Septicflesh – Újra kinyíltak a kapuk
[2009-05-19] - Uriel

A 2003-ban feloszlott, majd 2008-ban visszatért görög Septicflesh, újjáalakulásának apropójából kiadta a tavalyi év egyik leginvenciózusabb és legkiemelkedőbb lemezét a Communion képében. A banda iránt érzett azonnal fellángoló féktelen rajongásom kiváló apropót szolgáltatott egy e-mail-es csevegésre a csapat gitáros/dalszerzőjével, Sotiris-szel. Mivel itthon nem ismerik eléggé őket, úgy gondoltam, hogy egyáltalán nem lenne ártalmas bemutatni azt a hordát, amelynek tagjai a filozófia őshazájából hozták világra a dögvészt s a pusztulást.

Üdv néked Sotiris! A Communion egy fantasztikus album lett, alighanem az apokalipszis muzikális leképezésének tökéletes megnyilvánulása! Ehhez még csak hasonló lemezt sem hallottam még soha. Hogy mennek a dolgok odaát, Görögországban?

Köszi szépen, minden rendben, jól érezzük magunkat, és rendkívül elégedettek is vagyunk legutóbbi munkánkkal.

Milyen reakciók és kritikák érkeztek az új albummal, illetve meglepő újjáalakulásotokkal kapcsolatban?

A zenei sajtót világszerte sikerült lenyűgöznünk. Még a legnagyobb metal magazinoktól is nagyszerű kritikákat kaptunk, és ez igencsak jótékonyan befolyásolta a visszatérésünket.

Miért oszlott fel a banda 2003-ban, és ami még ennél is fontosabb: miért alakultatok újjá majdnem ugyanazzal a névvel? Jelent az valamit, hogy egyben írjátok a neveteket nem úgy mint régen, vagyis úgy, hogy Septic Flesh?

Akkortájt sajnos mindannyiunknak számtalan nehézséggel kellett szembenéznie személyes okokból. Nem volt elegendő időnk csinálni a zenekart, szétszóródtunk és jó időre elfelejtettük az egészet. Most, hogy végre túl vagyunk életünk nehézségein és leromboltuk a személyes akadályokat az elmúlt években, úgy éreztük mind, hogy egy hatalmas űr támadt bennünk, amit természetesen csak a Septicflesh tölthetett ki. Mindezek után, zenei erősségeink egyesítésének eredményeképpen kitűnő állapotban ajánlhattuk magunkat a közönségünknek.
A nevünkről csak annyit, hogy ez lényegileg ugyanazt jelenti – csak jobban néz ki így leírva. Másfelől pedig az egésznek van egy cseppnyi szimbolikája: a csapat második korszaka ez, ugyanakkor jelzi a baráti kötelékeinket is, a banda összetartását.
Úgy gondolom, hogy rendkívül egyéni hangzással rendelkeztek. Ki a felelős ezekért az egyedi tulajdonságokért?

Rengeteget dolgoztunk igencsak precízen azért, hogy különlegesek legyünk és meglegyen a saját zenei karakterünk, ráadásul utóbbinak hatalmas jelentőséget tulajdonítunk. Szerencsére mindannyian nagyon sokban hozzájárulunk az általad említett egyéniség kialakításához. A szövegekért meg kizárólag én vagyok felelőssé tehető, senki másnak nincs ebbe beleszólása.

Tervezitek esetleg egy DVD felvételét, melyen ne adj isten egy szimfonikus zenekarral játszanátok? Igazán nagyszerű lenne és a rajongók is egészen biztosan örülnének neki!

Ez egyáltalán nem rossz ötlet!:) Azt hiszem, hogy igazán csodálatos lenne a Septicflesh vizuális megnyilvánulásait is rögzíteni. Nos… Azt hiszem, majd meglátjuk!

Hogyan fogadott titeket immáron újjáalakulva a közönség?

A számaink sötétek, kemények és isteni ritmikával bírnak, egyértelműen koncertekre írtuk őket. A közönség támogat és brutálisan oda szokták magukat rakni a fellépéseinken! Azt hiszem, hogy nagyon jó a viszonyunk a fanokkal, imádnak minket.:)

Milyenek a turnéitok? Alighanem a Communion-nel elég sok olyan helyre is eljuthattok, ahová eddig esélyetek sem volt. Tetszettek az országok, amelyeket láthattál?

Az új lemezzel rengeteg új lehetőséget kaptunk, így hát valóban el tudtunk jutni számos olyan országba, amiről eddig csak álmodni mertünk. Mindig is szerettem utazgatni és élményeket gyűjtögetni. És így, hogy Európában és Amerikában is számtalan helyre eljutottunk… Alighanem olyat kaphattak tőlünk a rajongóink, amire már réges-rég ki voltak éhezve.:) Egyébként minden országot imádok, hiszen mindenhol csodálatos emlékeket gyűjthetek, ám talán mind közül Franciaországban éreztem a legjobban magamat.
Van arra lehetőségetek, hogy a Septicflesh tagjaként csak zenéljetek és ne kelljen mellette dolgoznotok? Ha nem, hát mégis milyen helyeken dolgoznak a Communion elkövetői?

Mókás, hogy sokan azt gondolják, hogy egy metal zenekar tagjaként képes bárki is annyi pénzt keresni, hogy abból meg tudjon élni rendesen. Valójában a metal zenészek jelentékeny részének van egy másik állása is, és ez alól mi sem vagyunk kivételek. Seth (énekes/basszer) albumborítókat tervez, továbbá hivatásos festő is saját kiállításokkal. Chris (gitáros) számítógépes játékok zenéjét komponálta egy időben, Fotis pedig dobleckéket ad tanítványainak. Azt hiszem, hogy nekem van a leginkább normális munkám, én ugyanis egy bankban dolgozom.

Van mindezek mellett valami szabadidőtök? Esetleg hobbytok?

Eléggé nehéz ilyen élet mellett a szabadidőnknek is teret engedni, ugyanis az egyáltalán nincsen. Amellett persze, hogy zenét hallgatok, komponálok és szövegeket írok, imádok filmeket nézni, könyveket olvasni, de még inkább túrázni!

Mi volt az első élményed a metal-lal kapcsolatban?

Ó, a nyolcvanas évek klasszikusai, mint az Iron Maiden, a Judas Priest, Dio, satöbbi. A metal mágiája mindig magával ragadott, rendkívül erős érzéseket váltott ki belőlem, és természetesen még mindig a szívem közepe.

Ha vannak kedvenceid, akkor kik azok? Kik inspiráltak téged a leginkább?

Sosem éreztem úgy, hogy szükségem lenne idolokra, vagy ilyesmi. Ugyanakkor természetesen temérdek zseniális zenész van, akiket mindig is imádtam, mint például Joe Satriani, Uli John Roth, Gary Moore és persze sokan mások.

Mikor és egyáltalán miért ragadtál gitárt?

:) Igazából először hegedűltem. Gyerekkoromban klasszikus zenei képzésben részesültem, és ez az, ami rengeteget hozzátett a technikai és komponálói képességeimhez. Ám egyszer, nagyon régen, tizenöt éves kissrácként szerelmes lettem az elektromos gitárba, és azóta le sem tudom tenni.:)
Tartok tőle, hogy a Communion-nel őrjítően magasra raktátok a lécet, és még inkább ijesztő lenne, ha ezt meg is ugranátok. Mi lesz a következő lépés, ha egyáltalán képesek lesztek arra, hogy felülmúljátok magatokat?

Látod, pontosan ez a lényeg: a Communion jelenlegi képességeink reprezentálása. Ha úgy érezzük, képesek vagyunk arra, hogy ennél jobbat alkossunk, abban a pillanatban azonnal neki fogunk ugrani egy új anyagnak. Persze mindezek mellett imádjuk a kihívásokat, mindig csodálatos dolog a képzeletünk határait feszegetni. Egyébként már van néhány ötletem, de még igencsak korai szakaszban állok velük, szóval gyakorlatilag még sehol sem tartunk.

Végszóképpen megkérnélek arra, hogy szólj néhány bíztató szót a magyarországi rajongóknak!

Üdv néktek hitetlenek! Mindig örömmel várjuk lelketek egyesülését sötét álmainkkal!

Uriel


Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.