Kőkemény Minnesota (film)
[2009-03-16] - Hajas

Ha az utóbbi évek legsúlyosabb mozijait soroljuk fel, a Kőkemény Minnesota megemlítése nélkül maximum csak a hozzá nem értésünket tudjuk bizonyítani. Ez a sztárparádét (Charlize Theron, Frances McDormand, Woody Harrelson) felvonultató, megtörtént eseményen alapuló film egyszerűen túl jó ahhoz, hogy ne tegyünk említést róla.

1989-ben járunk, egy Észak-Minnesota-i faluban, ami egy igazi melós település. Az itt élő emberek jelentős része ugyanis a helyi vasércbányában dolgozik. Így tesz a két gyerekét egyedül nevelő Josey is (őt játssza Charlize Theron). A begyepesedett agyú helyieknek – kiváltképp a melósoknak - viszont nem tetszik, hogy olyan hivatást választott magának, mely ugyan jól fizet, de azért mégiscsak egy pasiknak való állás. Ő és kolléganői a bányában persze kisebbségben is vannak, és nap, mint nap el kell viselniük számos – természetesen férfi – munkatársuk obszcén tréfáit és kegyetlen megjegyzéseit, de egy ilyen helyen persze a szexuális molesztálás se maradhat el (engem személy szerint talán kissé érzékenyen is érint a téma, mivel nem egy nőt ismerek/ismertem, akit nemi erőszak ért, és látom, mekkora lelki sérülést okoz az ilyesmi – egy életre).
A nagy kilátástalanságban Josey tulajdonképpen egymaga nekimegy egy hatalmas vállalatnak, amikor úgy dönt, perelni fog az őt ért sérelmekért és megaláztatásokért. A bátor nőnek egyébként másból is kijutott rendesen: mind apja, mind fia kegyetlenül bánnak vele, de a per (illetve részükről a tanúskodás) hírére kolléganői is elpártolnak tőle, megfeledkezvén a bajtársiasságról (féltik az állásukat) – és ezzel még mindig nem mondtam el mindent Josey nehéz sorsáról…
A szereposztás valami kolosszális: nemcsak a nagy nevek miatt mondom, de mindenki elképesztően hitelesen játszik ebben a felkavaró moziban. A Josey apját alakító Richard Jenkins-t külön is ki kell emelnem - valami bődületesen hozza az ellenszenves fráter szerepét, de még egyszer mondom: az egész stábban nincs gyenge láncszem.
A Kőkemény Minnesota egy fantasztikusan jó film az emberekben található eredendő jóságról és gonoszságról, valamint arról, hogy mindig a helyes ösvényen kell haladni, akkor is ha – ez rendszerint így van – az a nehezebb. Kihagyhatatlan alkotás.

Hajas