Locust On The Saddle – Ősrock
[2008-11-07] - downer

Hazánkban mostanában egyre több feltörekvő banda mozog a southern/stoner/sludge irányvonalon, ami igazán dicséretes. Ennek egyik jeles képviselője a Locust On The Saddle zenekar is, akik nemrégiben jelentették meg bemutatkozó albumukat The AlphaMantis címmel. Egy igen hangulatosra sikeredett balmazújvárosi koncert után ültem le az énekes Vass Imivel és a basszer Szabó Petivel (illetve később, további pár kérdés erejéig e-mailben is érintkeztünk), hogy kitárgyaljuk a zenekar körüli legfontosabb dolgokat.

Hogyan is alakult ez a zenekar?

Imi: Ez a zenekar Szabó Tamás bandája, és azért tökjó, hogy mi adjuk ezt az interjút, mert pont ő nincs itt.:) Az ő gimnáziumi bandájából alakult ez az egész, amit kábé négy évvel ezelőtt felelevenítettek Szipszer Szabolcs dobossal, és nagyjából ekkor csatlakoztam én is hozzájuk. Hárman kezdtük el, basszusgitáros poszton mindig cserélődtek az emberek. Nagyjából négy éve vagyok a zenekar tagja, a másik gitáros Szabó Laci kábé három éve csatlakozott hozzánk, Peti pedig úgy másfél éve.

Előtte játszottatok valahol?

Imi: Azt tudom, hogy Tamásnak ez az első és örökre egyetlen zenekara, nekem a harmadik.
Peti: Én játszottam előtte a Warpigsben, a késői időszakban, illetve a Yellojackben, ami a Warpigs folytatása volt. Ezen felül van két igencsak underground zenekar, amikben most is játszom a Locust mellett: az Igor és a Harvester.

A stílus, ez a stoner/southern rock vonal egyből megvolt?

Peti: Tomi és Szipi a két alapvető tag, akik már a ’90-es évek közepén elkezdték ezt csinálni, és rájuk igazából a Down volt nagy hatással, amit a mai napig érezni. Aztán úgy nagyjából 2003-ban vált komollyá ez a zenekarosdi, ekkor került a képe Imi, mint énekes, majd az egyik bulira lejött a Belmondo gitárosa, Szabó Laci, akinek nagyon bejött ez a stílus, és úgy gondolta, hogy beszáll a bandába. Végül tavaly nyáron az előző, hosszabb ideig a zenekarban tevékenykedő basszer, Kovács Dávid, aki most a Saint Petrolban játszik, kiszállt, és akkor jött össze ez a társaság, amivel a lemezt is felvettük.
Imi: Igen, arról van szó, hogy elkészült az első nagylemezünk, amely mikor is készült el...?
Peti: Tavaly novemberben kezdtük el felvenni Egerben a Shapat Terrorék stúdiójában, ahol az Egon és Dönci című filmet is csinálták, majd a Superbuttos Szabika segítségét is igénybe vettük, így a melót végül a Parkplatzban fejeztük be, és júliusban jelent meg a lemez.
Imi: Vannak az albumon olyan témák, amik Tamásnak kábé nyolc évvel ezelőtt pattantak ki az ujjaiból, de van egy olyan szám is (Breaking The Unwritten), ami a lemezfelvétel elkezdése előtt két héttel készült el, hogy legyen egy más típusú dal is. Szóval ez így a zenekarnak egy elég nagy, egyben kezdeti korszakát átölelő zenei gyűjtemény lett, nyilván a második album teljesen más metódusban készül majd el.
Peti: A következő lemez valószínűleg egy jammelgetősebb téma lesz, ami nyilván az aktuális hangulatunkat fogja tükrözni.

Akkor ti most mennyi témát hoztatok?

Peti: Az énektémák terén Vasi abszolút szabadkezet kapott...
Imi: Az 97%-ban az én termelésem, a maradék hármat meg a Shapat Terroros Sohi hozta a Breaking The Unwritten refrénjének formájában.
Peti: A frissebb témákban a basszusgitárt már én írtam. Amúgy a lemezen szereplő összes dalt valamilyen formában már felvette a zenekar a Denevérben vagy a Magyar Rádió stúdiójában. De végül is mindenki belerakta a saját dolgait az anyagba, szóval ez mind az ötünk kreatív terméke lett.

Imi, a szövegeid milyen témákat ölelnek fel?

Imi: Abszolút átlagos, sablonos alap témák. Nyilván a kidolgozásmódja az, ami mássá teheti. Van, ami az autózás élvezetéről szól, van, ami a párkapcsolati dolgokról, barátságról, hitbéli kérdésekről, satöbbi. Alap dolgok. Vannak olyan dalok, ahol valamelyest törekszem lineáris történetmesélésre, és van, ahol szándékosan szilánkosra veszem a figurát.
Peti: Valamilyen szinten a stoner vonal is emiatt megfogalmazódik itt-ott, pont az autós téma kapcsán. Alapvetően az a világ ugye a nagy, amerikai verdákról és a nagycsöcsű, nagyseggű nőkről szól, de inkább a doom meg a sludge az, ami hatott a zenekarra. A stoner kevésbé érződik, annak ellenére, hogy manapság egy rendszeresen alkalmazott, nagyon népszerű stílusjegy, de ez mégsem érezhető annyira a lemezen. Illetve van egy átkötő szám, a Bank Holiday, amin azért a Kyuss hatása letagadhatatlan. És ebben a nótában egyébként a Shapat Terroros Sohi játszotta fel a basszustémát, szóval nemcsak énekelt az albumon.

Az említetteken kívül milyen egyéb hatásaitok vannak?

Peti: Amikor először láttam a zenekart két gitárral, és ahogy az én szavaimmal élve „kiteljesedett” a banda, akkor legfőképp a Black Sabbath-ot éreztem rajta, tehát ezt az igazi ősrockot. A tavalyi Szigetes koncerten, amely az utolsó olyan buli volt, amin nézőként voltam jelen, engem abszolút az az érzés kerített a hatalmába, mint amikor megnézem ezeket a régi, ’70-es évekbeli videokat, amikor negyven-ötvenezer ember előtt játszanak a zenekarok, és a soundjuk ez a teljesen alap rockhangzás... Kár, hogy pár tízezer ember hiányzott a koncertről.
Imi: Ez abszolút Tamásból jön, hiszen sok Black Sabbath-ból meg Led Zeppelinből dolgozik, így ez a témáiban is elég szervesen benne van. Szóval nyílván hatott ránk a Kyuss meg a Down is, meg a honi színtérről persze a Mood.
Peti: Persze a kezdet kezdetén én punk és hardcore vonalon mozogtam, és emiatt például a vokálok terén, főleg élőben ez elő szokott jönni. De nyilván nem szállok be a zenekarba, ha ez a stoner/doom/sludge irány nem érintett volna meg.
Milyenek az eddigi reakciók a lemezre?

Imi: Annyira nem követem figyelemmel, de az egészet nézve vegyes, bár többségében pozitív. Általában elismerik, hogy ez egy valamilyen szinten eredeti banda. Vannak olyanok, akik szerint a lemez első fele jó, a második fele el van nyújtva, és van, akinek a lemez első fele egyáltalán nem tetszik, de a második felében talál magának tetszetős dolgokat...
Peti: Igen, a lemez első felében inkább a direktebb számok vannak, amik könnyebben befogadhatóak, a második felét meg a régisulis ősrock rajongók értékelik jobban.
Imi: Persze az hozzáállás kérdése, hogy kinek mi tetszik jobban.

Peti: Azt még hozzá kell tennem, hogy alapvetően ez a zenekar a jammelésről, meg a saját magunk szórakoztatásáról szól. Az mindig nagyon jó volt, hogy pozitív visszajelzéseket kaptunk a közönségtől, elég ha a tehetségkutatókra gondolok. Például az ABC Tehetségkutatót megnyerte a banda, amivel Ausztriába is kijutott.
Imi: Illetve másodikok lettünk, amivel továbbjutottunk.

Lesz video clip valamelyik dalra?

Peti: Igen. Valamikor november elején állunk neki az első clipünk forgatásának, mégpedig a Burnout című számra. Lesznek benne zenekaros részek, meg valamiféle sztorizgatósabb vonal is, de erről egyelőre még nem mondanánk semmit.
Imi: Pontosabban annyit, hogy november első szombatján megejtettük a felvételeket, azaz reményeink szerint egy hónapon belül kész is lesz, és már mehet is a honi és külföldi zenei csatornák játszási listáira! Persze az Interneten is megtalálható lesz majd.

Külföld irányába vannak lehetőségeitek?

Imi: Egyelőre Magyarországon próbálunk megcombosodni: kész a lemez, koncertezünk, lehetőleg ismertebb zenekarok előtt, hogy minél többen láthassanak minket, utána meg majd lesz valahogy. Nyilván nem fogunk visszakozni, ha lesznek lehetőségek külföldre, és biztos mi is keresni fogjuk ezeket a későbbiekben.
Peti: Próbálunk reálisan hozzáállni ehhez, és mivel angol nyelvűek a szövegek, így később azért várható, hogy lesznek külföldi koncertek is, de ez valószínűleg a környező országokra fog vonatkozni. Például most augusztusban volt egy nagyon-nagyon jó koncertünk Szlovákiában, a Hanna feszten.

Saját turnét nem terveztek?

Peti: Egyelőre nem. Jövő tavasszal vannak olyan tervek, hogy az egyik ismertebb magyar bandával elmegyünk majd egy közös turnéra, de ez még képlékeny dolog. Amúgy meg a BPRNR szervezi nekünk a koncerteket.

Mit éreztetek akkor, amikor kiderült, hogy elmarad a pesti Down koncert?

Imi: Szerintem ne hánytorgassuk, ami elmúlt! Úgy zajlott, hogy az előző éjszakán próbáltunk, és a velem szemben ülő, szintén szakállas úriember szólt, hogy figyeljetek már, érkezett egy telefon, hogy baszd meg, nem lesz holnap koncert! Micsoda? Mondjuk nem nagyon szoktam készülni az efféle eseményekre, de azért most azon kaptam magam, hogy előző nap már csak Down-t hallgatok, és Down szövegeket meg dallamokat dúdolok. Úgyhogy nagyon rá voltam izgulva, és akkor jött az információ, hogy baszd meg, nem lesz. Pedig már elővételben meg is vettem a jegyet, mint egy jól nevelt, tisztességes magyar állampolgár, de hát nem jött össze.
Peti: Mindenképp egy nagy élmény lett volna itthon látni a Downt.


Prágába nem mentetek el?

Peti: A gitárosunk, Szabó Tomi kiment.
Imi: Ráadásul nem is Prágába, hanem autóval elmentek valahova Németországba, Münchenbe talán. Képesek voltak elmenni oda, mert ugye akkor még nem volt róla szó, hogy itthon is lesz koncert, de aztán teljesen jogosan mentek el, hisz nem volt nálunk buli. Persze az még inkább fájó lett volna, ha mi is fellépők vagyunk előttük, de erről nem is volt szó sajnos.

Számotokra milyen a jó koncert?

Peti: Ez részben megoszlik a zenekaron belül. Úgy értem, hogy nem mindenkinél ugyanaz a szint. Emellett az sem mindegy, hogy „szakmai” szempontból, vagy hangulatot tekintve beszélünk jó koncertről. Nekem az egyik kedvenc koncertem a zenekarral a salgótarjáni buli volt, ahol mire színpadra kerültünk, már igencsak fáradtak voltunk, ráadásul nem is játszottunk a legjobban, de a kis hely hangulata és az a pár lelkes ember a színpad előtt olyan bulit csinált, ami abszolút kiemeli ebből a szempontból a többi közül számomra. A másik szempont szerint nézve a szlovák Hanna feszten adott koncertünket tudnám példának hozni, ahol gyakorlatilag a semmi közepén olyan színpad és hangosítás volt, hogy csak lestünk, így mi is a legjobb formánkat hozhattuk.
Imi: Számomra az a jó koncert, ahol dalolás közben én is jól érzem magam, függetlenül a körülményektől, azaz ha van belső motivációm a kinyilatkoztatásra! Csak mindezek után jönnek a külső befolyásoló tényezők úgymint színpad, hangosítás, közönség, satöbbi. Persze ezek a dolgok tudják még hatványozni a hangulatomat pozitív és persze negatív irányba is.

A stoner/sludge vonalhoz elég szorosan hozzátapadnak a kábítószerek. Ti esetleg éltek valamelyikkel az alkoholon kívül?

Peti: Igen, ez is egy olyan beállított dolog, amit ehhez a műfajhoz nagyon kötnek az emberek, amiben azért van is némi igazság, meg nem is. Ez abszolút nem stílustól függ. Az emberek meglepődnének, hogy a legfüstösebb riffeket hozó zenekarok tagjai közül mennyien nem élnek ilyesmivel, vagy már rég abbahagyták. Szipi, a dobosunk kezében alkoholt is egyszer láttam, amikor egy fénykép kedvéért a kezébe adtunk egy korsó sört, de a kérdésedre válaszolva előfordul azért, hogy a könnyebb dolgok előkerülnek.
Imi: Volt már rá példa, hogy az én tiszta létezésem már okot szolgáltatott arra embereknek, hogy feltételezzék rólam, hogy én földig romboltam magam különféle hangulatmódosító szerekkel. Persze előfordult már ennek az ellenkezője is.

Elmesélnétek egy vicces zenekaros történetet?

Peti: A korábban már említett salgótarjáni bulink kezdődött úgy, hogy amint belekezdtünk az első számba, a közönséget elkapta a Forma 1 hangulat - már nem tudom megmondani, hogy ők, vagy mi kezdtük-e el – és tisztességesen eláztattuk egymást sörrel. Szerencsére a cuccok nem kaptak annyit, hogy bárminek baja legyen.
Imi: Nincs humorérzékem.

Ti hogy viszonyultok az Internetes letöltögetésekhez?

Peti: Mivel a zeneipar egyre kevésbé épít az eladott lemezekre, inkább a TV-s, rádiós jogdíjakból, illetve a koncertek jegyeladásaiból, a merchandise-ból élnek, az underground zenekaroknak igencsak kétoldalú a dolog. Egyrészt a lemezeladások nem tudják a legtöbb bandának visszahozni még a ráfordított pénzt sem, amit merchandise-szal tud enyhíteni a gárda. Ugyanakkor a kisebb együtteseknek olyan szempontból előny, hogy gyorsan eljut sok emberhez a zene. Sok újat nem tudok mondani a témában. A nagy kedvencek CD-it kapásból meg szoktam venni annak ellenére, hogy hetekkel, hónapokkal korábban megszerzem őket netről. Emellett több magyar CD-t veszek meg, mint külföldit. Ha valamelyik zenekar tetszik itthon, akkor támogatom ennyivel.
Imi: Mindenki azt csinál, amit akar! Én is vásárolok CD-ket, de töltök is! Aki megérdemli, azt megveszem.

Ha most hirtelen el kellene utaznotok, és csak öt CD-t vihetnétek magatokkal, akkor mik lennének azok?

Peti: MastodonBlood Mountain; NeurosisThrough Silver In Blood; StrifeIn This Defiance; Nine Inch NailsFragile; NOFXPunk In Drublic.
Imi: The Mars Volta – De-Loused In The Comatorium; Nick Cave And The Grinderman – Grinderman; Mike Patton – Mondo Cane; 16 Horsepower – Secret South; Arch Enemy – Burning Bridges.

downer


Az első Locust On The Saddle lemezről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a myspace-es oldaluk.