Memory Garden - Optimista melankólia
[2009-01-09] - Hajas

Akik figyelemmel olvassák az írásaimat, tudják mekkora Memory Garden rajongó vagyok már hosszú évek óta, úgyhogy ennek ismertetését most mellőzném, hogy felesleges köröket spóroljunk meg. A csapat pár hónapja új albummal jelentkezett Carnage Carnival címmel, így mindenképp akartam csinálni velük egy intit: meglepő módon ketten is (Stefan Berglund énekes és Tom Björn dobos) rendelkezésemre álltak. Az interjú érdekessége, hogy mivel e-mailben történt, így nem tudom odaírni, hogy melyik felelet melyiküké kettőjük közül, mert döntően közösen hozták össze a válaszokat, egymást kiegészítve. Nem feltétlen rajongok ezért a megoldásért, de ők mondták, hogy inkább így jelenjen majd meg a cikk, én pedig túl kishal vagyok ahhoz, hogy ekkora mesterekkel vitába szálljak...

Kezdjük egy kínos témával! Mi volt a gond a bőgős Ken-nel és a gitáros Anders-szel? A másik, hogy mutasd be légyszí utódjaikat, Johan-t és Andreas-t!

Nos, amikor felkértek, hogy vegyünk részt a King Diamond turnén, mindnyájan azt mondtuk, hogy ehhez marha sokat kéne próbálnunk. Ken viszont ekkortájt vett egy öreg házat, aminek renoválásában épp nyakig benne volt, sőt még egy új házrészt is akkor építtetett hozzá. Szóval csak egyszerűen annyit mondott, hogy ezt nem tudná csinálni. Johan-t már mindnyájan ismertük, mert az egyik ex-barátnőm öccse, és tudtuk, hogy jó bőgős. Szóval, az első esélyesé lett az állás. Habár csak húsz éves, abszolút közénk való: ugyanolyan hülye, mint bármelyikünk. Ugyanez igaz Andreas-ra is.
Ami Anders-t illeti: többször előfordult, hogy le se jött a próbákra, és mindnyájan úgy éreztük, se időt, se egyéb kötelezettségeket tekintve nem fordít elég figyelmet a zenekarra. Talán azért volt ez, mert épp most lett új családja, mondhatni új életet kezdett, nem tudjuk pontosan. Egy nélküle történő zenekari megbeszélés vége az lett, hogy mindnyájan úgy éreztük, jobb lenne a csapatnak, ha megválnánk tőle. A legjobbakat kívánjuk amúgy neki a jövőben. Szóval, új gitárost kellett találnunk. Ez nem is tartott olyan sokáig, mert mindnyájan ismertük Andreas-t az Evil Conspiracy nevű hely bandából, akik épp mellettünk próbálnak. A kezdetek óta ismerte a Memory Garden-t, és nagyon lelkes lett a lehetőségtől.

Az új albumotok borítóját és bookletét egy Havancsák Gyula nevű magyar grafikus készítette. Hogy akadtatok rá, illetve elégedettek vagytok-e a munkájával?

Ismertük a munkásságát Annihilator, Destruction és Nightingale borítók által. Nagyon elégedettek vagyunk a munkájával. Előálltunk ezzel a horror karnevál témával, erre ő valójában még túl is szárnyalta az elképzeléseinket. Talán a következő albumunknál is megkeressük majd!
Mike Wead-del stúdióztatok. Elégedettek vagytok-e az eredménnyel, illetve nem tudsz valamit ezáltal a Mercyful Fate-ről?

Természetesen elégedettek vagyunk Mike munkájával. Összehozott a lemezhez egy sötét, erőteljes hangzást, épp olyat, amilyet akartunk! Nem olyan túl-producelt a hangzás, mint napjainkban egy csomó albumé, amelyek így csomót veszítenek dinamikájukból.
A Mercyful Fate-et illetően sajnálatunkra azt kell mondjuk, hogy eddig semmi hírt nem kaptunk róluk. Épp most hívtam is Mike-ot ezügyben, hátha van valami info, de nem vette fel…

A Vic egy elég hírhedt kiadó, különösen hazánkban, mivel több magyar zenekart is átvágtak már, bár a Ti lemezetek is elég sokat csúszott. Muszáj megkérdeznem, hogy Ti hogy vélekedtek róluk?

A magunk részéről eddig minden nagyszerűen alakult. Valóban csúszott az albumunk, de ez csak azért történt, hogy minden jobb lehessen: át kellett szervezni az egész kiadót, és megoldani a terjesztés körüli problémákat. Ha ezt nem csinálták volna meg, talán Hollandián kívül sehol se lenne kapható a Carnage Carnival (odavalósi a kiadó - Hajas). Mi hisszük, hogy a Vic jó számunkra, mert hát a Memory Garden az egyik legtöbbet nyomatott csapatuk!

Már biztos sok lemezkritika jelent meg az új lemezről. Milyenek ezek a visszajelzések, illetve érdekel egyáltalán, mit írnak rólatok a metal újságok?

A legtöbb cikk, amit eddig láttunk, nagyon-nagyon pozitív volt! Sokszor kaptunk 10-ből 8-9 pontokat, szóval hülye lennék panaszkodni miattuk. Nagyon jóleső érzés dicsérő írásokat olvasni, ha már ennyi időt és energiát pazaroltunk erre az albumra. Nyilván volt pár negatívabb kritika is, például, hogy nem elég doom-os, amit csinálunk, meg ilyenek, de nagyon boldogok vagyunk ezzel a power-doom-mal is. Nem is élvezheti mindenki, amit csinálsz, ez már csak így megy.
Természetesen mindenfajta cikket szívesen olvasunk, ami kapcsolódik a csapathoz, sőt kimondottan szükségünk is van ezekre, hogy terjedjen a hírünk, mivel a doom színteret leszámítva nem vagyunk túl ismertek.
Szóval, ha egy banda sok albumot akar eladni, akkor fontos szerintetek a jó sajtó?

Attól függ… Számunkra nagyon is! Egy Metallica esetében talán nem annyira fontos, ők így is, úgy is csomó lemezt adnak el. Nekünk viszont nagyon fontos, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, amihez első lépés, hogy kedvezően írjanak rólunk az újságok, ami általában igaz is ránk! Napjainkban, a hozzánk hasonló csapatok várhatóan nem ezrével adják el a lemezeiket, de valahogy csak el kéne jutnunk a következő szintre, mondjuk így.

Nagy vonalakban be lehetne mutatni az új lemez dalszövegeit?

Szövegeink zömmel az életről és a halálról szólnak, illetve a köztes időben történő dolgokról. Gyakran találunk ki sötét sztorikat arról, ahogy történnek vagy történhetnek dolgok. Arról dalt írni, hogy milyen pompás volt az életed eddig, az nagyon nehéz anélkül, hogy patetikussá ne válj, és valahogy nem is illene a boldog szövegvilág a doom-hoz. Természetesen nekünk is van, akit szeressünk és akit elvesztettünk, mint bárki másnak, de az effajta dalszövegekkel tele a padlás. A halál egy könnyű dolog témáját tekintve, mivel senki se mondhatja, hogy tévedsz, érted? A Carnage Carnival-on pár szöveg rémálmokról szól, vagy hogy olyan korrupt a világ, és minden eladható. Van egy szellem történet is a lemezen, egy Hasfelmetsző Jack által inspirált, egy világvégés és persze egy dal a győztesről, vagyis a halálról.:)

Itt az új lemez, de nézegettem a weboldalatokon a koncertdátumotokat, és azt láttam, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem szoktatok játszani. Miért van ez?

Mindig fellépünk itt-ott, de rendes turnén még sohasem voltunk. Igazából mindig is ez volt a helyzet, mióta csak megalakult ez a banda. Mindig volt egy rakás tervünk, és többé-kevésbé komolyabb ajánlataink is, de soha semmi se valósult meg. Ezt a King Diamond turnét például borzasztóan vártuk, de… Legjobb tudomásunk szerint ez még áll, de senki nem tudja, mikor lesz.
Mondjuk muszáj megemlítenem, hogy a görög utunk fantasztikus volt! Ahhoz hasonló bulikból többet is el bírnánk viselni. Ha így lenne, tök boldogok lennénk, mégha komplett turnék nem is jönnek össze. Vannak is terveink arra, hogy most év elején visszatérjünk oda, de egyelőre semmi konkrét turnédátum nincs.

Remélem, most nem tűntök el újabb nyolc évre. Mikor jön ki tehát a következő Memory Garden album, és mik az egyéb tervek a közeljövőre?

Nem lesz még egy ilyen hosszú leállás, ez egész biztos! Már beszéltünk róla, hogy a következő lemez 2-3 év múlva kint lesz, sőt előtte talán még egy kislemez is kijöhet. Már van is születőben néhány dal, és alig várjuk, hogy stúdiózhassunk ezzel az új felállással! No és persze pár buli is lesz itt-ott. Ne felejtsd látogatni a weboldalunkat koncert és egyéb infokért!
A doom talán a legkevésbé népszerű ága a metalnak. Miért választottátok mégis ezt, illetve mit jelent számotokra a doom metal?

Ha ezt tudtuk volna akkor, amikor elkezdtük ’92-ben… Nos, néhányunk játszott ilyen Bon Jovi-szerű bandákban, és rájöttünk, hogy valójában másfajta zenét akarunk csinálni. Szerintem a „súlyosság” volt az, amit célul tűztünk ki magunk elé, és szerintem ebből egyenest következik a „lassúság” is, szóval ezek a dolgok kerültek előtérbe. Meg persze egyikünk se volt egy különösebben képzett zenész, így könnyebb volt lassan játszani.:)
A doom metal számunkra a súlyosságról, a dallamokról és egy nagy adag hangulatról szól, ami visszafele amúgy is doom-ot jelent… (angolul nem tudó olvasóink kedvéért: a „mood” kifejezéssel fejezte ki a „hangulat” szót - Hajas) A zenénken keresztül tudjuk bemutatni a melankólikusabb oldalunkat, mert valójában egyikünk se ilyen típus.

Igazán jó doom metal bandából világszerte kevés van, ehhez képest Svédország doom föld: ott a Krux, a Candlemass, vagy épp Ti. Miért doom-osabb a Te országod másokénál? A kérdés másik fele: ha Leif Edling nem hozza össze a Candlemass-t a nyolcvanas években, lenne-e egyáltalán Memory Garden?

Talán az évszakok változása miatt olyan doom-os Svédország, ilyenkor nagyon sötét, esős az idő. Lehetne doom mondjuk Hawaii-on? Vagy abból ered, hogy milyen zenéket hallgatnak a svédek? Igazából nem tudom a választ…
Ami a kérdés második felét illeti: talán lenne Memory Garden Candlemass nélkül is, mert nélkülük is lenne elég jó banda hatással ránk: régi Black Sabbath, Trouble és sokan mások. Talán azért kicsit más lenne a zenénk…

Szerintetek lehetnétek ismertebb banda, vagy ezzel a fajta muzsikával ez az elérhető maximum, illetve elégedettek vagytok-e a jelenlegi státuszotokkal?

Nos, nem hinném, hogy valaha is az a csapat leszünk, amit sokszor játszanak a rádiókban, vagy figyelmet kapna a doom színteret leszámítva. Napjainkban elképesztően sok jó banda van, és doom zenekarként különösen nehéz újabb kapukat betörni. Ennek ellenére továbbra is azt fogjuk csinálni, ami jól esik, és amíg elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy legyen kiadónk, mely által eljutnak a dalaink a rajongókhoz, addig szerintem nagyon elégedettek leszünk. Mondjuk nem bánnám, ha éves szinten kicsit többet játszanánk, és főleg Svédországon kívül!

Gondolom, nagy Candlemass rajongók vagytok, de mit gondoltok a Kruxról? Illetve mi egyebet hallgattok mostanában?

El kell ismerjem, hogy a Krux Leif azon projectje, ami eddig nekem kimaradt, de megpróbálom korrigálni ezt a hibát minél előbb. Amúgy szinte bármit meghallgatok, amíg az minőségi, a Dokkentől kezdve a Gamma Ray-en és Arch Enemy-n keresztül egész a Volbeat-ig.

Stefan, pár éve sírásóként melóztál. Még mindig ezzel foglalkozol? Miért választottad ezt a hivatást, illetve milyen érzés ezt a munkát csinálni?

Valójában, már „kiástam” magam a sírok közül, és manapság a helyi templomnál vagyok munkafelügyelő: a sírásókat és egyéb arcokat ellenőrzöm. Szeretek uralkodni mások felett, akárcsak a Memory Gardenben.:) Amúgy nagyon boldog vagyok ezzel a melóval, pláne napjainkban, amikor örülhetsz, ha egyáltalán van állásod!
Szeretnétek profi zenészek lenni, és ebből megélni, vagy így is elégedettek vagytok az életetekkel?

Néhányunk biztos többet feláldozna a főállású rock starkodásért, mint mások, de én például el tudom képzelni, hogy csomó idegeskedéssel járna ez, például nem keresnénk eleget ahhoz, hogy kifizessük a számláinkat, vagy bármi ilyesmi. Ráadásul a családodtól távol lenni több, mint egy hétre, szóval elég nagy kihívás lenne! Szerintem mindnyájan jobban tudjuk értékelni a napi rutint úgy, hogy tudjuk, hogy közeledik egy-egy tökjó koncert, ami majd jól megtöri azt. Ha viszont mindennap van egy király fellépés, akkor mi lesz a vágyaiddal, amik után sóvároghatsz? Talán ez pesszimistán hangzik, de nem vagyok annyira biztos benne, hogy élvezném, ha a hobbym lenne a munkám. Másfelől még ki se tudtuk ezt próbálni, szóval ki tudja…

Szomorkás és álmodozó zenét játszotok. Emberileg is ilyenek vagytok?

Valójában a szomorúság és sötét atmoszféra csak a dalainkban jelenik meg. Azért kezdtünk zenélni, hogy jól érezzük magunkat, és ez 16 évvel később is így van! Megítélésünk szerint mindnyájan nagyon barátságos srácok vagyunk, akik imádják szétröhögni a seggüket valami blőd vagy gyermeteg tréfán!

Stefan, úgy tudom, apa vagy, de a zenén kívül jut még időd más hobbyra? Ha nem melózol, vagy zenei dologgal foglalkozol, akkor mivel?

Imádom a régi Volkswageneket, főleg a bogarakat. Szóval órákat töltök a garázsban, flexelem a rozsdát, és mindig a kocsi egy újabb részén dolgozom. Ettől valahogy mindig elégedett leszek. Kicsit el lehetek magamban, amiből sohasem lehet elég, ha kölykök vannak a házban!

Hajas


A csapat aktuális lemezéről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a myspace-es oldaluk.