Architects – Mindent elsodró lendület
[2009-02-26] - dzsi

Nemrégiben hazánkban járt a mathcore-ban utazó, brit Architects. Akkor időhiány miatt sajnos nem sikerült őket elcsípnem egy beszélgetésre, most azonban pótoltam az elmaradást, mivel szerintem rendkívül tehetséges társaságról van szó. Kérdéseimre Tom Searle gitáros válaszolt, melyből kiderül, hogy a hiperaktív zenéhez hasonló emberi mentalitás is társul.

Pár hónappal ezelőtt játszottatok nálunk. Emlékszel esetleg valami különlegesre arról az estéről? Azóta hány országban jártatok?

Egy hajón játszottunk Budapesten, A38 volt a neve, azt hiszem. Baromi jó buli volt! Szerintem a többségnek fogalma sem volt róla, hogy kik vagyunk, ennek ellenére rengeteg srác szörfözött a tömeg tetején, úgyhogy nem lehet okunk panaszra! Beszélgettem aznap este egy fazonnal, aki elmesélte, hogy nálatok anyagi gondok miatt a legtöbben csak néhány koncertre jutnak el egy évben; azon az estén viszont rengeteg embert láttam ott, ami még jobban megnövelte a magyarok iránt érzett tiszteletemet! Pontosan nem tudnám megmondani, hogy hány országot is jártunk végig azóta. Nem sokkal a magyar buli után véget ért az a turné, talán négy-öt ország volt még. Azóta túl vagyunk még egy brit körúton is, ahol főzenekari státuszban voltunk jelen. Nemsokára visszatérünk azonban Európába, illetve ezúttal megcéloztuk Finnországot és Oroszországot is - ez a két ország eddig kimaradt.

Mi a legjobb, a legrosszabb és a legviccesebb élmény az emlegetett turné kapcsán, illetve kikkel voltatok a legnagyobb haverságban?

Jó néhány barátság köttetett a Never Say Die! turnén, mindenki nagyon jó arc volt! A legtöbb esetben a Parkway Drive-val és a Protest The Hero-val lógtunk. Reményeink szerint hamarosan ismét lesz esélyünk velük mókázni. Ja, és az Unearth-t majdnem kifelejtettem - ők szerintem az egyik legkevésbé elszállt sikeres banda. Amikor London-ban játszottak a Lamb Of God-dal, ki is mentem hozzájuk bandázni egyet. A brit turnénkból nehéz legjobb havert kiemelni, mivel a Misery Signals és az A Textbook Tragedy is halál laza és party arc csókákból áll. Alig várjuk már, hogy ismét együtt mozoghassunk a Misery Signals-al, de erre még várnunk kell áprilisig. Hogy őszinte legyek, csak jó emlékeink vannak az elmúlt két turnéról. Sok haver, sok zene! Elég meggyőző volt látni a színpad széléről, amint a Parkway Drive koncertje közben tele van a színpad tomboló srácokkal, Ők pedig mindannyian az erősítők tetején álltak már! Ezen kívül mind a két londoni állomásunk nagyon különleges volt számunkra.

Hogyan vélekedtek az új lemezetekről, a Hollow Crown-ról? Mit érdemes róla tudni bővebben?

Hihetetlenül fel vagyunk pörögve tőle! A múltban minden anyagnál éreztünk egy kisebbfajta elégedetlenséget pár hónappal azután, hogy készen lettünk velük. A mostanitól még mindig meg vagyunk őrülve! Az egyetlen dolog, amit tudni kell róla, hogy kurva jó lett, szóval mindenképp bele kell fülelnetek!

Mik a főbb különbségek a Hollow Crown és az azt megelőző Ruin között?

Talán az, hogy a Hollow Crown-nak sokkal több szívből jövő momentuma van. Ezt valamilyen szinten természetesnek is érzem, mert már Sam is teljesen beilleszkedett a bandába, a Ruin idejében viszont ez még nem volt egészen így. Az aktuális anyag egy amolyan kinyilatkoztatás, álláspontközlés. Nekem a bandába ölt temérdek energiát juttatja eszembe, illetve azt, hogy bármilyen siker, amit elértünk, csakis a kemény munkának köszönhető, nem pedig az ipar által gerjesztett hullámzó divathóbortoknak. Zeneileg szerintem valódi fejlődés tapasztalható a Ruin-hoz képest, emellett azt hiszem, végre megtaláltuk a számunkra megfelelő hangzást is. Valamivel több a hardcore hatás a muzsikában, illetve helyenként dallamosabbak is lettünk. Összességében nagyon elégedett vagyok azzal a zabolázatlan energiával, amit a korong közvetít!
Az anyagon eléggé kontrasztosak a disszonáns verzék és a helyenkénti, rendkívül dallamos refrének. Ennyire szélsőséges emberek vagytok?

Azt hiszem értem, hogy mire gondolsz. Próbáltuk úgy megírni a dalokat, hogy ez annyira ne verje ki az ember szemét, de akkor úgy látszik, nem sikerült!:) Egyébként totál unalmas fószerek vagyunk, ezt szinte mindenki tudja, aki ismer minket közelebbről. Ettől függetlenül viszont szeretjük a súlyos és a könnyedebb zenéket is. Kicsit nehéz szemléltetni és fenntartani a Rotten Sound és a Brand New hatását egyszerre. Egy napon tökéletesítjük majd az egyensúlyt!:)

Szerinted ki a legerősebb szuperhős?

Igazság szerint nem vagyok valami fenemód rákattanva a szuperhősökre, úgyhogy a basszerünket, Ali Dino-t említeném. Megvan az a speciális képessége, hogy a heteroszexuális férfiakból buzit csináljon, illetve vissza is tudja változtatni őket. Mindezt ráadásul egy éjszaka alatt!:) Ez elég figyelemreméltó szerintem!

Egészen feszes tempóban munkálkodtok. Hogyan tudtok minden esztendőben megjelentetni egy lemezt amellett, hogy szinte végig is turnézzátok az évet?

A titok nyitja mindössze annyi, hogy útközben is írjuk a nótákat. Egy csomó banda csak akkor lát neki a dalszerzésnek, ha a kiadó szól nekik, aztán összedobnak valamit egy hónap alatt. Mi ennek kifejezetten az ellentettjét csináljuk. Akkor is zenélnénk, ha nem lenne kiadónk, vagy rajongóink. A dalszerzés számomra nagyon szórakoztató, szóval állandóan új ötleteken töröm a fejem. Amikor otthon vagyok, ráadásul semmi dolgom sincs ezen kívül.

Egy kicsit morbidabb kérdés. Mit tennél, ha megtudnád, hogy egy hét múlva meg fogsz halni?

Franc tudja! Nem is szívesen gondolok erre igazából! Azt hiszem, összehívnám a haverokat, és egész héten hót készen lennénk, hogy megünnepeljük a halálom!:)

Ha játszhatnál a világ egyik leglegendásabb zenekarában, melyiket választanád?

A Pantera-t! Ők minden idők legjobb metal bandája! Szörnyű érzés, hogy már soha többé nem láthatom őket élőben…

Mi volt életed eddigi legfontosabb eseménye?

Az amerikai turnénk nagyon meghatározó volt, de a Londonban, az Islington Academy-n nyélbe ütött teltházas koncertünk is életem egyik legjobb estéje volt. Talán a Hollow Crown életem legjelentősebb történése. A szültésemet leszámítva ez a legdurvább, ami valaha is történt velem!

Melyik minden idők három legjobb albuma?

Fogalmam sincs! Nem hiszem, hogy a muzikális tudásom és műveltségem elegendő ahhoz, hogy válaszolhassak erre a kérdésre.
Mi a véleményed a szervezett vallásokról?

Egyáltalán nem zavar, ha valaki hisz ezekben a dolgokban, mindaddig, amíg őt nem zavarja, hogy én nem. Tudod, az élni és élni hagyni szarság. A legtöbb szervezett vallás Amerikában baromi őrült és elvakult. Nyugodtan gyűlölhetnek azért, hogy én nem állok be közéjük, de úgysem érdekel.

Mesélnél egy keveset a szülővárosodról?

Brighton csodálatos! Nagyon szeretem a lakhelyem, nem hiszem, hogy bárhol máshol szívesebben laknék Angliában. Roppantul változatos város egyébként, itt mindenki az lehet, ami lenni akar, de ennek ellenére is kifejezetten ritkák a verekedések és az egyéb erőszakos cselekedetek. Van pár király banda is, mint például a Whitemare, a The Ghost Of Thousand, a Brides és a No Dice And Blood Red Shoes.

Mit gondolsz az olyan szélsőséges politikai nézetekről, mint a nácizmus vagy a kommunizmus?

Egy csomó politikát tanultam a főiskolán, de ez sajnos nem jelenti azt, hogy kiemelkedően képben vagyok a dologgal. A nácizmus és a fasizmus nyilvánvalóan egy kibaszott szégyenteljes húzása az emberiségnek! Semmiképp sem vagyok az ilyesmik híve! A kommunizmusról nem tudok túl sokat azon kívül, hogy mindig is egy kifejezetten félresikerült és eredeti célját tévesztő eszme volt. Többet nem tudok erről mondani, én csak egy gitáros vagyok!:)

Mi a véleményed azokról a fiatal lányokról, akik magas sarkú cipőben, hosszú, festett körömmel, és arany mintázatú Architects topban pózolnak a koncertjeiteken?

Érdekes kérdés! Alapvetően nyílt vagyok mindenki irányába, aki el akar jönni, és megnézni minket élőben. Másrészről viszont aggódom amiatt, hogy bizonyos emberek csak a trendek miatt, és más fals okokból szeretik a zenénket. Kifejezetten meglep, hogy manapság mennyi fiatal lány szereti a death metal-t, de ki vagyok én, hogy megmondjam, mit szeressenek és utáljanak az emberek? Bárkinek szívesen játszom!

Melyiket élvezed jobban: a tömegből áramló mérhetetlen energiát a koncerteken, vagy a stúdiózást?

Egyértelműen a koncerteket! Nagyon szeretem a dalszerzést is - mint azt említettem -, de a stúdiózás nekünk mindig elég stresszesen zajlik. Mindenki azon van, hogy minél jobb legyen az anyag, de hajlamosak vagyunk néha kicsit elmenni egymás mellett, és olyankor elég sokat kell egyezkednünk. Nagyon szeretünk élőben zenélni, mert ha nincs semmiféle technikai probléma, akkor ez egy alapvetően stresszmentes és cefetül izgalmas dolog! A felszabadultabb elfoglaltságok sokkal jobban fekszenek szinte mindenkinek szerintem.

El szoktátok olvasni a sajtóvisszajelzéseket a lemezeitekkel kapcsolatban, vagy nem érdekel különösebben? Másik kérdés ezzel kapcsolatban, hogy szerinted melyik a jobb az eladások szempontjából: egy rakás koncert a világ minden pontján, vagy a kedvező kritikák?

Jó lenne, ha halál nyugodtan azt válaszolhatnám, hogy leszarom a kritikákat, de az igazság az, hogy minden egyes cikket elolvasok, amit magunkról találok. Gyakran fel is dühít egy-egy kedvezőtlenebb írás, mert alapvetően jó bandának tartom magunkat. Az, hogy a két dolog közül melyik a fontosabb, teljes mértékben a körülmények függvénye. Az olyan helyeken, ahol az emberek ismerik a zenénket, mint például Anglia vagy Európa nagyobb része, minden a koncerteken múlik - a színpadon kell bizonyítani. Amerikában viszont - ahol nem vagyunk ismertek -, elég fontosak a pozitív kritikák, mert sokan az alapján mennek el megnézni egy-egy számukra ismeretlen bandát, ami nem feltétlen szerencsés számunkra, mert elég nagy oltógépek a tengerentúliak.


Mik a távolabbi terveitek?

Idén lenyomunk egy európai, egy kanadai, egy amerikai és egy brit turnét, aztán pedig írjuk a következő lemezt!

Van valami információtok azzal kapcsolatban, hogy hozzánk mikor jöttök vissza?

Sajnos, egyelőre semmi konkrét. Szeretünk nálatok lenni, úgyhogy reméljük, mielőbb sor kerülhet rá!

dzsi


A csapat előző lemezéről itt írtunk.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace oldaluk.