The Black Dahlia Murder – Ne légy puhapöcs!
[2009-02-05] - dzsi

A Nocturnal Tour alkalmából látogatott el hazánkba ismét egy nagy kedvencem, az „újkori” death metal egyik jeles képviselője, a The Black Dahlia Murder. Ennek köszönhetően faggathattam ki a Dürer Kert egy eldugottabb zugában a csapat rendkívül őszinte, szerény és jófej énekesét, Trevor Strnad-ot. Megérte.

Első körben mesélnél a benyomásaitokról az elmúlt, Európában töltött hétről?

Csak pozitív élményeink vannak! Az eddigieket tekintve a turné túlszárnyalta minden elképzelésünket! Minden koncertre sokan jönnek, a tömegből csak úgy dől az energia, a befektetett munka minden tekintetben meghozza a gyümölcsét. Ehhez persze nagyban hozzájárul az új ügynökségünk, az Avocado Booking segítsége is, akik nagyon profin végzik a szervezési részét az egésznek, ráadásul engedték, hogy haverokat hozzunk magunkkal. A Psycroptic-ot és a Cephalic Carnage-et már régóta ismerjük, nagy cimborák is vagyunk. A Sylosis pedig egy igen kellemes meglepetés volt, tehát ez is pozitívan sült el. Összességében nagyon bejön az egész, a ma esti bulit pedig már kifejezetten várjuk, mert szeretünk Magyarországon játszani. Egészen őrült arcok vannak itt nálatok!:)

Jobb ez a körút, mint az előző?

Hát, erről sok mindent még nem tudok mondani, lévén az elején vagyunk. Mindenesetre az előző is rohadtul meggyőző kiruccanás volt, nálatok pedig kifejezetten nagy volt a pörgés, reméljük ma is így lesz!

2007 decemberében jártatok itt egy Kultiplex nevű helyen. Mi a véleményed arról, hogy a kormányunk leromboltatta azért, hogy megépülhessen egy több milliárdos szálloda, semmibe véve jó pár törvényt és jogszabályt?

Ezt komolyan mondod? Nagyon sajnálom a dolgot! Nekem kifejezetten szimpatikus volt a hely, mókás emlékeket őrzök róla. Elég gáz, hogy errefelé csak úgy lazán megtehetnek efféle dolgokat, nehéz ezt elhinni. Igazából viszont ez a mostani hely is egész pofás. Jó nagy, hangulatos, úgy tűnik, a srácok is jól érzik itt magukat, szóval valami hasonlóra számítok, mint legutóbb.

Nagyon tetszik a legutóbbi clipetek, amely az Everything Went To Black című dalra készült. Hogyan jött az ötlet, hogy horror képregény képi- és hangulatvilággal készüljön el?

Először is köszi. A clip Brian ötlete volt. Mindannyian nagy rajongói vagyunk a Creep Show-nak, ami a nyolcvanas évek nagy horror íróinak novelláit dolgozta fel, voltak közötte Stephen King és George A. Romero alkotások is. Mindannyian ezt az érát szeretjük a legjobban a műfajból, mert egyben ijesztőek, ugyanakkor nem vehetőek komolyan. Szóval Brian bedobta, hogy mi lenne, ha a kép fel lenne bontva darabokra cselekmény szerint, mint a képregényekben a buborékokkal, ehhez pedig kitaláltunk egy sztorit a Creep Show mintájára. Nagyon jó, mert más, mint amiket eddig csináltunk. Elég nehéz ezen a téren olyan ötlettel előrukkolni, ami jó, és egyben megfizethető számunkra. Mindannyian éreztük, hogy most végre egészen betaláltunk ezzel, de az előző videoink legtöbbje nagyon rosszra sikerült. Számunkra nem valami jó móka csinálni egy clipet, inkább olyasmi, amit muszáj meglépni, hogy lépést tarthassunk. Mostanában a legtöbben már azért készítik csak el ezeket, hogy feldobhassák a Youtube-ra. Gyakorlatilag semmilyen csatornán, vagy műsorban nem kapsz akkora teret ilyen irányú bemutatkozásra, mint ezen a weblapon. A srácok akármikor utánanézhetnek bármelyik bandának, amiről hallanak valahol, ráadásul ingyen. Nagyon jó dolognak tartom ezt. A következő lemezhez is fogunk clipeket készíteni, de részemről továbbra sem szenvedélyből. Nagyon hülye érzés ott állni, és azt színlelni, hogy zenélsz, miközben mindössze egy „magnóból” szól a nóta. Nagyon fura…
Melyik a kedvenc horror filmed, ha már itt tartunk?

Na, ezt nem egyszerű eldönteni. Nagyon szeretem az eredeti Holtak Hajnalát, illetve főleg az ősrégi amerikai slasher cuccokat, mint a Maniac vagy a Péntek 13 epizódok, de egyébként sok kedvenc van, mert állandóan ezeket bámulom. Ha mindenképp dönteni kell, akkor talán a Holtak Hajnala. Kicsit hosszú ugyan, de nem igazán lehet beleunni, mert miközben nézed, elérik, hogy együtt élj a cselekménnyel, emellett jó nyomasztó a hangulata is, mindenhol zombik, folyik a vér, meg hasonlók. Tényleg élvezetes.

Vannak már terveitek egy új lemezt illetően?

Igen, persze. Már feldemoztunk ezt-azt, írogatjuk a dalokat, négy nagyjából el is készült. Csatlakozott hozzánk Ryan Knight gitár poszton nemrégiben, és már most olyan szólókat játszott fel rájuk, hogy majd berosáltunk tőle. Nagyon gyilkos témák! Szóval, igencsak várjuk a felvételeket! Jason Suecof-fal fogunk dolgozni. Ő keverte a Nocturnal-t is, most azonban a teljes munkát rábíztuk, így biztosan meggyőző lesz az eredmény. Mindenkit nagyon jó zenésznek tartok a bandában, legutóbb sem volt nagy szenvedés, de most tuti, hogy még lazábban fel fognak menni a témák. Én pedig éppen az anyag címén agyalok teljes gőzzel, amihez igencsak össze kell szednem magam, de már vannak elképzeléseim erre és a szövegekre vonatkozólag. Tavasszal kezdjük a felvételeket, szeptemberben pedig ki is jön a korong reményeink szerint. Nagyon várjuk már, hogy a negyedik albumot is összehozzuk.

Megkérdezhetem, hogy John miért hagyta el a zenekart?

Igen, persze. Ez egy elég hosszú folyamat eredményeképp történt, amit a kívülállók nem láthatnak. Látszólag minden rendben volt, de John az utóbbi egy évben egyre távolabb sodródott a bandától. Az év végén elmondta, hogy nem szeretne már turnéra jönni velünk, mi pedig tudtunk, hogy hamarosan elválnak útjaink. Át is beszéltük a dolgot, mondtuk, hogy akkor keresünk valakit a helyére, de megkértük, hogy az év utolsó körútjára jöjjön még velünk Kanadába, ami csak pár állomás volt - ezért is gondoltuk, hogy ez lenne a legjobb megoldás, mivel régóta barátok vagyunk már, illetve semmi harag nem volt bennünk a távozása miatt. Próbáltunk párat az út előtt - ahogy szoktunk -, aztán pár nap multán kijelentette, hogy részéről ennyi volt. Nem értjük, hogy miért ilyen rohadt módon kellett végül mindennek történnie, hogy miért tette ezt velünk, a rajongókkal, és a többi résztvevő zenekarral, a barátaival, ennyi együtt töltött év után. A jó hír viszont az, hogy Ryan-nel nagyon gyorsan megegyeztünk mindenben, mivel már régóta haverok vagyunk. Nagyon örült, hogy együtt nyomhatjuk tovább, mi pedig izgatottan vártuk, hogy mi fog kisülni az egészből. Nem gondoljuk, hogy muzikálisan óriásit veszítettünk volna, de John mégiscsak egy régi jó barát volt; viszont rengeteg olyan ember van, aki sokkal megbízhatóbban el tudja látni a zenekari kötelességeit. Ez Ryan első turnéja velünk, mi pedig végső soron örülünk, hogy így alakultak a dolgok.

Volt olyan zenekar, amivel sikerült jobban összebalhézni egy turné alkalmával?

Nem igazán. A legtöbb esetben nagyon könnyen mennek ezek a dolgok. Vannak olyan bandák, amik kicsit maguknak valóbbak, de velük is el lehet kerülni a konfliktust, maximum nem lógsz velük. A legtöbb esetben viszont mindenki nyílt, és könnyen haverkodik a másikkal - és akar is -, mi pedig ugyanilyenek vagyunk. Sokat mozogtunk hardcore bandákkal is, velük például szintén óriásiakat lehet bulizni. A legtöbb csapat, ami sokat turnézik, hasonló gondolkodású és jellemű fickókból áll. Kell egy bizonyos mentalitás, hogy végig tudd utazni a világot ilyen körülmények között - ha érted, mire gondolok. Emiatt egészen könnyű szerezni egy csomó új havert.

Akkor ez olyan, mint egy nagy death metal család?

Mondhatjuk így is, de ez nagyjából minden agresszív stílusban mozgó bagázsra igaz, legyen az hardcore vagy death metal. Mindenki ismeri a másikat, mert mindenki turnézik szinte mindenkivel. Az én tapasztalataim alapján nincsenek köcsög zenekarok.

Mi a legunalmasabb kérdés, amit egy újságíró feltehet?

:) Amikor arról kérdeznek, hogy honnan jött a The Black Dahlia Murder név. Ez már a legelső interjú óta végigkísér minket, és majdnem mindig megkérdezik.

Én nem fogom.:) Azt viszont igen, hogy mi a legnagyobb álmod?

Hála az égnek!:) Azt hiszem, a legnagyobb álmom az, hogy mindezt addig csinálhassuk legalább ezen a szinten, amíg csak lehetséges. Nagyon laza, szórakoztató, és különleges ez az egész! Nagyon ritkán és keveseknek adódik egy ilyen esély az életben, és kibaszottul szerencsésnek érzem magam miatta. Folyamatosan izgalomban tart, hogy vajon mit hoz majd a jövő, ezért sosem veszik a lelkesedésemből. Imádok zenélni, és addig szeretném ezt csinálni, amíg csak bírom szusszal! A többiekkel annyi energiát fektetünk az egészbe, amennyit csak tudunk, hogy minél tovább fenn tudjuk tartani ezt az állapotot.

Szerinted mi a legkielégítőbb dolog a világon?

Hmmm… Nem is tudom. Talán a lemezkészítés. Az az érzés, amikor a kész korongot először foghatod a kezedben. Emlékszem, amikor kölyök voltam, egyetlen vágyam volt csupán: elkészíteni egy teljes lemezt. Totál nem érdekelt, hogy milyen zenekarral, csak hogy összedobhassak valakikkel egy komplett anyagot!:) Ez a legjobb érzés, amit el tudok képzelni… Amikor készen lettünk az Unhallowed-dal, és a kezembe vettem, azt gondoltam: ez a legfaszább dolog, ami valaha is történt velem!:) Sosem hittem volna, hogy egyszer majd eljutunk a negyedik lemezig. Ha akkoriban valaki meglebegtette volna előttem, hogy így lesz, tutira pofán röhögöm! Az életem tele van átlagon felüli kielégülést nyújtó dolgokkal: koncertezés a világ legkülönbözőbb pontjain, együtt zúzni és haverkodni más, nagyon jó bandákkal, és főként az, hogy alapvetően minden lépésemet körüllebegi a zenélés fantasztikus aurája. Ezek számomra mind nagyon meghatározó történések a kérdésed szempontjából, csak ezekkel tudok igazán törődni. Boldog vagyok itt és most.

Kedvenc sör márka?

Lássuk csak… Nagyon sok európai sört szeretek, jobban is mint az otthoniakat, mert azok szarok. Azok gyengék, ízetlenek, de ha kóstoltál már Budweiser-t, akkor tudod, miről beszélek.:) Lényegében viszont mindenféle sört megiszom, amit elém tesznek, nincsenek nagy elvárásaim. Az otthoniak közül a Killian’s az, ami lényegesen jobb, mint a többi, de gyakran iszunk Beck’s-et is: néha sikerül is egész szépen felpakolni belőle Németországban. A Heineken is egészen frankó. Alapvetően viszont tömény párti vagyok.:) Gin minden mennyiségben tisztán, gyömbérrel vagy narancslével, de a vodkát is bírom. Annál az a fontos, hogy minél több legyen!

Mi volt 2008 legviccesebb történése?

Amikor kirúgtak minket a brit Download fesztiválról, az asszem egészen vicces volt!:) Végeztünk a koncerttel, megindult a mulatozás, Brian pedig iszonyúan szétcsapta magát! Szépen betámolygott Kid Rock öltözőjébe, és szanaszét vert mindent, ami csak az útjába került - nagyjából a komplett berendezést!:) Eközben én éppen a The Dillinger Escape Plan koncertjét néztem a színpad széléről, amikor valaki hirtelen megrántott a pólómnál fogva, és azt mondta: „Gyere, most azonnal el kell tűnnünk innen!”:) Jó nagy szopás volt, de nem volt már mit tenni. Gondolom, Kid Rock megérkezett, meglátta az iszonyatos rumlit, nem tetszett neki, és elkezdett balhézni. Brian csak homályosan emlékszik a történtekre, de azt mondta, hogy valami ilyesmi visszhangzott a fejében: „El kell pusztítanom Kid Rock öltözőjét!” (ezt a mondatot Trevor felakadt szemmel, mániákus, szaggatott zombi hangon adta elő – dzsi). Aztán meg felcsapott egyszemélyes, emberi tornádónak, és lezúzott mindent!:) Erre a Download-os srácok kicsit bepöccentek, és kijelentették, hogy soha többé nem játszhatunk a fesztiváljukon. Meglátjuk, hogy alakul ez a dolog, mindenesetre ez egy vicces történet volt!:)
Az Alien vagy a Predator a lazább aprítógép?

Óóó, ember, simán az Alien! Sokak szerint a Preadator az, és nem állítom, hogy egy Alien akármikor leaprít egy Predatort, de én akkor is inkább az előzőt csípem jobban.:) Iszonyúan bírom a Bolygó Neve: Halált! Na, az egy kibaszott jó film, egy gyöngyszem! Kölyökkoromban nagyon rá voltam állva a Dark Horse-os Aliens Vs. Predator képregényekre - még az eredeti történetekre -, állandóan csak azokat bújtam!

Befejezésképpen: mit tanácsolnál egy olyan srácnak, aki szeretne csinálni egy metal bandát?

Ne is számíts rá, hogy ezzel majd rengeteg pénzt fogsz keresni! Mi sem keresünk. Ha azt hiszed, hogy csilivili életünk van, nagyon tévúton jársz! Olyanok a mindennapjaink, mintha táboroznánk, ennek minden jó és rossz velejárójával. Ez ilyen. Általában kurva unalmas. Egész nap csak vársz az estére. Miután a zenekar többi tagja elcsatangol valamerre, neked véged. Biztos, hogy valaki feni rád a fogát, és leaprít!:) Nagyon gondold meg, hogy akarod-e ezt az egészet. Nagyon király tud lenni, de kemény dió. Ha viszont belevágsz, ne légy puhapöcs! Csináld teljes erőbedobással, vagy ne csináld. Ennyi.

Köszönöm a válaszokat!

Ember, én köszönöm a beszélgetést! Baromi szórakoztató volt!

dzsi


A csapat legutóbbi lemezéről itt írtunk.