Hackneyed - Fiatal gyilkológépek
[2009-05-04] - Uriel

2008-ban jelentkezett első lemezével a német Hackneyed. A zenekart 14 és 17 év közötti srácok alkotják, zenéjüket pedig szimplán death metalként lehetne leírni. Ám ami még meghökkentő fiatalságuknál is furcsább, az azon képességük, hogy piszokmód erőteljes dalokat tudnak írni, technikailag pedig úgyszintén szépen felkészültek. Egyelőre még nem teljesen egységes, de mindenképpen jó irányba haladó munkásságuk véleményem szerint rendkívüli figyelmet érdemel. Ők lehetnek a stílus új reménységei, hogyha képesek lesznek odafigyelni rájuk az emberek. Ez utóbbi gondolatomnak eleget tesz az, hogy a Nuclear Blast adta ki debütáló albumukat, ami nem nevezhető éppen aprócska sikernek. Egy rövidebb szösszenetre pedig nem mást, mint a csapat énekesét, a 15 éves Phil-t sikerült elkapnom, aki mind külcsínre, mind belbecsre igencsak hajaz Corpsegrinder úrra, megnyilvánulásai alapján pedig egy roppantul közvetlen és kedves legénynek tűnik.

Először is le kell szögeznem, hogy egészen odavagyok a lemezetekért, régen hallottam ennyire erős és dinamikus régisulis halál metalt, kacag a szívem a boldogságtól! Véleményem szerint a Death Prevails egy nagyszerű lemez lett! Ám először is hadd kérdezzem meg: hogyan talált meg titeket a Nuclear Blast?

Köszönöm szépen! A managerünk, Achim Ostertag (a németországi Summer Breeze fesztivál kiagyalója) lehetőséget adott nekünk arra, hogy felvegyük a lemezünket, és egy majdnem teljesen kész CD-vel állhassunk neki kiadót keresni. A Nuclear Blast pedig imádta, úgyhogy… Hatalmas szerencsénk volt!

Mégis mondd csak: mikor találkoztatok először, és hogyan kezdődött ez az egész death metalosdi?

Nos, minden Tim-mel (14) és velem kezdődött egy svédországi kiránduláson, még 2005-ben. Minekutána világossá vált, hogy zeneileg ugyanolyan az ízlésünk, arra is rájöttünk, hogy death metalt akarunk játszani! A banda indulása pedig valahogy úgy nézett ki, hogy Tim testvére, Devin (14), illetve Alex (17) és IX (17) is csatlakoztak hozzánk, méghozzá 2007 nyarán. Idén tavasszal IX elhagyta a csapatot, viszont szerencsénkre megtaláltuk Juan-t (17), aki örömmel csatlakozott hozzánk, ezzel teljessé téve a felállást.

Fiatal korotok ellenére nem éppen egyszerű zenét játszotok. Mikor kezdtek el a többiek zenélni?

Devin öt éve gitározik, Juan csak két éve, Tim pedig vagy tíz éve dobol. Alexről meg annyit mondhatok, hogy azóta basszusozik, amióta belépett hozzánk, de azért előtte gitározott is valamicskét.

Na jó, akkor azt mondd meg, hogy te személyesen miért hörögsz? Egyáltalán mikor jutott először eszedbe, hogy nekiállj ilyen extrém módon használni a hangodat?

Nos, az első kérdésre egyszerű a válasz: azért hörgök, mert semmilyen hangszeren nem tudok játszani!:) Néhányszor próbálkoztam ezzel régebben, aztán igencsak megkedveltem, rengeteg örömömet leltem benne. Először igazán akkor használtam a hangomat, amikor Tim és én nekiláttunk egy projectnek 2006-ban, aminek aztán 2007-re egyenesen következménye lett a Hackneyed!
Kik voltak azok, akik inspiráltak? Kik a kedvenc vokalistáid?

Tudod, rengeteg nagyszerű énekes van a death metal világában, például George Fisher, Frank Mullen és még sorolhatnám… Mégis azt kell mondjam, hogy nem miattuk kezdtem el hörögni, sokkal inkább azok a srácok inspiráltak, akik az otthonom környékén laknak. Például a Mental Amputation és az Apophis tagjai, akik megmutatták a hörgés mikéntjét és hogyanját, továbbá jelentősen befolyásolták a stílusomat. Ők az én igazi példaképeim!

Ha már az inspirációknál tartunk: milyen bandák voltak leginkább hatással rátok? Vannak esetleg olyanok, akik közös kedvenceitek?

Ó, hát természetesen rengeteg ilyen banda van, például a Hypocrisy, a Suffocation, a Kataklysm, esetleg a Vader, a Nile, vagy a Dying Fetus. Ezek mind hatással voltak arra, hogy milyen számokat írjunk, de mindannyian másféle stílusokat is nagyon szeretünk hallgatni, így igencsak nehéz lenne megmondani, hogy melyik banda hatott ránk a legnagyobb mértékben. Én mondjuk leginkább death metal-t és grindcore-t hallgatok, tehát Misery Index-et, Benighted-ot, Suffocation-t, efféléket. Persze néhanapján, mikor hazaérünk egy hosszú hétvégéről, amit végigzúztunk, bizony az embernek megjön a kedve valami könnyedebb rockhoz!

Milyenek voltak a lemez kritikái?

Rengeteg helyen dicsértek minket és igazán odavoltak értünk, de tudod… Sajnos vannak olyanok is, akik nem eléggé toleránsak, és úgy tartják, hogy ilyen fiatalon nem lehet brutális zenét csinálni. Hát nem tudom, szerintem nekünk sikerült!:)

És mondd csak, mégis mit szólt a családod, mit szóltak a szüleid? Nem mindennapi, hogy valakinek a fia ilyen fiatalon úgy hörögjön, mint egy vadállat.

Tudod, vannak, akik elfogadnak és vannak, akik nem… Így megy ez.:) Ettől függetlenül, akik szeretik azt, amit csinálok, azok nagyon szívesen segítenek a zenekar körüli teendőkben. Rengeteg időt szánnak ránk, és tényleg támogatnak.

Mik a terveid a jövőre nézve, mit akarsz elérni a Hackneyed-dal?

Hmm… Ezt nehéz így elmondani. Először is remélem, hogy legalább ilyen lelkesedéssel tudjuk majd folytatni, mint eddig és a rajongóink is fognak minket ennyire szeretni. Néhány igencsak furcsa dologgal kellett találkoznunk az elmúlt időkben, meg nem kevés őrült emberkével.:) Ez igazán nagyszerű szerintem!

No de mi lesz a sulival? Tovább fogsz tanulni? Milyen lenne az a munka, ami leginkább közel állna a szívedhez?

A vokális képzésemet még ez évben be fogom fejezni, és remélhetőleg így lehetőségem lesz több energiát az iskolára fordítani, aztán majd meglátjuk. A legjobb meló?:) Naná, hogy olyan lenne, amiben rengeteg szabadidőm lehet!:)
Van szabadidőtök egyáltalán? S ha van, akkor mit csináltok ilyenkor, feltéve, ha ezt együtt töltitek?

Szabadidő? Az meg mi?:) Ami időnk fennmarad a napi teendők mellett, azt mind zenélésre fordítjuk, próbálásra, vagy egyéb teendőkre, de szigorúan olyanokra, amelyek a bandával állnak kapcsolatban. Mellesleg nemcsak zenészek vagyunk, hanem nagyon jó barátok is, hiszen évek óta ismerjük egymást, ráadásul most már ugyanabba az iskolába is járunk, szóval igazán szoros közöttünk a kapcsolat!

Mi a helyzet az új albummal? Vannak már ötleteitek?

Már be is fejeztük a stúdiómunkálatokat!:) A lemez címe Burn After Reaping lesz, és augusztus 14-én fog megjelenni a Nuclear Blast jóvoltából. Legyetek résen, mert van számotokra néhány Gut Candy-nk!:)

Végszóképpen szeretnélek megkérni arra, hogy pár bátorító szót szólj a magyar rajongókhoz!

Először is köszönöm, hogy elolvastátok ezt az interjút! Remélem, hogy szerettétek legelső albumunkat, s ha így van, a másodikat még jobban fogjátok imádni! Mindezek mellett úgyszintén remélem, hogy mihamarabb eljutunk hozzátok Magyarországra és jó pár isteni bulit lenyomunk!:)

Uriel


A csapat előző lemezéről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.


Utóirat: Fiatal kora ellenére Phil remekül beszél angolul, ebből is látszik, hogy micsoda irtózatos különbségek vannak nyugat és (tényleg így van) kelet között. Németországban a közoktatás arról is szól, hogy ne csak angolórákra járjon a gyerek, hanem meg is tanuljon angolul. Ez a srác minden különösebb nehézség nélkül lerakná a középfokú nyelvvizsgát úgy, hogy egy ócska szót nem tanul rá. Látszik, hogy magabiztosan fogalmaz, széleskörű szóhasználatra képes, tudja használni a nyelvet. Itthon ezzel szemben sajnálatos módon igencsak gyakori az, hogy az emberek az anyanyelvükön sem tudnak egy épkézláb mondatot összefabrikálni – jelzem halkan, hogy ez viszont kortól független. Nem véletlenül vagyunk ilyen ijesztően elmaradva.
Mint szó volt róla az interjúban, a második lemez címe Burn After Reaping lesz. Ez egy szójáték és az angol „burn after reading” kifejezést forgatja ki (utóbbi azt jelenti, hogy olvasás után elégetendő, titkos iratokra szokták rápecsételni). Az új szókapcsolat pedig lekaszálás utáni elégetést jelent, ami így annyira nem tréfa, de legalább garanciát biztosít egy újabb gyilokra a német ifjaktól. - Uriel