Soulfly – Egetverő elszántság
[2009-03-13] - dzsi

Nagy örömömre, alkalmam nyílt találkozni nagy gyerekkori legendámmal, aki nem más, mint Max Cavalera, a Soulfly frontembere. Őt, ha jól sejtem, nem szükségeltetik különösebben bemutatnom, hisz mindenki tudja, hogy honnan vakarta ki magát anno a Sepultura-val, illetve hová jutott napjainkra. Max türelmesen és jókedélyűen válaszolt kérdéseimre, melynek köszönhetően sok régi kérdőjel elillant a fejemből. Ezek után pedig folytatta félbehagyott Playstation meccsét a turnébusz hátuljában.:)

Szokásos nyitókérdésem: hogyan alakul az aktuális turné, illetve, ezúttal milyenek a benyomásaid?

Az eddigieket tekintve, csak pozitív dolgokról számolhatok be. Nagyon sok koncertből áll most ez a kör, elég hosszúnak tekinthető a turné. Baromi kevés szabadnapunk van, de a remek közönség teljes mértékben kárpótol ezért! Nagyon jó, hogy ezúttal végigmehetünk a legtöbb európai országon: képbe került Észtország és Lettország is, most ugye itt vagyunk, megfordultunk Portugáliában és Spanyolországban, illetve Írországban és Skóciában is. Végre ismét igazi, háromhónapos Európa turnéban lehet részünk, amire nem volt példa konkrétan a Sepultura-s Arise óta.

Több ízben is jártatok már hazánkban. Van valami különleges emléked Magyarországról?

Budapest gyönyörű város - nagyon szeretem az épületeket. Emellett a koncertekre ellátogató srácok is egészen készek, ami valljuk be, elég jó párosítás! Nem találkozik az ember ilyesmivel minden nap. Tudod, vannak olyan helyek, ahol ugyan a közönség ugyanúgy megőrül minden alkalommal, de a város maga leginkább egy trágyadombhoz hasonul. Ez viszont tényleg egy remek hely, nagyon szeretem!

Vannak már konkrét ötleteitek a következő lemezhez?

Igen, van pár ötlet, de jobbára csak riffek; teljes dal, vagy szöveg még egyáltalán nincs. Megmutattam már néhány új elképzelésem Marc-nak, valamint a többieknek, és hálistennek tetszettek nekik, mert kibaszott súlyosak meg durvák, emellett pedig van egy rendkívül mocskos karakterük is. Sokkal kevésbé polírozottak, mint a Conquer témái, de tényleg nagyon lendületesek, megvan a kellő húzásuk. Mérgesebb, köcsögebb, valódibb! Ismét egy keményebb anyag lesz tehát. Nekem nagyon tetszik az, ami eddig kikörvonalazódott.

Ha már itt tartunk, miért kanyarodtál vissza ennyire direkt módon a thrash gyökereidhez az utóbbi korongokkal?

A következő anyagra szerintem sokkal inkább illik majd az ’érdekes’ jelző. Magában hordozza a thrash által közvetített nyers agressziót is, de a megszólás egyáltalán nem olyan fényes, kimunkált. Sokkal jobban bejön mostanában a nyers, punk-os hangzás. Leginkább az első Soulfly anyagot tudnám felemlegetni: az sokkal inkább punk, mint metal ebből a szemszögből. Főképp a nyers, gyors, agresszív megoldások dominálnak nálam mostanában, de az még a jövő titka, hogy konkrétan milyen végkifejlete lesz a dolgoknak!:)
Nem unalmas számodra bizonyos dalokat hosszú évek óta, szinte az összes koncerten játszani? Gondolok itt például a Roots Bloody Roots-ra.

Unalmas, ha hagyod, hogy azzá váljon!:) Próbáljuk magunk számára is izgalmassá tenni ezeket a nótákat, mindig változtatunk rajtuk. Alapvető dolgokat persze nem, de bizonyos ötletektől sokkal szórakoztatóbbá, érdekesebbé válhatnak a már agyonjátszott szerzemények is. Mióta Marc velünk van, azóta nagyon könnyedén mennek az ilyen dolgok. Ugyanazt a nótát játssza, de valahogy mégis másképp. Változtat egy kicsit a szólókon, vagy épp bizonyos riffek megszólalásán. Majdnem minden este vannak ilyesféle apró módosítások. Ma például az említett dalt egyvelegként játsszuk a Jump The Fuck Up-pal és az Eye For An Eye-jal. Nagyon tetszik most ez a megoldás, mivel ez az első alkalom, hogy nem teljes egészében, hanem csak valami részeként adjuk elő a Roots-ot. Kérdésedre válaszolva: ma pont ez adja ennek a nótának a különlegességét; így sokkal hatásosabb és energikusabb lesz az egész.

Lassan már három évtizede a zeneiparban tevékenykedsz. Számodra mik voltak a legszembetűnőbb változások az évek folyamán a koncerteket, illetve a lemezkészítést illetően?

A turnék hangulata változott, de a tevékenység maga, illetve a zeneírás még mindig ugyanaz lényegében. Amit nagyon nem szeretek manapság, az a Pro Tools (világszerte elterjedt/elismert, a Macintosh által forgalmazott stúdiós übercucc – dzsi) mértéktelen használata a felvételeknél. Mi is alkalmazzuk ezt persze, de tényleg csak a legszükségesebb esetekben; csomó új bandánál viszont rettentően elszalad ezzel a ló. Ha meghallgatod, könnyen észrevehető, hogy hiába szólnak tökéletesen a gitárok, kurvára műanyag az egész, köze sincs a valósághoz. Ez nagyon gépiessé tette a metal műfajt. Ha elmész egy koncertre, azon kapod magad, hogy az élő show egyáltalán nem hasonlítható össze minőségében a lemezzel. Én a tökéletestől távol álló, elbaszottabb dolgokat kedvelem.:) Amit én és Marc felnyomunk, annál nincs semmi utólagos digitális kütyüzés: el van játszva egy gitáron és egy erősítőn a jól bevált módszerrel, ehhez meg társul néhány pedál. Ez tipikusan egy olyan dolog, aminek kapcsán sokkal jobban szeretem a „régisulis”, analóg módszereket. A Black Sabbath is így csinálta, és ha nekik jó volt, akkor nekünk miért ne lenne?:) Fölösleges az ilyesmin változtatni…

Gyakran turnézik veled a családod is. Ők is ugyanennyire élvezik ezt az életformát?

Persze, de azért nem mindig tartanak velem. Otthon ugye megvan nekik a suli, meg a meló. Amikor ezektől el tudnak szabadulni, akkor jönnek. Azt azért nem árt tudni, hogy teljesen megszokott nekik ez egész - a gyermekeim szinte a színpadon születtek, akik mostanra már a teenager korba léptek. Totál a közepébe zuhantak ennek a helyzetnek - nem volt menekvés -, ezért nekik ez jelenti az átlagos hétköznapokat. Az első gyermekem Zyon, pont a Chaos A.D. turné közben született meg. A Soufly turnéfilmeken, vagy a DVD-n is láthatod, hogy a kölykök a legszebb álmukat alusszák egy gitártokban, miközben mellettük mondjuk Ozzy énekel valami szarságot.:) Ebbe születtek, ebben élnek, szerintem tetszik is nekik. Őrült helyzet, de szórakoztató!:)
Nagyon régóta rasztákat viselsz. Tulajdonítasz-e ennek bármiféle jelentőséget, illetve követője vagy-e a rasztafarianizmusnak, mint vallásnak?

Nem igazán. Ami mindenképp előnyös ezzel kapcsolatban, hogy turné közben nem kell hajmosással meg ilyesmivel szarakodni.:) Brazil vagyok elsődlegesen, nem rasztafári. Tisztelem a különböző vallásokat, de nem igazán veszek részt bennük. Az viszont már más kérdés, hogy maga a hajviselet tetszik. Ha elmész Jamaikába, mindenhol azt látod, hogy a faszik térdig érő tincsekkel rohangálnak, ami elég látványos dolog. Sokáig én is ezzel próbálkoztam. Egy - derékig érő rasztával rendelkező - haverom mondta is az elején, hogy az én hajam nem alkalmas erre, maximum évek alatt. A válaszom persze az volt, hogy én aztán ráérek! Aztán teltek az évek, találkoztunk, majd jót mosolyogtam, mert ekkorra nekem már a seggemig ért a hajam, neki pedig még csak a térdéig nőtt tovább!:) Most ugyan már nem olyan tekintélyes, de még mindig szeretem, mert rettentő zorall külsőt kölcsönöz! :)

Megemlítenél pár dolgot a brazil kultúra különlegességeiből?

Nagyon eredeti és kreatív. Minden más nemzetiségű embert - aki közvetlenebb kapcsolatba kerül a kultúránkkal – ámulatba ejt, hogy a brazilok képesek a nagy büdös semmiből valami nagyot és értékelhetőt alkotni. Odaadsz egy brazilnak egy fémbögrét, Ő pedig csinál belőle egy hangszert… Vagy egy fegyvert!:) Tényleg leleményes emberek. A nyomort és a szegénységet viszont rémesen rühellik. Ez azonban a legkevésbé sem akadályozza Őket a tenni akarásban és az elszántságban!

Melyik a három kedvenc Soulfly nótád?

Hmmm… A Prophecy-t nagyon szeretem. A másik kettő pedig azt hiszem, az Eye For An Eye és a Blood Fire War Hate az új korongról.

Követtél el olyan durvább baklövéseket, amiket utólag komolyabban megbántál?

Azt hiszem, ez az életforma tele van ilyenekkel. Egyben mókás és megterhelő is az, hogy folyamatosan bulizol, és ennek következtében gyakran vagy részeg.:) Ilyenkor azért rengeteg hülyeséget tud elkövetni az ember, nem lehet mást tenni, mint tanulni belőle. A Ministry-vel és a Pearl Jam-mel való találkozás is megterhelő volt a szervezetemnek, de ez pusztán annak köszönhető, hogy azok nagyon jól sikerült esték voltak!:)

Van beteljesületlen álmod?

Az álmokban az a vicces, hogy annyi felgyülemlik belőlük az évek alatt, hogy mindeközben egy-egy folyamatosan feledésbe is merül, szóval valamilyen módon körforgásban vannak.:) Én nem hiszek a tipikus „amerikai álmokban”, mert a pénz nem minden. Az emberek többségének a legnagyobb vágya sajnos az, hogy milliárdos legyen. Nem érdekelnek a drága autók sem, totál leszarom a parasztvakítást!:) Számomra sokkal többet jelent, ha együtt dolgozhatok más nagy zenészekkel. Nagyon boldog voltam, amikor például Tom Araya és Sean Lennon is bevállalta a szereplést a Primitive lemezen, aminek a borítóját ráadásul az a fickó tervezte, aki anno a Bob Marley grafikákat is készítette. Ez kibaszott jó érzés volt! Nekem efféle álmaim vannak, szinte mind a zenével kapcsolatos.

Mikorra tervezitek a következő megmozdulást a Cavalera Conspiracy-vel?

Alapvetően a Soulfly a legfontosabb számomra, szóval ezzel a felállással a közeljövőre nézve nincsenek terveink. Az a tény viszont fantasztikus, hogy időről-időre összejöhetek Igor-ral, és beszélgethetünk, zenélhetünk. Nem nagyon fogunk rágörcsölni a dologra.:)
Van olyan zenész, akit példaképednek tekintesz?

Igazából az apám, mert Ő is zenész volt. Sajnos nem tudott túl sokat velünk lenni, de láttam, hogy rengeteg időt tölt el a latin akusztikus gitárjával. Tisztelem, mert hihetetlenül jó muzsikus volt, és a legkevésbé sem a pénzért csinálta. A sok nagyszabású külsőség nélkül is a zenének élt.

Mi a legunalmasabb kérdés, amit egy újságíró feltehet neked?

Bármi, ami a Sepultura-val kapcsolatos!:) Tudod, annyi év eltelt már azóta, és én a jelenben szeretek élni. Szép idők voltak, de egyelőre sajnos semmi esély a folytatásra. Engem a Soulfly érdekel.

Ha vissza tudnál utazni egy időgéppel valamelyik jelentősebb történelmi korszakba, mit választanál?

Hmmm… Azt hiszem, hogy az ókori görög birodalmat nézném meg fénykorában, az biztosan gyönyörű volt.

Sör, bor, vagy fű?

Szerintem nem mondok újat azzal, hogy fogyasztottam már ilyesmiket.:) A piálásból – mint említettem – rendesen kivettem a részem az évek folyamán, de a tapasztalatom az, hogy az alkohol az emberek kilencven százalékából egy irdatlan nagy bunkót csinál. Néha jó az, ha kicsit lazítasz, de hosszútávon ugyanaz az eredmény. A szívást is hanyagolom már. Ha pusztán azt nézem, hogy a kettő közül melyik vált ki pozitívabb cselekedeteket az emberből, akkor a fűre szavazok.:)

Elégedett vagy az életeddel?

Mindenképp. Millió fantasztikus élménnyel gazdagodtam eddigi életem során a zenének köszönhetően. Túlléptem sok szarságon, és főképp a pozitív eseményeket tartom szem előtt. Az egésznek a megítélése attól függ, hogy te magadban a jó, vagy az elcseszett történéseknek szentelsz nagyobb figyelmet. Ha a jót érzed fontosabbnak, akkor sokkal könnyebben túljuthatsz az apróbb zökkenőkön, és boldogabb életet élhetsz, ami végeredményben egyfajta elégedettséget vált ki. Ezt érzem.

dzsi


A csapat legutóbbi lemezéről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace oldaluk.