Bridge To Solace – A kultúrpolitika hiánya
[2008-10-13] - downer

Rengeteg interjút olvastam már Jakab Zolival, a Bridge To Solace énekesével, és szinte mindig megjegyezték, hogy mennyire közlékeny egy alany. Jómagam is arra jöttem rá, hogy neki a kérdések igazából csak azért szükségesek, hogy időnként rá tudjon gyújtani. Egyébként mindig tudja, hogy mit akar mondani, és azt ki is mondja. A BTS hamarosan új lemezzel jelentkezik, így arra gondoltam, nem ártana kifaggatni Jakab mestert a banda körüli dolgokról. Zoli rögtön az elején érdeklődni kezdett, hogy milyen az új Bridge To Solace dal, amit megmutatott.

Jó a hangzás? Tetszett?

Jól szól. Mondjuk a dob talán lehetne egy kicsit jobb, de…

Sajnos az a gyenge pont benne, a dob. Nagyon jól dobol Ádi, csak a pergővel egy kicsit elszaladt, mert elbaszta a pergőrészét a keverésnél, elfelejtett szólni, és a masternál már túl késő volt változtatni.

Körülbelül mire számíthatunk az új lemez, a House Of The Dying Sun kapcsán?

A dallamos részek még dallamosabbak, a brutális részek még brutálisabbak lesznek!:) Gyakorlatilag mi nem váltottuk meg eddig sem, és ezután sem a világot, mi mindig is a Bridge To Solace maradunk. Egy amolyan pszeudo metal banda vagyunk, ahol öt hülye hardcore srác csinál félmetal zenét. Ami mindenképpen más lesz, hogy Ádi dobol, aki ugye egy elsőosztályú dobos, és azért az ő játéka kicsit jobban alárakott a zenének és több dimenziót nyitott meg. Ez az eddigi legjobb lemezünk:), de őszintén megvallva tényleg tetszik. Szellősebb lett, mint az előző:), viszont azt az albumot is nagyon szeretem, mindegyik kiadott lemezünkre büszke vagyok, mindegyik olyan, mintha egy gyermek lenne, és egyik szülő sem tesz különbséget a gyermekei között. Szerintem jó lemez lesz, ennyi, tök felesleges ezt túlmisztifikálni. Mindenki elmondja, hogy ez neki mennyire fontos, de ez nekünk azért volt valóban fontos, mert valahol egyfajta rebootnak tekinthető, mert ugye álltunk másfél évig, és így baromi jó, hogy egy erős anyaggal térünk vissza. Például a zenekarban van, akinek jobban is tetszik ez, mint a Nightmares lemez.

A hangod egy kicsit változott. Ez tudatos volt?

A hangom a sok koncertezéstől erősödött is, és a bulikon kidolgoztam egy mélyebb tónust, ami kényelmesebb. Ezt eddig stúdióban még nem próbáltam. Attila, a svájci-magyar barátunk, akivel felvettük a lemezt, kihozta belőlem a legtöbbet, ráadásul egy jobb mikrofonnal dolgoztunk. Anno nagyon sokat szenvedtem az álló mikrofonnal, majd a Superbuttos Szabika kitalálta, hogy vegyünk egy sima mikrofont, rakjunk rá egy szivacsot, fogjam meg és üvöltsek. Be is jött, mert tényleg jó volt, de Attilával most egy új módszerrel próbálkoztunk, de mondjuk vért is izzadtunk két napig, mivel sok volt a torkomnak az a több, mint egy éves kihagyás. Meg is erőltettem a hangomat, el is ment, meg szenvedtünk azzal is, hogy akkor most álló mikrofont, vagy kézi mikrofont használjak. A fő probléma az volt, hogy a kézi mikrofonban a hangosabb ének is halkabb, mint az álló mikrofonban a halkabb ének, vagyis mégiscsak az utóbbit kellett használnom. Aztán egyszer csak rákaptam az ízére a harmadik nap reggelén, és akkor három nap alatt felment mind a kilenc szám. Közben meg éreztem, hogy mélyül a hangom, aminek örültem, mert az is mást élt ad a daloknak, Ádám dobolásával együtt keményebbé teszi a zenét, így próbáltam ezt a mélyebb hangot a magasabb, sikoltozósabb vonallal elegyíteni, hogy az ének se legyen olyan egysíkú.
A szövegekkel mi a helyzet?

A szövegek most is társadalomkritikusak, például a House Of The Dying Sunnál (A haldokló Nap háza), az Animals által ismertté tett népdal szövegéből vettem át paneleket, és gyúrtam át egy kicsit aktuálisabbá. Ez egy nagyon lokális lemez, arról szól, hogy ebben az országban mindennek megvan a látszata: megvan annak a látszata, hogy mi egy fejlett Európai Uniós ország vagyunk, megvan a látszata annak, hogy van egy liberális kormányunk, egy konzervatív ellenzékünk, de amúgy szerintem mindenki a háttérben szopkodja a másik faszát, és undorítóan viselkedik. Ezt ugye a Kultiplex-szel végig kellett élnem, egy moslék liberális kerületvezetés, meg városvezetés alatt, holott én egy liberális beállítottságú ember vagyok. Hiába vagyunk itt mi, emberek, teljesen meg vagyunk hülyítve, és teljesen bipolarizálják a politikát azzal, hogy baszd meg, vagy ezt csinálod, vagy dögölj meg! Mindenki ezt sugallja feléd. Egyfajta látszatfossal van kitömve a szemünk. Például szegény barom, aki kimegy dobálni a Kossuth térre, azt hiszi, hogy annak lesz értelme. De nincs értelme. Erről szól a Like Sheep Led To Slaughter című számunk. Meg hogy a Gyurcsányból ellenséget csinálnak? Jó, csináljanak belőle ellenséget! De ki csinál belőle ellenséget? Egy ugyanakkora fasz!! És akkor azt hiszik az emberek, hogy ők a magyarságért fognak kiállni, meg hogy ide a Fidesz kell, ők meg azzal burkolóznak, hogy ugyan már bazmeg, mi nem csináltunk semmit! De, kivitték az embereket az utcára, meghülyítették őket, erre meg ráugrott az extrém jobboldal. De mondjuk nem ez a gond, mert minden egészséges politikai helyzetben kell egészséges jobb-, meg egészséges baloldal, ezt senki nem vitatja. Az itt a kérdés, hogy mi a faszért mennek ki az utcára az emberek? Miért? Nem tudják ők se. A barom meg kimegy, dobál egyet a Kossuth téren, de az miért lesz jó? Megdől a kormány, és akkor majd az Orbán Viktor fogja behozni a többi multi céget? Mindenki ezen sír ugye, hogy nem tudják eldönteni, hogy a Gyurcsány most akkor kommunista, vagy kapitalista nagytőkés geci? Gyakorlatilag erről szól a lemez, hogy itt Magyarországon van egy olyan elképesztően rossz, fertő mentalitás, amitől az embernek a gyomra kifordul. Egyszerűen az van, hogy végignézed, és azt mondod, hogy jó, látjuk, hogy a jobboldal hülye, de akkor nézzük a baloldalt! A baloldal? Hát azok meg milyen faszok! Ott van az a geci, SZDSZ-es Gegesy, úgy baszott alá a Kultiplexnek, hogy az egyszerűen undorító volt, és erre mi volt az emberek reakciója: „Nem baj, majd lesz másik szórakozóhely!” Csak előbb-utóbb majd nem a szórakozóhelyet fogják eladni a lábad alól, hanem kinézik a lakásodat, a házadat, a telkedet, a nyaralódat azzal, hogy én most találtam valami vaskos, zsíros befektetőt, aki oda majd épít valamit, te meg menj a jó kurva anyádba! Ez az, amit nagyon sokan nem értettek meg, hogy például ez is több volt, mint egy sima klubharc. Itt egy hatalmas, országos problémáról van szó. Ugye a jobboldal imádta ezt, hogy bezárják a Kultit, ez is mutatja a kettősségét, máskor meg zsidóznak, hogy a büdös zsidó fölvásárolja a telkeket. Most nem, most örültek, hogy a „drogosok” elmentek az anyjukba. A lemezen erről is van egy szám, hogy ma nincs kultúrpolitika ebben a kibaszott országban. Van egy PANKKK-program, ami az egyetlen jó kezdeményezés volt, mely a könnyűzenét hivatott segíteni, de még mindig hülyének néznek, mert üvöltözöl, érted. A Children Of Bodom játszik háromnegyed óra ikergitárszólót, és az összes finn dagadó mellel büszke rájuk. Meg az egésznek van szociális hálója, de itt bazmeg! Itt az a nemzeti identitástudat, hogy basszál föl magadra egy kibaszott Lonsdale kapucnist, húzd a szemöldöködbe, vegyél fel hozzá egy focistasálat, és utána basszad szájba a zsidót, meg basszad szájba a cigányt. És akkor azt mondják, hogy buzi liberális vagyok! Ja, buzi liberális vagyok, de azért csak büszke vagyok arra, ahonnan jöttem, meg tök jó érzés, hogy innen próbálod meg elérni azt, amit el akarsz érni. Szerintem azért bebizonyítottuk, hogy ha a Bridge To Solace-szel keményen dolgozunk, akkor nem számít az, hogy: „Na, itt vannak a magyarok!” De sokszor mi magunk érezzük ezt. Például a többiek előbb hazajönnek Svájcból, mint én, és akkor a Peti táskáját ellopja valószínűleg a kalauz. Erre mi a faszt tudsz mondani? „Na, baszd meg, hazajöttünk!” Mikor meg kint voltál Svájcban, a kutya nem szólt hozzád, nem néztek rád rossz szemmel, le se szarták. Erre itthon meg… Itt nincs kultúrpolitika, pedig nagyon lehetne erősíteni a nemzeti identitástudatot azzal, hogy megtanulja az ember azt, hogy nem a Tomcat a magyar, meg a Budaházy a magyar, meg a Toroczkai a magyar, és a Gyurcsány a nem magyar, hanem azt mondják, hogy „Baszd meg, itt van egy zenekar!”, tök mindegy, hogy milyen stílusú. De Magyarországon van az opera, a színház, meg van a komolyzene, ezek el vannak ismerve, a többi bohóc. Ezzel szemben a Mayhem kap egy kibaszott Grammy-díjat Norvégiában, érted. Itthon már az is nagy dolog volt, hogy a Subscribe-ék megkapták a Fonogramot. Végre azt mondják, hogy van egy zenekar, amiben nem rasztahajú, ugráló majmokat látnak, hanem elhiszik, hogy az a banda jó. Le a kalappal a Subiék előtt, büszke vagyok arra, hogy egy zenekar ebből a szférából meg tudja ezt csinálni, mert fontos. Abszolút túl kell lépni a hardcore, meg metal határokon, és most itt nem arról van szó, hogy álljunk neki könyörögni az államnak támogatásért, de azért bazmeg, ne vegyék már el teljesen az életterünket. Ebben az országban teljes élettér-elvétel van minden szinten, kulturális szinten is.
Nagyjából ezeket a problémákat öleli föl az egész lemez, ami elég dühös kritika a közvetlen környezetre, amelyben van egy nagyon szépen, mézesmázosan fölépített szartorta. Megvannak rajta gyönyörűen a gyertyák, meg a díszítés, és amikor fölvágod, akkor bűzlik az egész. Erről van itt szó, nézz körbe, itt ülünk az Erzsébet tér közepén, boldog mindenki, megvan minden, ami egy fejlett országban, de belülről rohad az egész. Egy skandináv országban nem rohad annyira, de ne is Európa legstabilabb gazdasági országait hozzuk példaként, hanem mondjuk vegyük Lengyelországot, ami fele ennyire nem néz ki jól, de olyan kibaszott underground élet van ott, hogy megőrülsz. Akkor ott van Csehország, ahol szintén. Ott a kibaszott Klub 007, ami már leégett, satöbbi, de még mindig áll, még mindig mennek oda zenekarok 15-20 éve, mi meg mire legyünk büszkék? Hogy volt baszd meg Almássy, majd eladták, volt Blue Box, lett Kultiplex, öt évig ment, jaj, de jó, akkor azt bezáratjuk? A West Balkánt hozzuk el a Kopaszi-gátról a Kisfaludy utcába, a Kisfaludy utcából toljuk át a Futó utcába, aztán megint elhúzzuk egy utcával arrébb? Mire jó ez? Az embernek nincs arra lehetősége ma ebben az országban, hogy kiadja magából a szart. És akkor nem csoda, hogy mindenki kimegy dobálózni. Legyenek bazmeg koncerten, és vezesse le mindenki ott a maga feszültségét, vagy menjen ki dobálózni, de akkor menjen ki jó okkal dobálózni. Meg miután megdobálta Gyurcsányt, akkor menjen át és dobálja meg Orbán Viktort, és azt is szólítsa fel lemondásra, és takarítsa el az összes gecit, aki ma benne van ebben a velejéig rothadt magyar politikai életben.
Ez aztán kimerítő és komoly válasz volt! Ezúttal miért mentetek Svájcba, itt is fel lehetett volna venni a lemezt, nem?

Tudjuk, és igazából sokan szerintem úgy is néznek erre az egész stúdiókérdésre, hogy „Na, most ennyire nagyképűek vagyunk, hogy nekünk már nem jó a magyar stúdió?” Erről szó sincs, én nagyon becsülöm a munkáját Szabikáéknak a Parkplatzban, akkor Piciéknek a Bakeryben, meg ott van még Jaya Hari das is az Audioplanettel. Egyébként itthon akartuk felvenni a lemezt, de volt egy barátunk, Varga Attila, aki a Dark Day Dungeon nevű zenekarban gitározott, és ő mondta, hogy „Zoli, figyelj, imádom a BTS-t, tíz éve nagyon közeli barátom vagy, vedd föl nálunk a lemezt, odaadom a stúdiót nagyon olcsón.” Ezáltal meg maradt annyi keretünk, hogy az egész mastert meg a keverést elvigyük Kanadába a Blair Calibaba nevű sráchoz, akinél az első lemezünkre a Trial énekes Greg barátunk felvette a spoken word-öt. Szóval kaptunk egy ilyen lehetőséget, és azt mondtuk, miért ne próbáljuk ki? Miért ne próbáljunk meg lerakni valami olyat az asztalra, ami lehet, hogy egy kicsit máshogy szól, mint egy átlag magyar lemez, ami meg nem mondom azt, hogy nem világszínvonalú produkció. Tudom nagyon jól, hogy milyen albumokat csináltak Piciék, például a Blind Myselfnek, az Isten Háta Mögöttnek, mindegyik kibaszott durva lemez, és mocskos profin szól az összes, le a kalappal. De nem erről van szó, mindig is szerettük a saját utunkat járni, kaptunk egy lehetőséget, és azt mondtuk, hogy akkor jó, hajrá, csináljuk! Ennyi. Ezért vettük fel Svájcban, és kevertük Kanadában.

Jelenleg stabilnak tekinthető a zenekar felállása?

Ezt minden zenekar mindig elmondja, hogy ez a legstabilabb, de egyébként én úgy érzem, hogy igen. Egyrészt zeneileg már érintettem a témát, hogy Ádi dobolása tényleg új kapukat nyitott, emberileg meg nagyon összeértünk, tehát Petivel hatalmas szerencsénk volt, mert egymás között egyébként borzalmas stílusa van a zenekarunknak. Sokan azt mondják, hogy főleg nekem:), de egyébként igazuk is van! Bálint például nagyon nehezen szokta meg ezt, hogy lemegyünk próbálni, és akkor mindenki így beszél, hogy „Na, mi van te szar? Rohadjál meg, te ganaj!” Tudod, ez olyan, hogy gyakran már annyira túlzásba viszed azt, hogy direkt geci vagy a másikkal, de csak a poén kedvéért, hogy a végén már átcsap abba, hogy az ember azon gondolkozik, hogy „Húha, most tényleg geci voltam?” Bálint meg sokáig csak nézett nagy szemekkel, hogy bazmeg, olyan furcsa ez a zenekari stílus. Peti meg egyből bejött. Hozzánk képest fiatalabb is, mi mindannyian már huszonkilenc-harminc körül járunk, Bálint huszonöt, ő huszonegy, viszont egy nagyon talpraesett gyerek, tök jó gitáros és elképesztően vicces figura. Az volt a meglepő, hogy keményen bevágtuk a mélyvízbe, egyből kivittük Svájcba két hétre, be voltunk zárva egy lakásba, és kurva jól helytállt. Ezért gondolom azt, hogy ez egy új kezdet, mintha ez egy új zenekar lenne, nagyon jó lesz szerintem. Tényleg stabilnak érzem az egészet. Emberileg is tök jól kijövünk, Ádi meg én már eljutottunk arra a pontra, hogy fél szavakból is megértjük, hogy a másikhoz mikor nem szabad hozzászólni. Úgy gondolom, hogy tök jó az egész. Rég éreztem magam ilyen jól egy zenekarban, mint most.
Peti hozott témákat?

Igen, kettőt is. Két számban is nagyon tevékenyen részt vállalt Bálint is, meg Peti is, ilyen szempontból ez meg a másik, ami miatt megfelelt. Beszállt a zenekarba és gyakorlatilag négy-öt hónapja volt arra, hogy megtanulja a régi számokat és emellett fölkészüljön az új lemez anyagából is, meg még írtak is közösen, szóval ezért mondom, hogy tényleg csodálatosan megállta a helyét. Új tagtól többet nem tudok elvárni.

Turné? Itthon, külföldön?

Itthon most nyomulunk ugye, masszív hétvégéink lesznek, amikor mindig játszani fogunk, aztán jön ki november végén, december elején a lemez, december 28-án kerül sor a lemezbemutatónkra a PeCsában, és utána valamikor jövőre meg megyünk majd turnézni. Van egy managementünk, a GSR-ból Rob, aki amolyan zenekari menedzserré avanzsálódott. Gyakorlatilag mindent elintéz, például szervez nekünk egy ESP szponzori szerződést, meg apróságokat is, ami mondjuk nem egy látványos dolog, de ezeket az ember sokszor hajlamos elfeledni, mert dolgozik is, és miért foglalkozzon vele. Ő meg képes meghozni kellemetlenebb döntéseket is. Tök jó ez az egész, jól ki van találva.
Így a végén még ejtsünk pár szót a Newbornról is. Tényleg csak emiatt a segélykoncert miatt áll össze a banda, vagy van ennek valami más előzménye is, vannak egyéb tervek?

Tényleg csak emiatt áll össze, nincs semmi más, nem is gondolkodtunk erről. Úgy jött az egész, hogy egy barátunk beteg, és szüksége lenne támogatásra. Az öccse fölhívott, hogy Tomi szeretné, ha csinálnánk valamilyen sok zenekaros bulit, és mikor találkoztam vele, állandóan basztatott, hogy de jó volt a Newborn koncertekre járni. Így azon gondolkoztam, hogyha ennyivel is segítek abban, hogy Tomi minél hamarabb felépüljön, akkor csináljuk meg. És ez lett a vége, hogy felhívtam a többieket, hogy figyeljetek srácok, erről van szó, én nem is akarom, hogy ez rólunk szóljon, pusztán segíteni szeretnék. Amúgy meg eléggé elfoglaltak vagyunk a BTS-sel, Tibiék meg az Idoruval, viszont úgy gondoltuk, hogy egy régi barátért ez a legkevesebb, amit megtehetünk. Nem nagyon nyúltunk a Newborn myspace oldalához, és mikor végignéztem a fotókat, érdekes volt látni, hogy mindegyiken ott van Tomi az első sorban, így a flyerre is egy ilyen kép került, amin ő ordít a mikrofonba. Nagyon durván elkapott a nosztalgia, meg az, hogy van egy régi barátod, akivel tizenéves korodban összehaverkodtál, együtt jártatok buliba, cserélgettétek a lemezeket, átmentek sok mindenen, és segítségre van szüksége, amihez pedig az kell, hogy hat év után újra színpadon álljon a Newborn, akkor álljon a Newborn a színpadon. Fölhívtam a többieket, és mindenki benne volt. Nagyjából ennyi, lesz egy koncert és semmi több.

downer


Az előző Bridge To Solace lemezről itt írtunk.
Belehallgatáshoz pedig itt a myspace-es oldaluk.