Disfear – Mocsok metal mesterfokon
[2008-11-10] - dzsi

A közelmúltban ellátogatott hazánkba a crust/death ’n’ roll stílus nagyágyúja, a Disfear. Ennek alkalmából ért az a megtiszteltetés, hogy a koncert előtt diktafonvégre kaphattam a csapat legendás frontemberét, Tomas „Tompa” Lindberg-et.

El tudnád mondani, miből állt a mai programod?

Hú, basszus persze! Nagyon korán keltünk, mert a reptérre autóval kellett menjünk. Ez alapból kábé négy órás út lett volna Németországban, de csak hét óra alatt sikerült megtenni, úgyhogy a gépet is majdnem lekéstük.:) Sikerült azért iderepülni, nem túl rég érkeztünk meg, azóta találkoztunk az itteni promoterekkel, néhány haverral. Egyelőre úgy tűnik, jó estének nézünk elébe. Azóta megcsináltam pár interjút is, baromi jó a hangulat.

Mi a véleményed Budapestről és úgy általánosságban Magyarországról? Tetszik a hely?

Nagyon szeretem! Igazából voltam is itt már párszor, mint turista. Izgatott is vagyok kicsit, mert csak egy napot maradhatunk, és mivel ma elég későn érkeztünk, holnap remélem jut rá idő, hogy szétnézhessünk kicsit. Nagyon szeretek az országotokban lógni, mint mondtam többször is voltam itt nyaralni. Nagyon jó az atmoszféra, tetszik a kultúrátok.

Kóstoltad már a nemzeti italunkat, a pálinkát?

Ó, azt hiszem igen! Ez egyfajta égetett szesz ugye?

Igen. Különféle gyümölcsökből készül.

Akkor tutira kipróbáltam, most már biztosan emlékszem.:) De már nem iszom ilyen piákat, még sört is alig. Okosabb döntés, így mindenki jobban jár!:) Legutóbb viszont sikerült alaposan megízlelni…

Milyen a turné, hogy érzed?

Elég jó eddig, azt hiszem. A Doomriders-szel utazunk, akik eleve jó barátaink, ráadásul hasonló zenét is játszunk, amivel nagyjából ugyanazt a közeget vonzzuk. Ami pedig külön jó, hogy ezen belül vannak crust, hardcore és metal arcok is, ami ugye elég jó kis keverék. Élvezetes nagyon, mert mindenhol nyugodt a légkör, mindenki jól érzi magát, nincsenek egoista, arcoskodó emberek, egyszóval: fasza.
Ez idáig melyik volt a legjobb állomás?

Eddig még csak öt bulink volt, amiből az első hármat még a Doomriders nélkül nyomtuk. Talán a hamburgit mondanám, ott totál teltház volt, ami iszonyat felemelő érzés. Igazából mindhárom német koncert faltól-falig volt, úgyhogy ezt elég jó kezdésnek gondolom. Itt meglátjuk, mi lesz majd, de inkább csak az érdekel, hogy jó legyen a hangulat.

Kicsit személyesebb kérdés: miért választottad ezt a fajta önkifejezési formát? A zenélésre gondolok itt konkrétan.

Elég természetes módon alakult ez ki nálam. Amikor tizenéves vagy, elkezded keresni önmagad, illetve, hogy hogyan tudnád minél inkább kiadni, ami belül van. Tizenkét éves koromban kerültem kapcsolatba a punk és metal zenékkel, és ez tűnt a legtesthezállóbb iránynak. Egyszerűnek tűnt belekezdeni, mert ugye a punk nem egy bonyolult stílus, aztán persze jól benne is ragadtam, ezután pedig már nem volt megállás. Nagyon jó módja ez annak, hogy kiszabadítsd a dolgokat a legbelsődből, hogy elmondhasd, amit akarsz, és közben még jól is szórakozol.

Volt egy olyan szokásotok, hogy csak nagy időközönként adtok ki lemezeket. Idén viszont kijött a Live The Storm, és egy split is a Doomriders-szel. Ezt hogy sikerült összehozni?

A split csak a turné kedvéért jött ki. Könnyű volt megoldani a dolgokat, emellett jó ötletnek találtuk, hogy azok az emberek, akik eljönnek a bulijainkra, szert tehessenek valami különlegességre. Az új korongot pedig Amerikában vettük fel, a Converge-es Kurt Ballou-val, ami igencsak tanulságos volt. Jól rátapintott, hogy mi az, amiben jók vagyunk, és mi az, amit inkább hanyagolnunk kéne. Ezért külön izgalmas, hogy pont most, a karrieremnek ezen a pontján jelenhet meg az album. Elég régóta nyomjuk már, és ez az anyag fokozottan azt mutatja, hogy hálistennek még mindig nem égtünk ki.
Sikeres egyébként a Live The Storm?

Igen, mindenképpen. Igazából ez az eddigi legsikeresebb anyagunk az eladások alapján. A kiadó elégedett, ami könnyebbé is teszi az együttműködést. Ezen kívül az út folyamán is elég sokat sikerül eladnunk, ami még jobb, mert így kifejezetten a mi kezünkből kerülhet a srácok kezébe a cucc, ami nagyon jó érzés.

Hogy készülnek a dalok egyébként?

Próbateremben írjuk őket, mindenki részt vesz benne. A gitáros lehozza az új témákat, aztán együtt összerakjuk őket. A szövegekért pedig én felelek. Elég könnyedén megy ez így nekünk. Néha kicsit több időt vesz igénybe ez a módszer, de tényleg megéri.

Más téma. Van feleséged?

:) Igen, gyerekeim is.

Nem szokott féltékeny lenni, amikor útnak indultok a bandával?

Nem. Tudjuk kezelni a helyzetet, már rég túlléptünk ezen, tisztában van vele, hogy erre mindenképp szükségem van. Tizenkét éve együtt vagyunk, nagyon jól működik a dolog.

Mit tennél, ha ez lenne életed utolsó napja?

Kemény kérdés... Biztosan a családommal tölteném a maradék időt, és megpróbálnánk olyan jól érezni magunkat, amennyire csak lehetséges.

Mi a legrosszabb tulajdonságod?

Hát abból bőven van!:) Elég nyugtalan típus vagyok, és könnyen türelmetlenné válok, ha nem pörögnek az események. Ez mondjuk bizonyos szempontból jó is, mert így legalább sikerül hatékonyan megvalósítani az elképzeléseket. Addig úgysem nyugszom, amíg van tennivaló. Ezek a tulajdonságaim néha hasznosak, néha meg nagyon nem.:)
Ki a legelviselhetetlenebb a zenekarban?

Na, ez én lennék!:) Azokra alapozva persze, amiket az előbb mondtam. Mindnyájunknak megvannak a sajátos nézetei, a maga kis világa, de annyi ideje vagyunk együtt, hogy már igencsak tudunk bánni egymással. Sokat tanultunk a hibáinkból.

Ritkán előfordulnak azért nagy ordítozások, ajtócsapkodások?

Nem mondanám. Problémák mindig adódnak persze, de általában megpróbáljuk ezeket normális hangnemben megoldani. Sokat segít amúgy, ha nem vedelsz annyit, mert józanul sokkal könnyebb megfelelően kezelni az ilyen helyzeteket.:)

Van valami különleges rituáléd a bulik előtt?

Nem mondanám, mivel amikor a Disfear-rel vagyunk úton, mindent magunk intézünk. A merch pult is ilyen, folyamatos váltásban vagyunk. Amíg az egyik társaság a színpadon van, addig a másik árul, és fordítva. Szóval az idő nagy részét ott töltjük, ez segít is kialakítani a megfelelő hangulatot. Igazából csak a hangomat szoktam bemelegíteni kicsit.

Mit tartasz a legizgalmasabbnak?

Elég sok mindent igazából. A feleségem, a családom, a zene, a barátaim, az utazgatás – ezek mind ide tartoznak. Elég sok jó dolog van az életben.

Ennyire jó a zenekarral utazgatni?

Persze, de azért a zenekar nélkül is elég jó!:) Nagyon szeretek új dolgokat látni, tapasztalni, és úgy általában körbenézni a világban. Láthatsz más kultúrákat, elég sokat tanulhatsz.

Milyen típusú filmeket szeretsz jobban? Azokat, amik happy end-del végződnek, vagy ahol a gonosz győz?

A kiszámíthatatlan befejezést szeretem, ami meg talán a másodikhoz áll kicsit közelebb, ha már valakinek nyernie kell. A happy end általában túl kiszámítható, túl hollywood-i. A fura, underground filmeket szeretem igazán, ahol fogalmad sincs, mi fog történni, és gyakran meglep. Sokkal érdekesebbek.

Az At The Gates-szel kapcsolatban is lenne egy kérdésem. Mi volt a célja az idei turnénak a sok-sok eltelt év után?

Számunkra fontos volt, hogy adjunk így utólak egy méltó befejezést a dolognak, mert ugye anno pillanatok alatt hullottunk darabokra. Anders is régóta mondogatta, hogy szeretne egy ilyet, mert kicsit bűntudata volt az akkori hirtelen kilépése miatt. Azt akartuk, hogy most megvalósulhasson, ami akkor nem. Ezt éreztük a legmegfelelőbb módszernek ahhoz, hogy elbúcsúzzunk mindenkitől. Az ok, ami miatt ez csak most valósulhatott meg, az az, hogy ugye mindenkinek ott van azóta a saját bandája, és ezeknek a menetrendjéhez kellett igazodni. Amúgy tudtuk, hogy lesz egyszer egy ilyen, csak nem gondoltuk, hogy ennyire nagyszabásúra sikerül. Sokkal több ember volt kíváncsi ránk, mint amire számítottunk. Mindenki értette, hogy miért is történik mindez. Különleges nyár volt, azonban csak ennyi szerepelt a terveink között, úgyhogy új lemez sem lesz.:)


Akkor ezek szerint megérte a dolog.

Mindenképpen! Életem egyik legjobb nyara volt.

Érdekes kérdésnek tartom, ezért Neked is felteszem így a vége felé. Elégedett vagy az életeddel?

Egyértelműen. Megvan a lehetőségem, hogy kifejezzem magam művészi formában, van egy fantasztikus családom, ami ugye elég jó alap mindenhez, vannak emberek, akik szeretnek, és akiket szerethetek, van egy csomó barátom. Ráadásul most egyetemre is járok, nagyon tetszik az ottani légkör, folyamatosan új dolgokat tanulhatok. Szóval tényleg elégedett vagyok. Ráadásul a rengeteg pozitív dolog miatt azt érzem, hogy a napok túl rövidek, az évek meg túl gyorsan telnek.

De vannak azért nálad is problémásabb időszakok, nem?

Ezek általában a tervezgetésből és a logisztikából adódnak.:) Minden ilyen jellegű problémát meg akarok oldani gyorsan, és elég nehéz egyszerre több helyen lenni, pedig hát elég jó lenne…

Végezetül, akarsz valamit üzenni a magyar rajongóknak?

Persze! Nagyon jó, hogy itt lehetünk, és hogy egyáltalán vannak magyar rajongók! Fantasztikus látni, hogy itt is eljönnek a koncertünkre! Remélem, hamarosan megint tudunk majd jönni!

dzsi


A csapat aktuális lemezéről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.