Watch My Dying - Fény az alagút végén
[2009-06-04] - Hajas

Egész pontosan a mai napon fejeződik be a Moebius című új Watch My Dying album keverése illetve masterelése. A lemez tehát még pár hétig biztosan nem lesz ott a boltok polcain, de már bőven van olyan stádiumban az anyag, hogy az énekes Gaobr tudta vállalni az interjút...

Kezdjük egy nem túl vidám témával! Miért lépett ki Attila, illetve ha nincs a Sear Bliss, akkor is megtörtént volna a szakítás? A kérdés másik fele: Attilát mindenki a legkutyább death/grind rajongónak ismeri. Hogyhogy szívesebben játszik a Superbutt-ban, mint a Watch My Dying-ban?

Ő szállt ki. Erről őt kellene megkérdezni. A Superbuttos történetről már nem tudunk semmit, ez már a kilépése után alakult. Sajnáljuk, hogy így jött össze, de ennek már négy hónapja, azóta rengeteg dolog történt mindenkivel. Új alapokra helyeztük a dolgainkat, a jövőre koncentrálunk, jól vagyunk.

Azért döntöttetek a sampler mellett, mert végérvényesen belefáradtatok a másodgitáros problémába, vagy azért ha jön valaki, megadjátok majd neki a lehetőséget?

A sampleres próbákon rögtön kiderült, hogy még egy gitár már sok lenne ebbe a hangképbe. Élőben nem tudna teljesen konkrétan és tisztán megszólalni két gitárral ez a fajta hangszerelés. Így is egy teljes zenekar hangzását kell figyelembe venni zeneírásnál, hangosításnál. Gondolkoztunk ugyan második gitároson, jelöltek és jelentkezők is voltak, de egyelőre kipróbáljuk, milyen ez a fajta koncepció.

Volt egy doboscsere is. Zolival mi történt? Mutasd be kérlek pár szóban utódját, Dávidot!

Zoli magánéleti problémái miatt egyre kevesebbet tudott a WMD-vel foglalkozni. Egy idő után nagyon nehéz volt megoldani, hogy mindig legyen helyettesítő dobos. Úgy döntöttünk, megpróbáljuk inkább mással. Zoli igazi művész, fantasztikus érzékenységgel játszik, és a stílusa nagyon komolyan befolyásolta a régebbi lemezeket. Nem volt mindegy, ki jön majd a helyére. Garcia Dávid már játszott nálunk kisegítő jelleggel. Két nap alatt tanult be egy egyórányi WMD műsort, ami mindenképp megdöbbentő, illetve mindenkit levett a lábáról az energikus és hiperaktív gyors tempóival. Nagyon könnyű vele dolgozni, jó srác, gyors és pontos, büszkék vagyunk rá. A mostani lemezt 9 óra alatt dobolta fel.

Mai fejjel hogy látod a Fényérzékeny lemezt?

Nagyon sötét időszakban készült, és ez hallatszik rajta. Annyira bent voltunk az alagútban, hogy onnan már csak kifelé lehetett jönni. Az a lemez tulajdonképpen egy tisztulási folyamat első lépése. A hangzása nagyon radikális lett, igazi láncfűrészes svéd sound, de ezzel együtt nagyon nyitott és szellős. Jocke Skogg szabad kezet kapott a keveréssel. Rábíztuk az anyagot, csak minimálisan szóltunk bele. Örülünk, hogy adódott egy ilyen lehetőség, és nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel.
Mielőtt rátérnénk az új albumra: mi ez a filmes őrület, illetve kapható is lesz-e mondjuk bonus vagy akár rendes DVD-n?

Vettünk egy zenekari kamerát, és ha épp nálunk van, filmezünk. A lemez készítése közben felraktunk a Youtube-ra egy pár stúdiós felvételt, de engem idegesített, hogy percenként kapcsolni kellett a következőre. Jó lett volna simán, kattogtatás nélkül, hátradőlve is megnézni az egészet. Közben jött a sok flash, hogy akkor legyenek ilyen „igazi” filmplakátok, legyen előzetes reklám, vicces volt csinálni. Nem fog kijönni DVD-n, egy darabig legalábbis biztosan. Pénzünkbe nem került, gyártásba se akartunk zsetont ölni, a lemezre koncentrálunk. Egy plusz lemezzel együtt drágább lett volna az album, így mindenkinek jobb és egyszerűbb. Van rajta egy csomó interjú, koncertrészletek, házi felvételek, satöbbi. Remélhetőleg sikerül megértetni azt is mindenkivel, hogy más dolgok motiválnak minket, mint akár néhány évvel ezelőtt, ezért is vannak benne felvételek a gyerekeinkről, esküvőről, ilyesmikről. Ezzel együtt remélhetőleg érthetőbb lesz az album is, hiszen eltelt három év az utolsó óta.

Még csak a Hattyúdalt ismerem, így süketen kell megkérdezzem: milyen lesz az új lemez? Jól érzem, hogy nem lesz annyira leegyszerűsített, mint a Fényérzékeny volt?

Nem érzem leegyszerűsítettnek a Fényérzékenyt, sőt. Technikailag nehezebb és bonyolultabb volt, mint a Klausztrofónia, de nem annyira villantós, ennyi. A Tegezőnél szerintem életünkben nem csináltunk nehezebben emészthető dalt, a többit is inkább letisztultnak nevezném, nem egyszerűnek. Ilyen szempontból a Moebiust igyekeztünk még tisztábbra, elegánsabbra alakítani. Dallamos is lesz, tehát aki a Carbon – NVDK – Nyers hát – Fényérzékeny – Ohm vonalat kedveli, imádni fogja az új anyagot. Dávid adottságait kihasználva most jönnek majd az eddigi leggyorsabb témáink is. Amíg az éneklés volt divatos, azt hanyagoltuk, és most sem befolyásol minket, hogy éppen mit tudnánk több embernek eladni. Valószínűleg valami aktuális poliritmikus, hörgős cuccot. Ilyen névvel legalábbis nem lenne nehéz.

Nagy vonalakban érdemes lenne bemutatni az új korong szövegeit…

A Moebius lemezcím fordulatra, változásra utal, amiben mégis minden rész egyfelé mutat. A szó jelentése kicsit hosszadalmas, nézzétek meg a Wikipédián.:) A szövegeknél nagyon figyeltem arra, hogy rögtön elsőre hassanak. Erőteljesek legyenek. Megpróbáltam minél tisztábban és érthetőbben fogalmazni. Az volt a koncepció, hogy a feléneklés napján reggel, vagy előző este írtam meg a szövegeket, hogy ne is maradjon idő túlbonyolítani, túlgondolkozni a formájukon. Persze volt, ahol emiatt maradt benne szóismétlés, pár tökéletlen rím, de ezzel együtt szerettem volna megőrizni a spontaneitást, a frissességet. A tartalom persze nem ennyire szimpla, aki jobban beleássa magát az anyagba, meg fogja találni a többletjelentést. Az Utolsó Hívás például elsőre egy szimpla Rock N’ Roll szöveg: egy fickónak indul a gépe, még el akar köszönni telefonon, de állandóan foglalt a vonal. Ha viszont úgy olvasod, akkor arról szól, hogy vajon kivel beszélnél az utolsó percedben, ha lenne rá lehetőséged, és mit mondanál, ha megtehetnéd. A Mindenért című dalt is lehet szerelmes témának venni, sokan fogják, de amúgy a karmáról szól, a tettek következményeiről. Arról, hogy vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még teljesül. Az egész lemezen ez a kettősség van végig.
Ugyan számomra szimpatikus, de sokan talán nem értik, miért adjátok ki szerzőiben a lemezeiteket…

Amikor elkezdtük, mi is szerettünk volna kiadót, mint mindenki, mert azt hittük, hogy az majd megoldja a problémáinkat. Az első szerzői anyag után kiderült, hogy nem az a fajta zenekar vagyunk, amin egy kiadó effektíve segíthet. Azoknak persze kell, akik több ezer lemezt adnak el. Például egy Hooligans, Ákos nem működhetne magánban, mert akkora produkciót már egy teljes stábnak kell kézben tartania. Mi viszont, kiadónál sem adnánk el több lemezt, ellenben így nem kell semmiféle megalázó üzleti helyzetbe belemennünk. Természetesen van segítségünk, a Powerground managementnek sokat köszönhetünk, de minden döntés a mi kezünkben van, és a melót sem csinálja meg helyettünk senki.

Fenti kérdés folytatásaként: szerinted miért van az, hogy Veletek egy ismertségi szinten levő magyar zenekarok nem mernek szerzőiben dolgozni? Sőt, majdhogynem senki más…

Egy lemez kiadása rengeteg munkával jár. Nincs vége ott, hogy meg vannak keverve a dalok. Azt le kell gyártatni, tisztázni kell a jogokat, kell egy rendes design, borító, honlap, pólók, merch. Promózni kell, terjeszteni, postázni. Internet, myspace. Ki kell találni egy egész stratégiát, koncepciót, hogy hogyan akarja az ember eljuttatni a hallgatókhoz a zenét. A legtöbben valószínűleg túl lusták ahhoz, hogy mindennel foglalkozzanak, illetve semmiféle tapasztalatuk nincs ilyen téren. Arra sem vagyunk hajlandóak, hogy bárki mást eltartsunk azzal, amit csinálunk. Kiadózni csak nemzetközi szinten volna értelme, ott pedig még igen kevés magyar zenekar rúg labdába.

A zene és szövegírásnak lenyomatai valamilyen szinten az épp aktuális magánéleti örömeitek és bánataitok?

Mindenképpen. Ettől nem tudunk függetleníteni, nem is akarunk. Nagyon sok dolgon mentünk át az elmúlt három évben. Költözés, bankok, munkahelyváltások, becsődölt és új kapcsolatok, gyerekelhelyezési per, autóbaleset, pénztelenség, folytathatnám. Dávid kivételével mindenki kiszállt a zenekarból időközben, Attila kint is maradt.

Amúgy ha szabad, megkérdezném: jelenleg milyen passzban vagytok?

Így, a munkák vége felé most már minden oké. Elvagyunk, 10 év alatt eddig talán sose volt ilyen jó a hangulat a zenekarban. Ki vagyunk simulva. Mindenkinek megvan a nyavalyája, de már elég érettek vagyunk ahhoz, hogy a WMD inkább kikapcsoljon, mintsem beleszakadjunk. Na jó, én kivétel vagyok, én szeretek beleszakadni.
Nem kívánok turkálni a zsebedben, de legjobb tudomásom szerint nem túl jó körülmények között élsz. Felmerült már benned, hogy a mostani trendet követve külföldre költözz?

Aktív korú, munkaképes, bérből élő közalkalmazott vagyok, gyerekkel és svájci frank alapú lakáskölcsönnel. A magamfajta kisebbség tartja el a többit. És épp ezért nem is hagyhatom el az országot. Mi lenne itt, ha mindenki elmenne? Van egy csábító oldala a külföldi tapasztalatszerzésnek, de nem hiszem, hogy pont mi hiányzunk a nyugatnak. Az relatív, hogy mennyire van vagy nincs pénzem. Nálam sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek élnek boldogan, és nem hiszem, hogy minden milliárdos kiegyensúlyozott, nyugodt, boldog ember, sőt. Elvagyok, amiket pedig szeretnék elérni, nem kifejezetten anyagi természetű dolgok.

Megoszlanak az underground zenészek véleményei arról, hogy jó lenne-e megélni a zenélésből. Egy részük szerint klassz lehet csak ezzel foglalkozni, míg mások úgy vélik, az egész elveszítené a varázsát. Te melyik táborral értesz egyet?

Egyikkel sem igazán. Azt látom, hogy aki nem él meg a zenélésből, sosem tud annyi időt és munkát ráfordítani a produkcióra, amennyit kellene, illetve rettentően taknyolja a sikeresebb zenekarokat, irigykedik. Aki meg megél belőle, az nagy lendülettel el is rugaszkodik a földtől, fura elképzelései vannak a dolgokról, tisztelet a minimális kivételnek. Nagy részük tiszta hülye. Én azzal, ahol most vagyunk, elégedett vagyok. Annyi bejön a dologból, hogy ne legyen ráfizetéses, ne a gyerekeinktől vonjuk el a stúdióköltséget. Viszont nem is kell belemenünk a megélhetésért olyan helyzetekbe, amiket nem akarunk. Nem kell egyezkedni, szabadok vagyunk, nem kell felesleges köröket lejárnunk, könyökölni, és a nyelvünk sem szaros.

Többre tartod azt a Watch My Dying rajongót, akinek eredetiben vannak meg a WMD korongok annál, mint akinek nem? Magánemberként mennyire vagy vásárlós típus?

Nem tartom kevesebbre azokat, akik nem tudják megvenni a lemezeket. 2009 van. Inkább fordítva fogalmaznék, az tartja többre a WMD-t, aki megvásárolja a lemezt fizikai formában is. Ezért is van, hogy én köszönöm meg, ha valaki lemezt hoz aláíratni. Kevés a pénz, a lemez sok, az Internet olcsó. Eleve másképp kell hozzáállni a kiadáshoz. Hiba volna, ha úgy ugranánk neki, hogy az eladásokból szeretnénk fedezni a kiadás költségeit, ami - kivitelezéstől függően – hat vagy hétszámjegyű összeg. Úgy is szoktuk reklámozni az albumainkat, hogy a szövegfüzet és a borító megvásárolható ajándék CD-vel… Erre most még inkább odafigyeltünk: nagyon szép lesz a lemez csomagolása. Aki rászánja a pénzét, ennyi extrát minimum megérdemel. Aki meg letölti a lemezt, a koncertbelépőt úgyis kifizeti. Inkább töltse le a lemezt, minthogy ne is hallgassa. A pólót úgysem lehet letölteni.:) Magánemberként én sem vagyok annyira vásárlós típus, de ez összefügg a néhány kérdéssel feljebb lévő témával.

Miket hallgatsz jelenleg?

Elég kevés metalt hallgatok. Kubai zene, indiai zene, jazz, swing, etno, electro, minden más. Ezzel nagyjából a többiek is így vannak. Gitárzenékből meg egyre kevesebb olyan lemez jön ki, amit már nem hallottam vagy 15 éve, úgyhogy per pillanat nagyon várom a korszakalkotó albumokat, csak nem jönnek. Az új Beherit is csalódás. Taktjel, meg minden.

Az interjúzást csak arra használod, hogy terjedjen a zenekar híre, vagy emellett élvezni is szoktad?

Ha csak a zenekart szeretném vele promotálni, akkor most elmondanám, hogy ez lesz az eddigi legjobb cucc, ami WMD név alatt megjelent, imádnivaló, a dallamos részek még dallamosabbak, a hamis ének még hamisabb, hogy mennyi vendégénekes van a lemezen, Tóth Gergő, BZ, Lukács Laci, Kokó, Angelus Csilla, Vijaya, Perso, Apey, Remorse-ék, Gabó Ádám, Knapp Oszi, Máté a Roadból, Lukács Eszter, az Audioplanet és a Grape stúdióban dolgoztunk Jaya Hari das és Straub Dezső segítségével, digipackos lesz a borító, amit Csehországban gyártanak, elkészült az 50 perces werkfilm, ami a honlapról letölthető ingyen, idén nyáron is lesz WMD tábor, és a nyári fesztiválokon is ott leszünk. De nem teszem, mert ez most nem erről szól…

Nem egyszer léphettetek már fel a kvázi elsődleges példaképeiteknek számító Meshuggah előtt. Véleményezték a zenéteket?

Nem voltak annyira beszédesek, mint mi.:) Kaptak egy üveg magyar pálinkát, amit ki se mertek nyitni. "Köszi srácok, majd otthon..." Viszont amúgy kedvesek és udvariasak. Láthatóan ők se azok a rakkenroll állatok.
Az utóbbi időben történt valami vicces, vagy durva zenekari sztori?

Hát, elég nyugdíjasan nyomjuk... A zenére koncentrálunk, nem a cirkuszra. Egy mókás dolog mégis van. Személy szerint elszomorított, hogy Szasza kiszállt a Sex Actionből, ők ilyen gyerekkori hősök nekem, ha már nem is ugyanaz a dolog, mint anno… Ezért amint meghallottam, hogy megvan a következő lemezanyaguk ének nélkül, azonnal megkerestem Matyit, és jelentkeztem a feladatra, de állítólag valaki beelőzött. Affenébe… Pedig micsoda súlyos párosítás lett volna! A többiek azóta persze nem hagynak ki semmilyen idevágó poént, úgyhogy szerintem ezt hallgathatom még egy darabig.

Van valami, ami fontos, de nem kérdeztem meg?

Igen, hogy miért nem egyben adjuk ki a most rögzített 13 dalt. Ennek az az oka, hogy nagyon hosszú, és nehezen hallgatható lett volna ennyi zene. Ráadásul a sorrenden is komoly viták voltak. Ezért inkább úgy döntöttünk, hogy idén a 42. hétre megjelentetünk egy ingyenesen letölthető EP-t a Moebiusról lemaradt három dallal, plusz lesz rajta otthoni demo, koncertfelvétel, remix, stb. Ez lesz az ajándékunk a hallgatóknak a zenekar tizedik születésnapjára.

Hajas


Az előző Watch My Dying interjúnk itt olvasható.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a MySpace-es oldaluk.
A fenti fotókat Kelemen Beáta, Szarvas Albert és Tóth Ádám követték el.