Retribution - Lengyel thrash mániások
[2009-01-27] - necroticus

A lengyel Retribution neve egyelőre ismeretlenül cseng hazánkban, ami öreg hiba, lévén igen kiváló bandáról van szó. Mi most egy picit megpróbáltunk tenni valamit az ügy érdekében ezzel az interjúval, melyben a csapat újdonsült énekese, Tymek Jedrzejczak és gitárosa, Hubert Czerw adott választ a zenekar dolgait érintő kérdéseimre.

Sziasztok! Az igazat megvallva nemrégiben találkoztam először a zenétekkel, de nagyon tetszett. Itt, Magyarországon egyelőre nem sokan ismernek Titeket, úgyhogy legyetek szívesek, mutassátok be a bandát!

Tymek: Mi egy öttagú thrash csapat vagyunk Krakkóból, és azon vagyunk, hogy levigyük a fejeteket az erőteljes riffjeinkkel, a kalapáló dobbal, a modernségünkkel és a rock’n’roll-os hozzáállásunkkal. Ha rendkívüli ötletekkel kevert agressziót akartok a minket körülvevő világ dolgaira reflektáló szövegekkel megspékelve, akkor a Retribution-t neked találták ki. Ha nem hiszed, tégy velünk egy próbát!
Hubert: Ezennel egyben megragadnám a lehetőséget, hogy bemutassam új énekesünket, Tymek-et. Remélem, most már életünk végéig együtt fogunk zúzni.


A Retribution 1999-ben alakult. Hogyan találtatok egymásra? Kérlek, meséljétek el a sztorit!

Tymek: Minden egy Velvet Throns nevű black/death metal projecttel kezdődött. A tagság a következőképpen nézett ki: Tomek és Hubert (gitár), Karson (basszusgitár), Maly (ének), és Mrowa (dob). A srácok valami más szerettek volna csinálni, mint addig, és mindannyian egyetértettek abban, hogy ehhez a thrash metal éppen megfelel. Ezzel a felállással meg is született az első demó, a Self-Immolation Factor, majd intenzív koncertezésbe kezdtek. Három évvel később a csapat úgy döntött, hogy rászabadítja a világra a Made In Hell című szörnyet. Amikor az LP elkészült, Mrowa kilépett a zenekarból, helyére Pin érkezett, aki már olyan bandákban bizonyította tudását, mint a Serpentia, a Death Sea, vagy a Thy Disease, és ez lehető legjobb választásnak bizonyult. Miután Maly Svédországba költözött, a srácok énekes nélkül maradtak, így némi keresgélés után rá is akadtak Shambo-ra, aki a Whorehouse nevű thrash formációban dobolt. De a sorozatos nézeteltérések után én vettem át a helyét, és egyelőre úgy néz ki, hogy maradok.
Hubert: Az első énekesünkkel kiadtunk egy lemezt, a másodikkal turnéztunk egyet, a harmadikkal viszont meghódítjuk a világot!:)


Mely bandák voltak Rátok a legnagyobb hatással?

Hubert: Főként az olyan Bay Area thrash istenek, mint a Testament, az Exodus, vagy a Slayer, néhány hardcore csapat, mint például a Hatebreed, vagy az Agnostic Front, valamint néhány modernebb banda, mint mondjuk a DevilDriver, a Dagoba és a Slipknot. Ha összeadod az először említettek igazi erejét, az utánuk következők hozzáállását, és az utoljára írtak friss zenei látásmódját, akkor megtudod, mi is az a Retribution.
Tymek: Én személy szerint azért itt megemlíteném a német óriásokat is, mint a Sodom, a Destruction és az Exumer, úgyszintén néhány elfelejtett crustpunk bandát, mint az Axegrinder és az Amebix. Rám ezek is komoly hatással voltak.

Otthon kizárólag metal zenét hallgattok?

Tymek: Határozottan nem. Természetesen a metal az, amiért élünk és lélegzünk, de rajta kívül egy csomó jó zene van még. Az én személyes ízlésembe minden belefér a jazztől a grindcore-ig. Mostanában Johhny Cash-t hallgattam, és a Toxic Holocaust An Overdose Of Death-jét, ami egy nagyon király lemez. Pin hatalmas elektronika-rajongó, és imádja a Kraftwerk-et, Hubert gyűjteményében pedig olyanok férnek meg egymás mellett, mint az Alice In Chains, a Testament, vagy a Bee Gees, hehe. Viszont mi ketten eszméletlen nagy rajongói vagyunk az egyetlen rock’n’roll isten Lemmy-nek és az ő Motörhead-jének. Tomek egy csomó modern zenét hallgat, és nagy Judas Priest-fan, Karson pedig egy igazi, őszinte rock’n’roller. Ilyen egyszerű.
Hubert: Ahogy Frank Zappa mondaná ’Az agy olyan, mint egy ejtőernyő- csak akkor működik, ha nyitva van.” Ami a közös bennünk zene terén az az, hogy hordozza az erőt és az érzéseket, melyek szabadjára engednek. És ez nem stílusfüggő.

Ha nem tévedek, Pin a második dobosotok. De mi lett Mrówa-val? Ő dobol még valahol?

Hubert: Ezúttal pedig Shakespeare-től idéznék: „Ez itt a kérdés…” Jelenleg senki nem tudja, de mindannyian sok szerencsét kívánunk neki. Mindemellett köszönettel tartozunk neki, azért, amit a Self-Immolation Factor-on, és a Made In Hell-en nyújtott, de ő a saját útját választotta, szóval nem mi mondtuk, hogy menjen el.

Ki a fő dalíró közületek? És ki írja a szövegeket?

Tymek: Szerintem a zene elsősorban a gitárosok kooperációja. Megírják a riffeket, és utána részt vesznek a dob és az ének megkomponálásában. A dalszöveg pedig egyértelműen az énekes saját magánterülete, szóval mostanában jó sok dolgom volt. Emellett azért ez mind demokratikus formában történik a bandán belül, mindenki ad bele valami ötletet, és ha az elég jónak tűnik, akkor fel is használjuk. Nincs zsarnokoskodás.
Az utolsó anyagotok egy újrakiadás, méghozzá a 2006-os Made In Hell-é, ami először az Empire Records-nál jelent meg. Mi a véleményetek az ilyen újrakiadásokról?

Tymek: Azt gondolom, hogy jó lehetőség arra, hogy terjesszük a zenénket, és most kétségtelenül szélesebb körben tudjuk megismertetni másokkal azt, amit csinálunk, mint az előző kiadásnál. Emellett én egyébként is jó dolognak tartom, mert már sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy nagyon szerettem volna megvenni egy CD-t, de már sehol nem lehetett beszerezni. Ez engem, mint gyűjtőt, nagyon el tud keseríteni, ezért maximálisan támogatom az ötletet.

Melyek a kedvenc dalaitok a lemezről, és miért?

Tymek: Nekem személy szerint a Snuff Sinematography a szívem csücske, mert nyers, brutális, emellett arcbamászóan súlyos, lassabb részek vannak benne, és a szóló is eszméletlenül komplex. Arról nem is beszélve, hogy imádom énekelni, de a többi számot is nagyon szeretem.
Hubert: Ha színpadon vagyunk, nekem is egyértelműen az előbb említett dal a kedvencem, mert totál lezúzza a közönséget. Egyébként pedig a Pitch Black Future a favoritom, klasszikus thrash darab, ugyanakkor egyben modern is. Dalszöveg szempontjából viszont a Made In Hell-t tudnám kiemelni, mivel még mindig utálom a telet, és bámulni a csajokat némi fizikai kontaktus reményében.:)

A lemezen szereplő vendégzenészek a személyes barátaitok?

Hubert: Természetesen! Kasia, akinek a szintije hallható a Humanproof-ban egyenesen Tomek felesége, és nagyon jófej nő. Dominik pedig az egyik legjobb hangmérnök és zenész egész Krakkóban. Egészen elképesztő énekes és dobos…

Hol rögzítettétek a Made In Hell-t?

Tymek: A fentebb említett barátunk, Dominik saját stúdiójában, a Diamond-ban. Nézd el nekem, hogy csak ennyit írok, de mivel még nem voltam a csapatban, nem nagyon van mit mondanom. De ahogy hallottam, a Retribution tagjai nem éppen azok a jófiúk, akik este nyolckor aludni térnek, és akiknek a kedvenc szórakozásuk, hogy szóláncoznak és narancslevet isznak hozzá.:)
Hubert: Naná, persze, hogy nem voltunk jó gyerekek a stúdiómunka alatt. A legmókásabb, amire emlékszem, amikor a szólóimat vettük fel, de többre nem emlékszem, azt a többiektől kéne megkérdezned.
És mi a helyzet veletek mostanában? Mivel foglalatoskodtok?

Tymek és Hubert: 1. Elsősorban az új lemezzel, ami az idén készen is lesz.
2. A másik pedig a világ feletti uralom, hehe! Egyébként pedig rengeteg koncertet szervezünk, ahol 666%-osan fogunk teljesíteni! Thrashelni fogunk, akármi is történjék!

Vannak egyéb bandáitok is. Mi a helyzet velük?

Tymek: Tomek és a felesége, Kasia a doom metalos Cemetery Of scream tagjai, annyi különbséggel, hogy Tomek ott a dobos posztot tölti be. Éppen az új album stúdiómunkálatainak közepén tartanak, mely idén februárban fog megjelenni, szóval aki szereti az Opeth-et, a Candlemass-t és a hasonló súlyos zenéket, az tudja, mi a teendő! Hah, én is vendégszerepeltem rajta egy keveset. Ezenkívül üvöltözöm még az old school thrash metalban utazó Ragehammer-ben is, ahol olyan csapatok nyomdokain járunk, mint a Sodom, a Razor, a Venom, a Piledriver, a Bulldozer, a Cranium, és hasonlók…
Hubert: Én pedig mindig is azt mondtam, hogy ha kettőnél több bandában játszol, igazából nem is játszol egyben sem.

Várhatóan mikor jön ki az új anyag? Van már valami készen? És ha esetleg lenne, akkor mit gondoltok, miben különbözik a Made In Hell-től?

Hubert: Pár kérdéssel feljebb már szóbakerült, hogy dolgozunk az új cuccon, ami tulajdonképpen már két éve készen van, de az ének még mindig nem az igazi. Minden a tagcseréken múlt, mert szerintem hiába vannak jó témáid, szart sem érnek,ha nincsen meg a megfelelő énekes. Ő a legkarakteresebb arc, ezért nem is lett volna értelme előbb kiadni a lemezt. Egyébként 2009 első felében fog megjelenni, és egy igen nagy lépés lesz előre technika és brutalitás terén, emellett szerintem a Made In Hell folytatása lesz. Ha csípted az első lemezünket, ezt is szeretni fogod, ha elsőre nem is, de több hallgatás után biztosan.

A zenekar tagjai főállású zenészek, vagy mindenkinek megvan a saját civil munkája is?

Hubert: Teljesen egyszerű emberek vagyunk, akiknek van rendes munkájuk, családjuk, problémáik, hobbijaik és néha csinálunk egy kis vérontást, hehe. Komolyra fordítva a szót, a zene a szenvedélyünk, de nem tudnánk megélni belőle. Én úgy gondolom, hogy ez jó, mert így azt csináljuk a zenéléssel, amit szeretünk, és nem azt, amit muszáj, szóval csak próbáljuk kihozni magunkból a legjobbat, amit az emberek várnak tőlünk, és amit mi elvárunk saját magunktól. Nincs szükségünk ennél többre, úgy gondolom, hogy pont ezt teszi olyan őszintévé a Retribution-t.
Tymek: Hubert egy helyi zseni. Amellett, hogy akadémiai oktató (geológiára specializálódva), még számítógépes mérnök és zenész is egyszerre.

Csak belföldi koncertjeitek voltak eddig, vagy azért már külföldön is megfordultatok?

Hubert: Elsősorban nyilván belföldön koncerteztünk, ahol olyan csapatokkal álltunk egy színpadon, mint Dawn Of Dreams, a Kat, az AlKATraz, a Horrorscope, a Sceptic, a The No-Mads (Cheers, Bros!!!), az Alastor, a Saratan, a Whorehouse és még sokan mások. Ettől eltekintve főleg Ausztriában és Németországban fordultunk még meg.

Mik a terveitek a jövőre nézve?

Tymek: Nagy házak, arany Ferrarik, saját repülőgép, egész csapatnyi pucér tinédzser csaj rajongó, óceánnyi pia, halál az ellenségeinkre, hosszú élet a barátoknak, még több pia, és még annál is több csaj, talkshow-s fellépések, Pin-nek egy szerződés a Playgirl-lel, Oscar a legjobb alakításért, valamint egy turné a Metallica-val, az AC/DC-vel, és a Rolling Stones-szal, hogy mi legyünk a legnagyobb banda az egész világon, és természetesen pia, és csajok.:)
Hubert: A rövidtávú tervek között mindenképpen szerepel az új album, valamint annyi koncert, amennyi csak lehetséges. És végül, de nem utolsó sorban, hogy őszinték maradjunk egymáshoz, és ahhoz a zenéhez, amit mi magunk választottunk.

necroticus


A csapat aktuális lemezéről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a myspace-es oldaluk.