Nevermore - A gyilkos spagetti
[2009-03-09] - Hajas

Bevallom, vannak furcsa dolgaim. A Nevermoret például már első lemezüktől kezdve szeretem, de ahhoz képest, hogy 2000 óta működünk, csak nemrég merült fel bennem, hogy jó lenne összehozni egy intit a csapattal. Most viszont legalább nem apróztam el: egyenest a zenekar - számomra - legszimpatikusabb tagját, az aranykezű Jeff Loomis gitárost kerestem meg, aki jófejként viselkedve, minden részletre kiterjedően válaszolt a kérdéseimre.

Mai fejjel hogy látod a The Year Of The Voyager DVD-t, illetve mennyire volt sikeres?

Nos, azzal kezdeném, hogy borzasztó sokat késett az az anyag. Más zenekarok csak egy éve vannak együtt, máris van koncert DVD-jük. Szóval, rettentő boldogok voltunk, hogy végül sikerült összehoznunk egy olyan bulit, ahol a legjobb nótáink közül be tudtunk mutatni néhányat élőben. A Century Mediatól azt hallottam, hogy nagyon gyorsan venni kezdték, szóval nyilván nagy igény volt rá a közönség részéről. Tehát a válaszom: igen, nagyon jól fogy, ami nagyon boldoggá tesz minket. Az egyetlen apró csalódás számomra az, hogy akartunk rá egy hosszabb, dokumentum-jellegű dolgot a zenekarról, de ez az ötlet, vagy koncepció nem jött végül össze. Ennek ellenére nagyon boldog vagyok, hogy az ott látható teljes koncert, illetve előadás annyira jól sikerült.

Biztos vannak már új dalaitok. Mikor jön ki a következő album, illetve mit tudnál mondani róla előzetesen?

Általában egy új CD-hez úgy 12-15 dalt szoktam írni. Ezt azért csinálom, hogy mindenképp biztonságban legyek, ha esetleg egy-egy témáról végül mégis úgy érezzük, hogy nem működik. Mindig jó, ha végül több ötleted van a kelleténél, hogy tudj miből válogatni.
Egészen biztosan mondhatom, hogy a zene súlyos, de nagyon dallamos lesz, ahogy eddig is. Azt is elárulhatom, hogy most úgy építettem fel a számokat, hogy Warrel valamivel többet tudjon énekelni. A dalszövegekről viszont az égvilágon semmit se tudok mondani. Úgy tűnik, Warrel sose akarta, hogy megismerjük azokat, amíg fel nem énekelte őket. Gondolom, biztos nagyon személyes a mondanivaló, vagy ilyesmi. Nagyon szerettem volna máshogy dolgozni ezen az új CD-n, és elolvasni a szövegeit, mielőtt elkezdődnek a felvételek, de ez most se történt meg. Elmondható, hogy már vannak bevált dolgaink, amik sose fognak változni – remélhetőleg jó és pozitív értelemben véve!

Úgy tudom, megint kvartettként működtök. Mondhatjuk, hogy igazából mindig is négytagú volt a Nevermore, és sose volt másodgitárosotok? A kérdés másik fele, hogy miért van ez így?

A Nevermore mindig is rólam, Vanről, Warrelről és Jimről szólt. Persze volt egy csomó gitárosunk, de egyszer se működött a dolog. Ha turnéról van szó, akkor természetesen lesz másodgitárosunk, pusztán azért, mert ez a zene, amit írok, egyszerűen megköveteli azt. Enélkül túl lecsupaszítottan szólna. Korábban ugyanis már játszottunk négyesben, de nem vált be. Szóval mindig van egy hiányzó láncszem.
A másik kérdésedre, miszerint miért nem tudunk megtartani egy állandó gitárost, a válaszok adottak. Ketten (Chris és Pat) más bandába mentek át, míg Tim Calvert pilóta lett. Steve Smyth-nek pedig egészségügyi problémái voltak, amikor a This Godless Endeavor CD-vel turnéztunk, és új vesét kellett kapnia. Ezek után valahogy nem sikerült újra felvenni vele a kapcsolatot. Curran Murphy meg azért vált ki, hogy megcsinálja a saját bandáját, aminek amúgy Shatter Messiah a neve. Biztos vagyok benne, hogy sokkal szívesebben írja a saját zenéjét – amire valójában sose adtuk meg neki az esélyt a Nevermore-ban.
Amúgy jó a viszonyotok az ex-gitárosaitokkal?

Mindnyájukkal tartom a kapcsolatot, Currant leszámítva, ugyanis nincs meg az új telefonszáma.:) Tim Calverttel rengeteget beszélek: megmaradtunk ugyanolyan közeli barátoknak, mint amikor megismertük egymást. Annak ellenére, hogy a foglalkozása repülőpilóta, még mindig rengeteget gitározik és dalokat ír. Nagyon hiányoznak azok az idők, amikor együtt játszottunk és komponáltunk. Óriási stílusa és karizmája van, ami nagyon eredetivé teszi.

A ’80-as években majdnem beléptél a Megadeth-be. Ehhez képest most az ex-gitárosotok, Chris játszik ott. Mi a véleményed erről, illetve rajongója vagy-e a csapatnak?

Persze, hogy Megadeth rajongó vagyok. Azzal a fajta zenével nőttem fel. Nagyon örülök, hogy Chris megkapta a melót. Tök jó volt, amikor Chris még a Nevermore részének számított, és hiányozni fog, hogy együtt gitározhassunk, de a zenészeknek néha megadatik egy komolyabb alternatíva, amivel muszáj élniük is. Óriási lehetőség ez neki, és biztos vagyok benne, hogy rengeteget fog tanulni, miközben jól is érzi majd magát. Azóta is gyakran beszélünk és kapcsolatban vagyunk. Nem hinném amúgy, hogy láttam valaha bárkit is, aki annyira a gitárjáért élt, mint ő. Állandóan gyakorol, és persze fejlődik – utálom is emiatt.:)

Sose váltottatok még kiadót, ráadásul még a szólólemezeiteket is a Century Media hozta ki. Ennyire zökkenőmentes az együttműködésetek? A kérdés másik fele: ha egy nagyobb cég megkeresne, dobbantanátok?

Nagyszerű a kapcsolatunk a Century Mediaval. Szabad kezet adnak nekünk abban, hogy milyen zenét csináljunk, és ez egy óriási dolog. Megértik, hogyan működünk, mint zenekar, és 110 százalékig támogatnak. Megijednék attól, ha nagykiadónál lennék, legalábbis annak alapján, ahogy manapság kinéz ez az egész ipar. Boldog vagyok, hogy a Century Media családnál lehetek. Még két Nevermore albumot kell készítenünk nekik, mire lejár a szerződésünk. Azután meg ki tudja, mi fog történni.

Amúgy sikeres volt a szólóalbumod? Mennyi ment el belőle kábé, illetve elégedett vagy-e ezzel a számmal?

Pontosan nem tudom, mennyi ment el. A CD már megjelenés előtt kiszivárgott a netre, ami számomra csalódás, de hát manapság ez mindig így megy. Ezt a CD-t elsősorban magamnak készítettem. Nagyon régóta rajongok az efféle instrumentális zenéért, és mindig is akartam valami ilyesmit csinálni. Ha még vannak is emberek, akiknek tetszik, az külön boldoggá tesz. Amúgy biztos vagyok benne, hogy a Nevermore rajongói szeretik, szimplán azért, mert ugyanúgy vibrál, csak sokkal több gitárral! A jövőben nagyon szeretnék megpróbálni egy filmzenealbumot összehozni. Óriási kihívás lenne.

Haveri banda a Nevermore, vagy csak próbán, stúdióban és turnén vagytok együtt? A kérdés másik fele, hogy milyen gyakran vitatkoztok?

Barátok vagyunk. Ettől még állandóan vitatkozunk, akárcsak bármelyik banda. Meg kell értened, hogy 15 éve vagyunk együtt, így a dolgok néha kissé úgy alakulnak, hogy abból feszültség lesz. Szerintem nagyon okos húzás volt, hogy kettőnk (Warrel és én) szólólemezt adott ki. Ez némi időt adott nekünk, hogy mással foglalkozzunk, és másfajta zenével kísérletezhessünk. Úgy gondolom, emiatt mint banda, erősebben fogunk visszatérni.
Ha jól tudom, Te és Warrel adjátok általában a Nevermore interjúkat. Te például kábé mennyit nyilatkozol éves szinten? A kérdés másik fele, hogy egyszerűen csak hasznos zenekari melónak tartod az ilyesmit, vagy emellett azért élvezed is?

Elképesztően sok interjút adok, és igen: zömmel tényleg Warrel meg én szoktunk nyilatkozni. Talán pár százat adok évente, de valójában persze nem tudok pontos számot mondani.
Minden interjú fontos. Az egyetlen gond, hogy néha önismétlésbe csap át, mert a kérdések rendre ugyanazok. Már hozzá vagyok szokva, szóval egyáltalán nem panaszkodom. Amúgy élvezek írni és beszélni a zenémről. Úgy gondolom, utóbbit azért jobban, mint e-mail interjút gépelni.:) (Vicces célzás arra, hogy ez az interjú e-mailben készült - Hajas)

Turnézni szeretsz? Úgy értem, a koncerteket leszámítva biztos fárasztó és uncsi tud lenni néha.

Imádok turnézni. Egyszerűen csak meg kell találnom azokat a dolgokat ilyenkor, amik lefoglalnak a koncerteken kívül. Ez lehet olvasás, filmnézés, vagy bámészkodás, hisz minden nap új városban vagyok. Ezeken túl is rengeteg dolgot lehet csinálni, úgymint gyakorolni, vagy épp felkészülni az adott bulira. Imádok jókat enni is, szóval szeretek különböző éttermeket felkeresni, ha van rá módom.

Be tudnád mutatni, milyen egy átlag nap a turnén?

Hú, megpróbálom. Felkelek, és megkeresem a turné managert, hogy hol lehet zuhanyozni. Jó ezt minél előbb meglépni, mielőtt a többiek a bandából és a technikusaink közül tönkrezúznák a fürdőszobát! Ezt követően általában megkeresem a catering szobát, tehát jöhet a reggeli. Az időbeosztástól függ, de ha van rá mód, akkor keresek egy zenekari tagot, vagy roadot, hogy elmenjünk és sétáljunk a városban, hogy vásárolhassunk valamit, vagy talán vegyünk egy CD-t a helyi lemezboltban. Ezután jön az ebéd, majd húzás a koncerthelyszínre a beállásra – már ha van rá lehetőség -, és jöhet egy kis gyakorlás is. Attól függően, hogy érzem magam, egy rövid alvás még belefér, mielőtt kezdődik az adott napi buli. Megpróbálom a maximális energiát magamba szívni a nap ezen részére, mert hát nyilván ez a legfontosabb. Megpróbálom a tőlem telhető legjobbat nyújtani, hogy gyilkos legyen a koncert. Az esetek 99 százalékában sikerül is hozni a formámat. Miután találkoztunk a rajongókkal, és kiosztottunk pár autogramot, újra eszünk, mielőtt másnap az egész kezdődik elölről.
Érdekelnek akár a nyomtatott, akár a netes metal újságok? Milyen gyakran olvasol a zenekarral kapcsolatos lemezkritikákat és interjúkat, illetve érdekelnek-e a más bandákkal kapcsolatos cikkek?

Követem, mi történik. Mondjuk azt azért nem mondanám, hogy túl sok időt fordítok erre, de szeretem tudni, mi a dörgés más csapatokkal a turnén. Figyelemmel kísérem azt is, milyen bandák mikor jönnek Seattle-be, ahol is a legtöbbet szoktam koncertre járni.

Mostanában miket hallgatsz?

Sokféle zenét hallgatok. Ami a metalt illeti, Arch Enemy-t, Meshuggah-t szoktam pörgetni. Legújabban pedig egy tök jó bandát szoktam felrakni Torontoból. Úgy hívják őket, hogy The Great Collapse. A Voivodot is marhára szeretem, a másik nagy kedvenc meg a Coroner. Persze ezeken túl a nagyszerű gitárosokat is kedvelem: Jason Becker, Marty Friedman, de a listának ezzel még nincs vége.

Ha nem akarsz játszani, vagy zenét hallgatni, mit csinálsz a szabadidőben?

Szeretek olvasni és filmeket nézni, vagy időt fordítani a családom meglátogatására. Van egy marha jó stúdióm is a házamban, szóval pár haveri banda át szokott jönni felvételeket készíteni, én pedig segítek nekik, amikor tudok. Ezeket leszámítva viszont mégiscsak a zene az életem!

Tudsz mondani valami vicces, vagy durva zenekari sztorit?

Amikor Tim Calvert a banda tagja volt – még a Dreaming Neon Black idején – mindig dobóversenyeket tartottunk bármivel: kővel, baseball- vagy focilabdával, tényleg bármivel, amire csak rá tudtuk tenni a kezünket. Nemcsak hogy Tim volt a legmesszebbre dobó, de bármit is vett célba, azt rendre eltalálta. Képes volt telibe trafálni egy telefonpóznát akár 50-75 yardról bármivel. Mindig is elképesztett minket, mennyire aranyból volt a karja. Egyszer a turnén elkapósat játszottunk egy tök jó, új Nerf focilabdával. Nem egy rendes labda volt, hanem egy olyan, aminek volt fara is, szóval amit tényleg nagyon messzire el tudtál hajítani. A szóbanforgó napon az Overkill-es srácokkal játszottunk. (A Nevermore/Overkill turné Pestet is elérte egy ritka gyilkos koncert erejéig - Hajas) Egyikük oda is dobta a labdát a bőgősünknek, Jimnek, de ő rosszul kapta el, és eltört az egyik ujja. Biztosra vettük, hogy ezzel a turnénak annyi, de a jó öreg Jim helytállt, és tudta folytatni a körutat... Az egyetlen gond az volt, hogy az ujján egy titánból készült sínt kellett viselnie, ami összetartotta a csontokat, hogy azok megfelelően forrjanak össze. Szerencse, hogy nem a pengető keze volt, hanem a másik. Mindegy is, a lényeg, hogy pár nappal később, alighogy befejeztünk egy koncertet, együtt lógtam Tim-mel, aki épp evett egy hatalmas tál spagettit, illetve kommentálta, mennyire szörnyű (biztos rossz volt a catering aznap). Úgy döntött, eldobja, ugyanis meg próbálta ijeszteni az egyik roadunkat azzal, hogy mellette landol a cucc. Kábé 50 yardnyira voltunk, így már tudtuk, hogy ez neki sima ügy. El is dobta jó keményen, de amikor már a levegőben volt a spagetti, valaki befordult a sarkon.:) Igen, szegény Jim volt, a törött ujjával. No és hol landolt a spagetti? Nagyrészt azon a szétbaszott kézen, ami megsérült korábban. Annyira szürreális volt, mintha lassított felvételként történt volna. Ez inkább durva, mint vicces sztori. Tim persze bocsánatot kért ezért, amit mi már csak „A nagy repülőtészta incidensnek” neveztünk el.
Úgy tudom, csomó híres zenekart ismertek. Volt bárkivel is személyes problémátok?

Nemigen. Minden banda rendes volt velünk. Biztos vagyok benne, hogy történtek különböző szituációk, de semmi olyan, ami annyira kimagasló, hogy érdemes legyen leírni.

Képzett zenésznek tartalak. Elégedett vagy azzal a szinttel, ahol most vagy, illetve játszol-e más hangszeren?

Képzett? Nem különösebben. Inkább jól informált zenésznek mondanám magam, mint képzettnek. Az elméletről nem túl sokat tudok. A fülemre építek, és arra, hogy hallás után le tudok játszani dolgokat. Kevesen tudják, hogy a gitározás előtt még doboltam, ami adott egy jókora ritmusérzéket. Bőgőzni szintén tudok, és kicsit zongorázni is. Utóbbi amolyan univerzális hangszer. Bárcsak több időt töltenék vele.

Ki volt a legbizarrabb és a legmegszállottabb rajongótok, akivel valaha találkoztál, és miért? Büszke vagy, vagy zavarba jössz, ha meglátsz egy Nevermore tetoválást?

Azt mondanám, hogy a görög rajongók viszik el a pálmát. Minden egyes szöveget tudnak, és néha, amikor velünk éneklik a nótákat, elnyomják az erősítést. Mindig megdöbbenek rajtuk. Van saját Nevermore rajongó clubjuk, ami nagyszerű, és néhányuk a legjobb fej rajongó, akivel valaha találkoztam. Nagyon boldog vagyok, hogy mindig visszatérünk, és játszunk Görögországban. Minden alkalommal elmegyünk Van-nel, és megmásszuk az ilyenkor szokásos utunkat az Akropoliszhoz, ami valami gyönyörű. Csak pár Nevermore tetoválást láttam, és ilyenkor mindig lecsekkolom, hogy ha valaki, hát ő biztos óriási rajongó.

Szerinted meddig lesz még Nevermore?

Pár hétig még biztos.:) Csak hülyéskedek. Néhány CD még van bennünk. Már jóideje vagyunk együtt, és nem látom okát, hogy a közeljövőben befejeznénk. Egyértelmű, hogy vannak másfajta zenei utak is, amiken akarok járni, de jelenleg a Nevermore áll a középpontban. Remélhetőleg pár hónap múlva már stúdiózunk, nyáron pedig már játszani fogunk néhány szimpatikus fesztiválon és koncerten.
Van bármi, ami fontos, de kihagytuk?

Jó ideje van egy tökjó, új Signature 7 gitárom, ami már egy jó ideje kapható. A gitárosok vethetnének rá egy pillantást, ha épp útjukba akad. Gyönyörű Schecter gitár.

Hajas


A csapat DVD-jéről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace oldaluk.