket valakinek, aki még nem hallotta?

Utálom beskatulyázni a zenéket, pláne a sajátomat. De van valami, amit még jobban utálok: ha azt mondják rólunk, hogy „az Isis keveredik breakdown-okkal”. Haver, ha az emberek továbbra is ezt mondogatják, én komolyan megölöm magam, mint az a fickó a Dissectionből. Kivéve, hogy két sátánista biblia lesz a hullám mellett, meg egy véres műpénisz... Persze nem az én véremmel... (utalás Jon Nödtveidt halálának körülményeire – downer)

Mik a legnagyobb hatásaitok (zene, könyv, bármi)?

Ez egy sokkal jobb kérdés annál, hogy jellemezzem a zenénket. A legtöbb dologban mindenki hasonlóan gondolkodik, de azért megvannak a saját hülyeségeink is. Amikor összeálltunk, bele voltunk bolondulva a Converge-be és a Botch-ba, de hát ki nem, ugye? A Cursed is egy kibaszott jó zenekar, ők is hatottak rám – csak túl hamar feloszlottak. Mondanom se kell, a Will Haven szintén meghatározó. Meg hát Neurosis, Cult Of Luna, stb. Bár ezeket annyira nem lehet kihallani a zenénkből, de az Extolt és a Glass Jawt is kedvelem. Szeretnék teljesen őszinte lenni, és elmondani neked, milyen írott művek voltak hatással ránk, de az igazat megvallva, az iskolai olvasnivalókon kívül nem nagyon szoktam a szabadidőmben a könyveket bújni. George Carlin és pár másik stand-up komikus emlékiratait olvastam mostanság.

Honnan ez a különös név? Van valami extra jelentése?

Semmi. Utalás egy videojátékra. (Starcraft – downer)

Ha jól tudom, önerőből adtátok ki az I Am God Songs-ot, és csak utána találtatok kiadót. Miért így alakultak a dolgok?

Brandon, Jackson és én már gyerekkorunk óta egy bandában játszottunk. Tök mindegy, mit csináltunk, bármi, amit felvettünk, mindenki feje felett elszállt. Persze jó néhány régebbi zenekar hatott ránk (fiatalok voltunk, miért ne hatott volna), de ez nem változtat a tényen, hogy egy túlszennyezett, idióta metalcore színtéren éltünk, kötelező sikertelenségekkel és hasonlókkal. Jeff tulajdonképpen megszokta, hogy a The Facelessnek énekel és a bandánk játszott egy helyi fellépésen velük. Kábé egy év múlva a kapcsolatunk Jeff-fel arra a szintre jutott, hogy mindig zenei ötletekről beszéltünk, és hogy mennyire bele vagyunk betegedve a kemény zene korlátozottságába. Valójában erről a bandáról sosem feltételeztük, hogy lehet valami belőle. Összejöttünk egy jó párszor, írtunk néhány dalt, felvettük őket, és aztán tulajdonképp feloszlottunk. Hagytuk a felvételeket a Myspace-en nyugodni, és végső soron a Black Sheep Wall valamiképp önálló életre kelt. Ebben olyan biztosak vagyunk, mint abban, hogy a pokol sem lendítette előre a zenekart. Medi a Shels Music-tól megkeresett bennünket az album kiadásával, az egyik esemény követte a másikat, most pedig újból egy banda vagyunk.
Az I Am God Songs-ról írt kritikámban azt írtam, hogy ez a lemez „az utolsó élő ember végső agóniájának aláfestő zenéje.” Mit gondolsz erről?

Ha a mi zenénket fogják játszani, amikor az emberi faj épp kihal, akkor megtisztelve fogom érezni magam.

És amúgy milyen visszajelzések érkeztek eddig a lemezre?

Idáig meglehetősen pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami nagyon jó. Amit eddig valaha csináltam, azok közül egyik sem lett túl ismert, így ez határozottan más. Nem tudom, hogy ismered-e a Lambgoat nevű amerikai webzine-t, de ott például nem szednek bennünket darabokra az üzenőfalakon. Szóval, ha ez egyfajta mutató, akkor nagyon jó. Úgy hallottam, hogy az egyik üzenőfalas főmunkatársuk meg is vette a CD-nket, szóval most már nyugodtan alszom éjszakánként.

Be tudnád mutatni pár mondatban az I Am God Songs dalait? Tiszta fejjel írtátok ezeket a dalokat?

Az I Am God Songs dalai a mi értelmezésünkben mutatják be azt, hogy milyen hihetetlenül szar az élet. Bizonyos dolgoknak egyáltalán nem kellene létezniük, és ha a körülmények, amikről a dalokban beszélünk, nem tesznek hidegre, akkor valószínűleg soha nem is fognak. Habár nihilisztikusan látjuk a dolgokat, ez nem jelenti azt, hogy felmászunk majd egy háztetőre, és shotgunnal szétrepítjük a fejünket (noha ez lenne a megfelelő módszer, ha lenne hozzá merszünk), de ez, azt hiszem a lemezen keresztül is átjön. A tiszta fej alatt azt érted, hogy a dalírás és a stúdiózás alatt totál be voltam-e állva? Igen, így történt. Baszod, egy gitárt láttam lejönni egy gombás tripről... Kibaszott bámulatos volt. Vagy, úgy érted, hogy lelkileg békés voltam-e? Nem, abszolút nem. Nem emlékszem, mikor voltam utoljára tiszta, de a küzdelem mindent mozgásban tart, így szarok rá.

Fogtok majd Európában is koncertezni?

Ó igen, minden bizonnyal! Kétszer már majdnem sikerült is, csak mindig szoptunk a pénz miatt. Ha tavasszal nem jönne össze, akkor nyáron mindenképp.

Bár elég súlyos zenét játszotok, a MySpace oldalatok alapján mégis mókás figuráknak tűntök! Tudnál valami vicces sztorit mesélni?

Egyszer leütöttem egy kiskölköt, amikor kúrtam az anyját. Azért mondom, hogy „kölök”, mert fel volt öltözve, és nem tudtam eldönteni, hogy milyen nemű. Haver, csak ugratlak. Az énekesünk viccesebb figura. Én csak hülye szavakat szoktam alkotni, mint például „difflehosser”.

Mik a jövőbeli terveitek?

Jelenleg számokat írunk. Télen, mikor szünet van a suliban, folytatjuk a dalszerzést, és egy szép nagy turnéra indulunk majd, amiről egyelőre még nem tudok túl sokat mondani. Egy valami biztos az új anyaggal kapcsolatban, hogy fejlődni fogunk olyan dolgokban, amik az I Am God Songs-nál még igen kezdetlegesre sikerültek, akkoriban ugyanis túl naiv voltam a lemezfelvétellel kapcsolatban. Vagyis úgy néz ki, hogy egy igénytelen, negyvenperces dalt fogunk összerakni... Nem, megint csak viccelek. A szívünkből fogunk játszani, és amíg az a helyén van, minden rendben lesz.
A zenélés mellett mivel foglalkoztok?

Nos, mindannyian suliba járunk, és ez bizony sok időt elvesz tőlünk. Brandon emellett még dolgozik is. Koncertekre szoktunk járni, meg effélék. Ha nagyon őszinte akarnék veled lenni, akkor azt mondanám, hogy amikor hazaérek a suliból, megcsinálom a házi feladatomat, füvezek, video játékokkal játszom, utána meg pankrációt nézek, mert a valódi világ sokkal művibb, mint ez a szar.

Szerinted mi a legjobb dolog az életben, és mi a legrosszabb?

Baszd meg ember, próbáltam valami viccessel előállni, de azt hiszem, inkább csak megragadom az alkalmat, hogy egy éleselméjű fasz legyek. A legjobb dolog számomra, hogy minden, ami számít, elnyeri a jutalmát. Azok az emberek, akik értékesebbek, és tulajdonképp próbálnak kezdeni magukkal valamit, miközben nem csesznek el mindent, ami az útjukban áll, mindig megmosolyogtatnak... Így most már értheted, miért nem mosolygok mostanság túl sűrűn. Nagyon nehéz megjelölni, hogy mi a legrosszabb dolog az életben, legalábbis hogy nekem mi az. Habár ami manapság nagyon emészt, az annak a tudata, hogy létezik valaki, akivel megérné foglalkozni, mégsincs időm rá, mivel az emberek saját magukkal vannak elfoglalva. Gondolok itt a nagybátyámra, aki pár évvel ezelőtt halt meg, és a családi nagy összejöveteleken, amikor lehetőségem lett volna rá, elmulasztottam beszélgetni vele, mivel túlságosan belemélyedtem néhány hírbe az Interneten vagy csak néhány szaros oldalt nézegettem. Már csak ez a gondolat is egy rakás dolgot helyezett a távlati elképzeléseimbe. Bocs, hogy nem lett valami vidám ez az utolsó válasz! De Te kérdezted, mi a legrosszabb része az életnek.

downer

Köszönet Armand barátomnak a komoly segítségért!


Az I Am God Songs-ról itt írtunk.
Belehallgatáshoz pedig itt a myspace-es oldaluk.