Protest The Hero – Légy céltudatos!
[2008-12-15] - dzsi

A Never Say Die! turné alkalmából látogatott el hazánkba a kanadai Protest The Hero is, mely kedvenc bandáim egyike. Nagyon örültem tehát, hogy feltehettem kérdéseim a zenekar jó kedélyű, folyton poénkodó basszerének, Arif Mirabdolbaghi-nek. Ritkán találkozhat az ember ilyen nyílt és pozitív személyiséggel.

Mivel a koncert után vagyunk, már megkérdezhetem: milyen volt a buli?

Hihetetlen! Óriási hangulat volt, eléggé le is döbbentünk a dolgon. Tudod, nem valami szokványos, hogy először jársz egy helyen, és ennyien eljönnek a koncertre. Általában úgy szokott lenni ezekben az esetekben, hogy páran megnéznek véletlenül, mert a másik aznap játszó bandára jönnek, de semmi különösebb érdeklődés, maximum pár embernél esetleg. Ami még sokkolóbb volt, hogy sokan a szövegeket is ismerik, és a meglepőbb váltásoknál sem állnak olyan értetlenül, mint aki kizökken a ritmusból. Szóval egyértelműen látható volt, hogy itt Magyarországon képben vannak a zenénkkel, élvezik és érdeklődnek.

Kedvet kaptatok esetleg egy következő alkalomhoz?

Igazság szerint ez most csak megerősített a dolog érdemességében, mert valamikor jövő márciusban jövünk is vissza, akkor más főzenekari státuszban a The Human Abstract társaságában. Pontos dátumot most fejből nem tudok, mert sokat szívok és nincs memóriám.:) Ezek után biztos, hogy nagyon jó lesz az az este.

A többi állomással mi a helyzet?

Általánosságban nagyon jól szórakozunk mindenhol. Nagyot dob a dolgon az is, hogy jó sok banda zötyög együtt. Vagyunk vagy ötvenen. Három nagy busszal, és három kisebb furgonnal utaznak a zenekarok és a technikai személyzet. Emiatt útközben is, és az állomásokon is elég nagy mókákat sikerül csapni.

Melyik az a film, amelyiket a legtöbbször láttad az út során?

Azt hiszem, a Fűrész filmeket. Igazság szerint nem azért nézzük ezeket, mert annyira nagy rajongói vagyunk, hanem mert röhögünk rajta, hogy milyen szarul van megcsinálva.:) Komolyan mondom, szánalmasak ezek a mozik a sok művérrel, meg a kamuijesztgetésekkel. Elszívunk egy-két spanglit, megiszunk pár sört, aztán meg szakadunk a film bénaságán. Röhögni pedig szeretünk, ezért gyakran nézzük ezeket. Aki meg tud ijedni rajtuk, annak gratulálok.:)

Azt tudtad, hogy ha kimész innen, és felsétálsz a hídra, akkor hasonló látvány fogad, mint az új clipetek hátterében lévő festményen?

Igen (sokat sejtetően vigyorog – dzsi). Csak sajnos a szakadó hó miatt most nem sikerült túlzottan szemügyre venni.
Ez a sok magyar vonatkozás véletlen egyébként a videoban?

Teljesen azért nem véletlen, mivel a producerünk magyar származású. Ő választotta ezt a helyet Toronto-ban, nekünk meg pont megfelelt. Nem akartunk ezúttal semmi parasztvakítást, csak egy egyszerű, érdekes clipet.

Szerintem ez sikerült is.

Igen, szerintünk is. Ez meg, hogy Te is megkérdezed ezt tőlem külön jó, mert a fene se gondolta volna, hogy bárki észreveszi. Úgy látszik, sikerült ezzel kirobbantani a magyarokból egy kis nemzeti büszkeségtudatot, amire meg aztán végképp nem számítottunk. Semmi efféle célunk nem volt a dologgal, ez egy váratlan pluszt jelent nekünk.

Tanult zenészek vagytok, vagy csak szimplán zsenik? Amit műveltek a hangszerekkel, az szerintem lenyűgöző.

Köszi szépen, természetesen zsenik vagyunk.:) Viccet félretéve, nem végeztünk konzervatóriumban, vagy ilyesmi. Kis korunkban persze tanultunk zongorázni, meg gitározni egy keveset, de semmi több. Ez tipikusan az „évek meg a rutin”-típusú dolog. A középiskola óta mi csak a zenével foglalkozunk, turnézunk. Közben folyton gyakorol az ember, ha el akar valamit érni. Mindig vannak új kihívások a hangszereden, én pedig állok elébe. Amikor odaérünk egy koncert helyszínére, előfordul, hogy én már három-négy órája basszusgitározom, mert ha sok szabadidőm van, akkor már valami hasznossal töltsem el. Ráadásul ez ugye nem csak hasznos, hanem az egyik legjobb móka is a világon. A többiek is hasonlóképpen gondolkodnak a dologról, így pedig nem nehéz bonyolult és összetett dolgokat kitalálni.

Mikorra várható új lemez, illetve mik az ilyen irányú terveitek?


Ez nehéz kérdés. 2009-ben már kicsi az esélye. Most inkább az a cél, hogy a jelenlegi dolgokkal tudjunk minél több helyre eljutni. Fura egy folyamat ez egyébként. Útközben nyilván nem jut idő az új ötletekre, amikor pedig van egy kis szünet, inkább mindenki az otthoni dolgaival foglalkozik. Amikor elkészülünk egy lemezzel, a tökünk tele van az egésszel. Annyiszor hallod és játszod el őket kis idő alatt, hogy miután kész lett, hetekig hányingered van tőle, és a közelébe sem mész. Persze a munkafolyamatot színesebbé tette, hogy egész végig csontrészegek voltunk, és a drogok elég változatos skáláját dobáltuk magunkba.:) Aztán mikor mindenki újra képes meghallgatni és eljátszani a dalokat, elindulunk turnézni, és eközben gyakorlódnak ki igazán, valamint újra beléjük szerelmesedünk. Ezalatt kicsit le is ülepednek a szerzemények. Nem akarunk azonnal a turné végeztével új nótákat gyártani, mert az önismétléshez vezet. Egy fél év alatt nem halmozódik fel elég kiemelkedő ötlet ahhoz, hogy ismét egy jó, és újdonságokkal szolgáló lemezt készítsünk.
Akkor ezek szerint sokat vedeltek. Mi a kedvenc italod?

Természetesen a sör. Ez egy univerzális pia, minden alkalommal, mindenhez fogyasztható.:) Egész nagy mennyiséget tudok belőle elpusztítani. Van egy olyan szokásom, hogy minden országban kipróbálom a helyi sör specialitást. Nem tudsz valamit ajánlani?:)

Annyira kiemelkedő sörünk nincs, viszont van egy pálinka nevű szeszesitalunk, amit érdemesnek tartok a kóstolásra. Ez egyféle gyümölcspárlat nagy alkoholtartalommal, és elég effektív hatással.

Hmmm… Véletlenül nem szokták ezt házi körülmények között gyártani?

Dehogynem!

Akkor azt hiszem sejtem, hogy miről van szó. Mint mondtam, a producerünk magyar származású. A lemez felvétele közben az énekesünknek jól elment a hangja. Aztán a producerünk eltűnt egy pár percre, majd visszatért egy üveggel, és azt mondta, hogy ez egy eredeti, otthonról származó ital, amit a családjának valamelyik tagja készített. Ez majd helyreteszi a hangszálproblémákat. Rody meghúzta, elkerekedett a szeme, aztán pár perc elteltével ismét tudott énekelni.:) Mindenki jól ledöbbent, hogy ez egy kibaszott gyógyszer, aztán mivel hirtelen mindenki betegnek érezte magát, jól benyakaltuk.:) Jól fejbe is vert!

Gondolom, ismered a Tom és Jerry című rajzfilmet. Melyik a számodra szimpatikusabb karakter?

:) Hát ezen még nem igazán gondolkodtam el. Azt hiszem, Tom. Szegény mindig rábaszik, rohadtul sajnálom. Ő csak az ösztönei szerint cselekszik. Éhes, ennie kell, és az egér meg pont alatta helyezkedik el a táplálékláncban. Szóval ez egyfajta életbenmaradási-kényszer. Jerry meg szimplán hobbyból köcsögöl vele. Állandóan szívatja szegényt, komolyan mondom, szadista. Egyszer jól seggbe kéne rúgni.:)

Másik választós kérdés: pokol, vagy mennyország?

Alap, hogy a pokol!:) Sokkal több a haver, bulizhatsz kifulladásig, meg sokkal rock’n’roll-abb, mint a menny! Jó sok könnyelmű csaj is van ott! Egyébként pont az a baj a világgal, hogy mindenki az efféle vallásos baromságokon agyal. Nem tökmindegy, hogy keresztény, sátánista, vagy éppen muszlim vagy? Senkinek sem kéne arra várnia, hogy majd valami felsőbb erő kihúzza a szarból. Mindenkinek a saját képességeiben kellene bíznia, és ezzel a tudattal cselekednie, nem pedig másokat baszogatni azért, mert Ő egy másik kitalált baromságban hisz. Sokkal békésebb lenne a világ bármiféle vallási fanatizmus nélkül, az emberek pedig céltudatosabbak lennének...
Végezetül: elégedett vagy az életed alakulásával?

Többnyire igen, de azt nem tudom kijelenteni, hogy teljesen. Ne gondold, hogy telhetetlen vagyok, csak olyan a mentalitásom, hogy mindig tudok új, magasabb rendű célokat kitűzni magam elé. Ha valamit sikerül megvalósítani, akkor nem ülök fölötte évekig, hanem azonnal kitalálok valami nehezebben megvalósítható célt. Igazából kiváltságos helyzetben vagyok, nagyon imádom, amiből élek. Hány embernek adatik meg az, hogy ennyi ember kíváncsi arra, amit csinál? Külön élvezetes például, hogy most veled beszélgetek, és kérdezgetsz mindenféle dologról. Nem mindennapi, hogy egy ember mondatai ennyi mindenkit érdekelnek. Nagyon sok jó banda van, akik sajnos nem kapják meg a reflektorfényt, pedig ugyanolyan keményen dolgoznak, mint bármelyik elkötelezett zenész. Nekünk iszonyú szerencsénk van ezzel, de bárki másnak is, aki hasonló helyzetben van, mint mi. Szóval végeredményben elégedett vagyok nagyjából, de nem fogok a babérjaimon ülni. Amúgy mit is mondtál, mi volt annak az italnak a neve? Szükségem van egy kis gyógyszerre!:)

Pálinka.:)

Na akkor most megyek és szerzek egyet magamnak!

dzsi


A csapat aktuális lemezéről itt írtunk.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.