Stereochrist - A maguk szórakoztatására
[2009-07-13] - Hajas

Egyrészt rég volt nálunk Stereochrist interjú, másrészt hiába működik takaréklángon a csapat, azért a háttérben zajlik az élet körülöttük. Ideje volt tehát egy újabb vallatásnak, amit Hegyi Zsolt Kolos gitároson követtem el.

A csapat szokásához híven újfent dobos- és énekescsere. Mi történt Csabival és Dáviddal?

Azért a dobos és az énekescsere között eltelt három év. Mármint Gazsi már három éve váltotta dobos poszton Csabit, aki a tanulmányaira akart koncentrálni és ezzel a metalkodás nem volt összeegyeztethető. Amúgy ez a dobospara már húzódott vagy egy éve, mire megtaláltuk Csabi helyére a megfelelő embert, és Csabi addig is nyomta velünk a rockot rendületlenül. A mai napig baráti a viszonyunk, szoktunk találkozni, dumálni sörözni, úgyhogy Csabival tényleg minden rendben. Dávid pedig idén februárban szállt ki. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy ez igazából miattam történt. 2008 novemberében egy próbán mondtam a többieknek, hogy elég volt a zenekarosdiból, és szögre akasztom a pengetőt. Feleségemmel a második gyerekünket vártuk - aki azóta meg is született -, és kezdtem nagyon megcsömörleni a koncertezéstől. Nem éreztem, hogy előrébb lépnénk semmiféle értelemben. Ugyanazokat a köröket futottuk évek óta, ugyanazokat a számokat játszottuk, és folyamatosan az aktuális adósságaink törlesztéséért játszottunk. Így pedig teljesen értelmetlennek tűnt az egész. Ez volt az oka annak, hogy azt mondtam: vége. Persze három nap után rájöttem, hogy ez így elég durva, mert abbahagyni nem fogom tudni a dolgot. Ezt mondtam is a többieknek, akik érthetően teljesen össze voltak zavarodva. Tehát a zenekar mégsem állt le, azonban a működésben erőteljes változást jelentett, hogy a bulikat le szerettem volna redukálni. A fiam születéséig, idén májusig semmi koncertet nem akartam, és a későbbiekben is ritkítani szerettem volna a fellépéseket. 38 éves leszek októberben, két gyerekem van, nem akarom, hogy az összes hétvégémet egy klubban töltsem félrészegen, és amikor hazamegyek, konstatáljam, hogy sikerült elbasznom 3.000 forintot, miközben pelenkára sincs pénz.:) Ez durván hangzik, de sokszor tényleg így volt. Tehát csak akkor szeretnék játszani, ha bármi motiváció van, például egy Testament turné most is mehetne. Ha fizet annyit egy szervező, hogy legalább a nyomorult költségekre elég legyen, és egy kis apró is maradjon, akkor ezután is mehet a móka. Azonban ez tényleg azt jelenti, hogy nagyon leredukálódnak a koncertek... Szóval Dávid – megjegyzem, teljesen érthetően - ezt nem akarta így csinálni tovább. Ő 28 éves, tehát nálam egy tízessel fiatalabb, és még egészen másképp éli meg a zenekarosdit, mint én. Szóval váltott. Sokat tett ezért a zenekarért, úgyhogy ezúton is nagy köszönet neki! Persze azt nem állítom, hogy feszültségmentesen zajlott a dolog, de az élet már csak ilyen.
Az előbb azt mondtad, eladósodott a csapat, de miféle tartozásaitok lehetnek egyáltalán? A próbaterem bérlése egy jelképes összeg, a hangszereitek a sajátjaitok, a koncertjeitekhez kaptok legalább benzinpénzt, a Live Like A Man lemez pedig nem is stúdióban készült...

Volt egy olasz turnénk 2007 novemberében a Zippo zenekarral, aminek a költségeit idén januárban tudtuk csak rendezni. Ezen kívül pólógyártás, CD vásárlás, buszbérlés, benzin, helyenként szállás, a próbahely költségei, plusz közben volt a tavaly nyári európai turnénk. Ezek mind költségek, és a másik oldalon van a gázsi, ami helyenként jobb, helyenként szánalmas. Szóval, a pénz nem vetett fel minket, és bár azért az erős, hogy eladósodtunk, de tény, hogy a koncertek után pénzt eltenni sose tudtunk. Ez - mint mondtam az előbb - nem probléma 20 évesen, mikor az embernek se kutyája, se macskája, és szarik a világba, de az én helyzetemben tényleg felelőtlenség lett volna ezt így tovább folytatni. Az pedig, hogy a Live Like A Man a próbahelyen lett rögzítve, nem feltétlenül jelenti azt, hogy emiatt olcsóbb is lett volna a felvétel. Nem a pénz miatt vettük fel úgy, ahogy felvettük. Egy élő, lélegző anyagot akartunk, aminél fontos volt, hogy egyben tudjuk az alapokat rögzíteni, ezért nem gondolkodtunk stúdióban.

Tehát nem vagy nagy híve a manapság elterjedt, editált lemezeknek?

Ez így azért túlzás, mert nem vagyok ellensége a technikának, de ahhoz a lemezhez azt éreztük a megfelelő módszernek. Ehhez persze baromi sok próba kell. Gondold csak el: fel kell mennie úgy minden nótának, hogy mindenki a lehető legjobban kapja el az adott számot. Ez azért nem egyszerű. Nyilván a szólók már külön mentek, plusz a másodgitárok is. Az ének is utólag ment fel. Itt azért már simán belefér a javítgatás. Nincs ezzel semmi baj, mindenki úgy dolgozik, ami neki a legmegfelelőbb. A lényeg, hogy a végén vállalni tudja az anyagot, és ne legyen rossz érzése, amikor visszahallgatja később. Én például a mai napig nagyon szívesen hallgatom meg a Live Like A Mant, és ez nem feltétlenül mondható el a Dead Riverről, vagy a régi Mood lemezekről.

Merthogy?

Konkrétan gitár szempontjából a Dead River helyenként katasztrofális. Az a stúdiózás elég rémálomszerű volt. Ez sajnos hallatszik a végeredményen, legalábbis engem baromira zavar.
És a mindenki szerint korszakalkotó Mood lemezekkel mi a bajod?

Óóóóó… Korszakalkotó Mood lemezek?:) Ez is túlzás kissé... Ott helyenként a számokkal nem voltam kibékülve, főleg az utolsó lemeznél.

Nem korszakalkotó? Oké, akkor mondj még egy magyar bandát, ami előttetek hasonló zenét játszott ugyanolyan minőségben...

Akkor sem, és most sem a magyar bandákat figyeltem. Ott volt akkor már rég a C.O.C., a Down, a Floodgate, a Crowbar, és persze a Black Sabbath, meg egy rakás másik banda, akik addigra kijárták ezt az ösvényt. Az lehet, hogy igaz, hogy itthon nem volt akkor ilyen zenekar, de ettől én a Moodot nem érzem korszakalkotónak. Szép volt, jó volt, az ember büszke is rá nyilván, de azért egy kicsit úgy érzem, mostanában nagyobb a respektje a Moodnak, mint anno, amikor működött.

Térjünk vissza a Stereochrist ügyeire! Mutasd be kérlek a két új srácot!

A nem is olyan új srácot Binder Gáspárnak hívják, és egy fiatal ámde rettenetesen tehetséges dobos. Jóval keményebben dobol mint az elődje, és mivel Ő a Csabival ellentétben szereti ezeket a szigorúbb muzsikákat, nyilván jóval egyszerűbb is vele muzsikálni. Az énekesünk pedig Lőrincz Károly lett, aki már egy régi motoros, és nem is ebben a közegben mozgott eddig. Énekel több formációban is, például egy Whitesnake tribute zenekarban. Az a vicc a dologban, hogy Balázzsal tök régóta ismerjük, de valahogy nagyon nem volt kézenfekvő, hogy Ő legyen az új frontember. Most sem azért hívtuk fel, hanem, hogy ha tud valakit, szóljon. Erre mondta, hogy nézzünk meg egy- két új nótát, mert kíváncsi rá, mit tud vele kezdeni. Lejött próbára, és megragadta a mikrofont. Nagyon durva volt, az állkapcsainkat a földről kellett felszedegetni.:) Iszonyat éneklés volt. Persze Dávid után nagyon fura lesz, hiszen egy egész más hang, egy egész más iskola.

Amúgy is a kérdéseim közt szerepelt, hogy egyrészt a tagcserék miatt, másrészt egyébként is: miben lesz más a harmadik Stereochrist album, és mikor jelenik meg?

A lemezt ősszel szeretnénk felvenni, de ez csak terv. Nyilván nagyon sok mindentől függ, hogy sikerül-e ezt a határidőt betartanunk. Szerintem az reális, hogy 2010 tavaszán lesz új Stereochrist lemez. A zene nem hinném, hogy baromira más lenne, már ami a stílust illeti. Azért lesz pár kakukktojás nóta, ami meglephet egy-két embert. Nyilván az ének miatt a Down hasonlítgatás is felejtő, és talán érettebb, megfontoltabb is lesz ez az új anyag. Egy biztos: én imádom az új nótákat, és szerintem egy újabb előrelépést jelentenek a Stereochrist életében.

Nagy vonalakban meg lehetne már pedzeni, hogy mikről fognak szólni a dalszövegek?

Eddig két szöveg van még csak meg, a többi nótára még csak énektémák vannak, ezért még korai lenne ez ügyben bármit mondani.
No és milyen volt az interjú elején említett Testament turné?

Döbbenetes élmény! Olyan, mintha egy számunkra eddig ismeretlen világ kapui tárultak volna ki. Iszonyat profizmus van már azon a szinten. Minden úgy működik, mint egy olajozott gépezet. Nincs helye hibának, esetlegességnek. Mindenki tudja a dolgát, és csinálja is. Mondjuk ez csak három állomás volt, de olyat nem láttam, hogy bárki is kiütötte volna magát, vagy félvállról vette volna a dolgát egy másodpercre is. Arról nem is beszélve, hogy nálam a Testament iszonyat gyerekkori kedvenc, úgyhogy minden koncert egy mega élmény volt.

A CD-itek és pólóitok is fogytak azon a három bulin?

Igen, nagyon jól adtunk el, a CD-kből nagyjából ki is fogytunk a végére. Tényleg jó bulik voltak.

Jól láttam, hogy nem voltál a Down koncerten?

Szóval figyeltél? Ki vagy Te, egy CIA ügynök?:) Tényleg nem voltam. Egyrészt láttam tavaly Prágában, másrészt mint említettem, a koncert előtti hónapban született a fiam, és enyhén szólva nem vetett fel a pénz.

Egy átlagember nem is hinné, hogy belépőt kell venned...

Miért ne kéne vennem? Képzeld, a boltban is fizetnem kell, ha veszek valamit. Miért ne kéne fizetnem a belépőért? Ezt a kérdést nem is értem.

Hát azt hittem, vagy olyan viszonyban a bulit szervező Concertoval.

Ez üzlet. Nekik költségeik vannak, amit nyilván a belépőkön hoznak be. Ha a haverjaikat ingyen engednék be, tuti ők buknának a végén. És én nem is vagyok a haverjuk.:)

Beszélhetnénk a másik projectedről is...

Ez igazából még nagyon embrió állapotban van. Ilyen örömzenélés jellegű a dolog. A csapat neve Magma Rise. Holdampf Gabi énekel meg basszusozik, Janó Misi és én gitározunk, valamint Bánfalvi Sanyi dobol. Egyelőre annyiról van csak szó, hogy Gábor témáit csinálgatjuk, sörözünk, dumálunk, és jól érezzük magunkat. Nincs semmi kényszeresség a dologban.

Pedig ha jól emlékszem, Gáborral egy időben nem különösebben rajongtatok egymásért...

Igen, a Mood szakadását követően valóban elég szar volt a viszonyunk egy jó ideig. Azonban az évek során többször játszottunk együtt, és rendeztük a dolgainkat. Az a helyzet, hogy Gábort 10 éves korom óta ismerem, ami azért nem kis idő.:)
Az elején szóba hoztad, hogy mint zenész, már megfontoltabb vagy a két gyereked miatt. Viszont az is érdekelne, hogy mint embert, mennyire változtatott meg az apaság?

Eléggé, elhiheted! Baromi nagy öröm és büszkeség a két kis kölyök, de az is tény, hogy az ember világát fenekestül felforgatják. Egész más dolgok lesznek fontosak, és egy csomó mindent másképp látok, mint előtte. Nem mondom, hogy ez jobb, vagy rosszabb, de egészen más. Persze a zene most is nagyon fontos, de a bulizgatás már egyáltalán nem vonz, mivel se idő, se kedv. Maga a színpad persze hiányzik nagyon, de már csak módjával, öregesen. Valami Down interjúban olvastam egyszer, hogy a Down nagyon jó arra, hogy az ember méltósággal öregedjen meg a zenekarban. Asszem, ez egy nagy igazság. Én is azt szeretném, hogy ne legyen a Stereochrist valami szánalmas alakulat, akik még 60 évesen is azon erőlködnek, hogy felfigyeljenek rájuk a tököm tudja milyen újságnál vagy kiadónál. Legyen kevesebb pörgés, de az tényleg okozzon örömet, és elsősorban magunknak. Ha mi nem élvezzük ezt, akkor baromira fölösleges és hiteltelen lesz az egész produkció.

Hajas


Az előző Stereochrist interjúnk itt olvasható.
A csapat előző lemezéről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a MySpace-es oldaluk.