Unearth - Élet szabályok nélkül
[2008-12-02] - dzsi

A Never Say Die! turné alkalmából látogatott el végre hazánkba a metalcore műfaj egyik éllovasa, a számomra az év legprofibb lemezét produkáló Unearth. Ennek köszönhetően ülhettem le Buzz McGrath gitárossal az A38 hajó gyomrában, hogy feltegyem kérdéseim a turnéról, az új lemezről és magánéletéről.

Először is: hogy vagy, milyen napod van?

Nagyon jól, köszönöm. Elég hosszú út áll mögöttünk, körülbelül tizenhat órát utaztunk Olaszországból, szóval csak fél hat körül értünk ide. Én meg ráadásul déltől kaki problémákkal küzdöttem öt egész órán keresztül.:) Merthogy általában ugye felébredek, lesek egy kicsit magam elé, aztán elmegyek szarni. Mivel ezt a buszon nem tudom véghezvinni, elég durva harcot vívtam magammal.:) De ez korántsem olyan vészes, mint mikor majd szétpattan a hólyagod, és amikor a megfelelő helyre jutsz, már ömlik is belőled. Rutinos vagyok már ezekben a témákban. :)

Most jártok nálunk első ízben. Láttatok valamit az országból, illetve Budapestből?

Hát az igazat megvallva nem túl sokat. Amikor új helyre érkezünk, általában mindenki kíváncsian mered kifelé a busz ablakán, mert azért csak érdekel, hogy hova is lyukadtunk ki. A késői érkezés miatt sajnos nem igazán tudtunk tüzetesebben szétnézni, de igencsak érdekes helynek tűnik az országotok. Azt meg különösen jó látni, hogy mennyire várják az emberek a bulit. Itt sokkal izgatottabb a nép miattunk, mint úgy általában bárhol máshol.

Komolyan mondod?

Elég szembetűnő a dolog igazából. Errefelé jól láthatóan többre értékelik a koncertünket (és a turné többi bandái-ét), mint az olyan helyeken, ahová egy csomó zenekar állandó jelleggel ellátogat. Gondolom, errefelé nem túl gyakoriak az olyan alkalmak, mint a mostani. Ez azért felemelő érzés.

Milyen benyomásaid vannak az Európa-turnéval kapcsolatban?

Nagyon kemény. Hét bagázs utazik együtt, és mindenki nagyon jó arc. Ha ennyi zenekarral járod a világot, elég nagy eséllyel futsz bele egy-egy zenészbe, aki óriási nagy fasz, de most egyetlen ilyen srác sincs. Mindenki jó fej, és mindig találhatsz valakit, akivel lazulhatsz, cseveghetsz, vagy bármilyen módon elütheted az időt. Na meg hát a bulik is felülmúlhatatlanok. Alapból egy elég jó „csomag” mozog most együtt, de akkor is kiemelkedő, hogy aki eljön a koncertekre, megnéz minden bandát.
Játszottatok már hajón?

Nem, most játszunk ilyen helyen első alkalommal. Az igazat megvallva, kicsit gyengébb minőségű dologra számítottam. Egy épphogy a vízen lebegő, rozsdás teknőben gondolkodtam látatlanban, de ehhez hozzátartozik, hogy néha kicsit túldramatizálom a dolgokat.:) Aztán amikor megláttam, azt gondoltam: hú, hát ez nem is rossz! A zenekari ellátás, a kaja, illetve maga a klub is nagyon frankó, tökéletesen felszerelt egy metal show-hoz.

Biztos kimerítő lehet ez a sok utazgatás. Hány órát alszol naponta?

Elég jó alvó vagyok. A napi tíz óra üzembiztosan sikerülni szokott.

Ez tényleg lehetséges azokban a kis „dobozokban”?

Egész kényelmesek azért az ilyen buszok. Van egy saját kis részleged, ahová bármikor bedőlhetsz (a mondat lezárásaként Buzz egy óriásit böfög - dzsi). Semmivel sem kell törődnöd egész nap, csak az aznap esti koncerttel. Addig alhatok, amíg a testem ki nem piheni magát, ami azért valljuk be, elég praktikus tud lenni. Én is dolgoztam évekig, minden reggel hatkor keltem, és rohadtul utáltam. Most meg simán átaludhatom a napot. Az egyetlen ok, amiért elkezdtem gitározni, az az, hogy sokáig alhassak.:)

Van egyébként főnök a buszon?

Á, nincs. Rajtunk kívül van ugye a sofőr, meg a turnémenedzser, aki koordinálni szokta az utazást, de különösebb szabályok nincsenek, úgyhogy laza az egész.

Beszélnél az új lemezről, a The March-ról? Mondj el mindent, amit fontosnak tartasz!

Oké. Mi magunk egyetlen lemezünk miatt sem voltunk még ennyire izgatottak és feldobottak. Ezzel most mindenki teljesen elégedett egyéni- és együttesi teljesítményként, illetve kreativitás szempontjából is. A nóták könnyen érthetőek, rövidek, a dalszerkezetek egyszerűek, de a riffek ezzel szemben egész bonyolultak, fiatalosak szerintem. Csomó fölösleges dolgot kiszórtunk, amitől minden sokkal direktebbnek hat. Ezek miatt úgy érzem, szélesebb réteg számára hallgatható a korong.
Sokáig írtátok?

Egész sokáig, azt hiszem, nagyjából fél év volt összességében. Ezt persze rendszeresen megszakította itt-ott egy-egy koncert, de eddig sohasem volt ennyi időnk egy album összerakására, ami nagyon kedvezően hatott kreativitás szempontjából, illetve arra, hogy jobban átgondolhassuk a dolgokat.

Az új dobosotok zseniálisan használja a hangszerét szerintem. Őt hogyan találtátok meg?

Derek már nagyon régóta a barátunk. Kisegített a The Oncoming Storm idején is, amikor épp kerestük a megfelelő dobost. Már akkor is kérdeztük, hogy nincs-e kedve lejönni jammelni egy kicsit. Pár ötletet meg is néztünk, de akkor ennyiben maradt a dolog. Volt egy másik bandája is, a Seemless, amit szintén nagyon szeretünk. Amikor végül kiderült, hogy mindenképp szükség lenne egy új dobosra, akkor azonnal beugrott a neve: úgyis haver, miért nem szólunk neki? Akkor csatlakozott, amikor elkezdtük összerakni az új nótákat, és teljesen beleillett a képbe. Nagyon nyomatékosan játszik, van stílusa, nem villogja túl a dolgokat, egyszerűen pont azt csinálja, amire szükségünk van.

Úgy láttam a dátumok alapján, hogy otthon töltitek a Karácsonyt. Mit jelent neked ez a pár nap? Fontosnak tartod?

Nagyon fontosnak. Ezen a körúton sajnos pont ki kellett hagynunk a Hálaadást, ami az egyik kedvenc ünnepem, mert nagyon szeretem a pulykát, a tört krumplit, és egyébként is lényeges, hogy az ilyen alkalmakat otthon tölthessem, mert házas vagyok, és alap, hogy Karácsonykor együtt vagyunk. Nem hinném, hogy bármelyikünk is szívesen zenélne ilyenkor. Nagyon jó ezeket a napokat otthon tölteni, kicsit megnyugszol, átszellemülsz, szóval elég szórakoztatónak találom. Ugyan nem kapok annyi ajándékot, mint régen, amikor gyerek voltam, de épp eléggé örülök annak is, hogy én vehetek másoknak.:)

Van gyereked?

Még nincs, de nemsokára erre is sor kerül.:)

Ezek szerint már van konkrét dátum?

Nem, még nincs, viszont már tervezzük, és biztosan összehozunk egy kölyköt!:)
Mi a legfontosabb dolog számodra?

Mindenképpen a család és a barátok. Nagyon jó életem van a bandában, megadatott, hogy az álmainkat éljük, ott az a sok rajongó, de a nap végén, vagy ötvenévesen csak a családra és a barátokra számíthatsz. Nem hinném, hogy nagypapaként is úgy fognak odajönni hozzám, hogy: „nézd má’, ott az Unearth-ös csávó!” Szóval egy idő után az efféle dolgok tutira eltűnnek, és csak a biztos támpontok maradnak meg.

Mit tartasz a létező legunalmasabb dolognak?

Amikor csak ülsz, és lesel magad elé, mert mondjuk kint szakad az eső, vagy elviselhetetlen az idő, és rákényszerülsz, hogy az öltözőben dekkolj. Ilyenkor mindig előkapom az IPod-om, és nyomatom a kockapókert. Ezzel akár az egész napot el tudom ütni, de akkor is azt érzem: úristen, mennyire unatkozom!:) Ha jó idő van, akkor ennyire nem vészes a helyzet: elmegyünk sétálni, várost nézni. Szeretjük ezt csinálni, mert ha már megvan a lehetőségünk, hogy új helyeket lássunk, élünk is vele, de amikor nem látsz az esőtől, és csak döglődsz az adott helyen, az rettentő rossz tud lenni.

Ilyenkor nem szoktál gitározni, ha már úgyis van rá idő?

Dehogynem, bár akkor is túl sok az üresjárat. Gyakorlom egy darabig, amíg úgy érzem, hogy épp van hozzá hangulatom. Ezzel el tudok ütni egy kis időt, de nem eleget.

Sokat babrálod egyébként a hangszered? Elég profin űzöd azért az ipart.

Naponta egy-két órát, néha három-négyet. Ez attól függ, hogy épp milyen kedvem van. Ha vannak új ötleteim, akkor jó sokáig el tudok szórakozni, de gyakran csak skálázgatok meg ujjat tornáztatok. Utóbbi olyan, mint amikor egy focista gyakorolja a passzolást és a kapura rúgást, tehát kreativitást abszolút nem igényel, ami miatt unalmasabb is kicsit. Ha épp úgy érzem, hogy több időt kell fordítani rá, mert mondjuk elégedetlen vagyok az adott teljesítményemmel, akkor persze menthetetlenül rápörgök a dologra. Mindez nem túl szórakoztató, ha ötlettelen hangulatban vagyok, de ez is a munkámhoz tartozik, úgyhogy annyi időt fordítok erre, amennyit csak lehet.
Ha lehetne három kívánságod, amit a kipecázott mágikus aranyhal teljesít, mik lennének azok?

Bármit teljesít a hal?

Persze.

Az első az lenne, hogy én, a családom és a barátaim soha ne betegedjenek meg, a második nyilvánvalóan pénz, a harmadik pedig még tíz kívánság, amihez jó fondorlatos dolgokat találnék ki.:)

Mik a legjobb dolgok a rock’n’roll életformában?

Nagyon jó, hogy szabályok nélkül élsz. Folyton szórakozol, a haverokkal lógsz, sörözöl és zenélsz. A legeslegjobb dolog viszont az, amikor kiállsz sok-sok ember elé, előadod, amit kitaláltál, és látod az arcukon, hogy tényleg értékelik. Ez az érzés sok mindent felülmúl.

Az utolsó, egyben kedvenc kérdésem: Elégedett vagy az életeddel?

Teljesen. Sok hullámhegyen és völgyön, rengeteg szarságon mész keresztül életed folyamán, de a lényeg az, hogy mindig elégedett légy azzal, amit szeretsz csinálni. Az Unearth semmilyen szempontból sem pénzes banda, mindig voltak anyagi gondjaink, de így is ez jelenti a megélhetésem, és erre nagyon büszke vagyok. Az életem teljesen stabil, a feleségemmel már nyolc éve együtt vagyok, az viszont néha kicsit bonyolulttá tudta tenni a dolgokat, hogy állandóan úton vagyok, de hálistennek mára már ezt is megoldottuk, szóval ezzel sincs probléma. Bizton állíthatom, hogy elégedett vagyok!

dzsi


A csapat aktuális lemezéről itt írtunk.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.