doghitters – „Magyar égre magyar ufót!”
[2009-09-18] - downer

Nyár elején jelent meg a székesfehérvári doghitters zenekar bemutatkozó nagylemeze, a Becsület: Felhasználói Kézikönyv. Mivel az anyag igen erősre sikeredett, elérkezettnek látszott az idő arra, hogy kifaggassam a srácokat néhány dologról. A basszer Joe igen készségesen és lelkesen válaszolt kérdéseimre.

A bemutatkozás mellett kezdjük a legaktuálisabb dologgal: a dobos Ákos elhagyta a zenekart. Mi volt ennek az oka, illetve ki lett az utódja?

Először is köszöntöm a heavymetal.hu olvasóit, Joe vagyok, a székesfehérvári doghitters zenekarból. A csapatunk (szigorúan kisbetűvel: doghitters) 2007 december elején alakult, és másfél év alatt eljutottunk oda (hozzáteszem: rengeteg áldozattal és munkával), hogy az Edge Records kiadta a lemezünket. Sajnos ez a másfél év kellett ahhoz, hogy átlássuk: nem mindenki számára bír olyan fontossággal a zenekar, mint nekünk. Ezt a problémát viszont rekordidő alatt orvosoltuk, és egy tehetséges fiatal srác, Lengyel Erik igyekszik kiharcolni elismerésünket, valamint próbálja elérni azt, hogy családunk része legyen. Ez nálunk nem csak hangzatos duma, mi tényleg belefolyunk egymás életébe, és nem csak összejárunk berúgni, hogy „azt akkó mi vagyunk a család!” Sok esetben egymásnak segítünk eligazodni az élet dolgaiban, és van olyan, hogy együtt megoldjuk egyikünk-másikunk magánéleti problémáját is. Mert ez így kell, hogy működjön egy családban.

Miért is lettetek ti "kutyaütők"?

Ez az én beteg agyam szüleménye. Régi álmom volt egy olyan zenekarnév, amire mindenki azt mondja – miután persze hallott minket – , hogy jobbat kapott, mint amire a név alapján számított. És szerintem érdekesebb is valami hangzatos elnevezésnél, mint mondjuk a ”Sötétség reménységei”.:)

Anno a Septic zenekarból alakult a gárda. Miért állt földbe az a banda?

Háát, ez ennél kicsit hosszabb sztori... Lalával (a csapat gitárosa - downer) együtt nyomtuk a Septic Pain-ben, és együtt csináltuk belőle a Septic-et, amit én kábé egy év után elhagytam, mert nem éreztem úgy, hogy a zenekar arra halad, amerre elindultunk az elején. A további történet valamennyire ismerős mindenkinek, aki hallgat ilyen zenéket. A csapatnak azért lett vége, mert a zenekar (érthetetlen módon) abba akarta hagyni az amatőr zenélést, és profiként (?!?!?!) kívánták folytatni. Remélem, sikerül nekik... Ez nekünk kapóra jött, mert ismét összeszabadultunk Lalával és ennek rövid időn belül látható eredménye is lett. Szerencsére.

Nemrégiben jelent meg első lemezetek, a Becsület: Felhasználói Kézikönyv. Mit kell tudnunk az anyagról, és mennyire vagytok vele elégedettek?

Ez a lemez az utunk kezdete, reményeink szerint. Amit tudni kell róla, az az, hogy van rajta 13 szám és mind különböző. Nincsenek benne ikerszólók, és nincsenek benne kötelező számszerkezeti klisék sem. Igyekeztünk úgy megírni a dalokat, hogy minél jobban tetsszen nekünk, mert ugye ha neked nem tetszik, ha te nem hiszel benne, akkor hogy tetszene másnak? Nem „oldszkúlhardkór”, mert mi inkább a ’90-es évek végi, „populárisabb”, metalosabb felhangú HC bandákra
ráztuk a seggünk akkoriban, tehát ezt a vonalat tudjuk jobban magunk
képére formálni. Elégedettek vagyunk-e a lemezzel? Hangzásilag mindenképp, amit köszönhetünk WackorMiki emberfeletti munkájának és a Bit-Beat King stúdiónak. A mai napig kaptunk 8 jó kritikát... Ennyi. Semmi leszólás vagy fikázás, ezért hálásak is vagyunk. Ezek szerint megvan rá minden okunk, hogy elégedettek legyünk az anyaggal.
A Strike című demon még angol dalszövegek voltak, a Becsület...-en viszont már magyarok. Mi volt a váltás oka, illetve ez végleges-e?

Igazából a dalok a mai napig angol nyelven születnek. A váltás oka az volt, hogy rá kellett ébrednünk, ha itthon el akarunk érni valamit, akkor nincs mese, magyarra kell fordítani a szövegeket, mivel sokkal szélesebb réteghez jut így el a zenénk. Van viszont olyan szám, amit azóta is angolul játszunk, és szerintem mindig meg fog maradni ez a ketősség, mert ugye hazai piacra... Hogy van a kedvenc mondásom? „Magyar égre magyar ufót!”

Az egyik dalban a Blind Myself-es Tóth Gergő is énekel. Hogy jött ő a képbe?

Természetesen Gergő azért van rajta a lemezen, mert szerintünk az ország legjobb frontembere. Aki nem hiszi, járjon utána... Mivel nekem személyes kedvencem a Blind Myself, meg viszonylag régóta jóban vagyunk velük, így ha már adódott ez a lehetőség, amire ő is rábólintott, hát ki az a hülye, aki kihagyná? Ez a bónusz szám a lemezen. Mellesleg azt tudni kell, hogy mind a szövegben, mind a zenei részben teljesen szabadkezet kapott a művész úr oly mértékben, hogy még azt is ő választhatta ki a 12 számból, melyikre lenne kedve énekelni... Ez nem éppen szokás más bandáknál, ezért egy kicsit különbözik is a Felismerés című szám az eredeti Elszakadástól.

Alapvetően hardcore zenét játszotok. Kik voltak rátok a legnagyobb hatással?

Igen ez egy kedvenc kérdés... Itt említeném meg az ABBA vagy a Boney-M csapatokat, illetve a ’80-as évek hazai és külföldi diszkó-nagyságait.:) Na jó, mi eléggé régi vágásúak vagyunk: Pro-Pain, Madball, Sick Of It All, Blood For Blood, Biohazard, Pantera, (húúú, a Black Label Society-t ki ne hagyjam, mert Lala leharapja a fejem...), és persze még egy csomó jó banda. Itthonról személy szerint engem leginkább a Social Free Face fogott meg, de a régi nagyok, mint a Dawncore vagy a Newborn is vitathatatlan érdemekkel rendelkeznek mind a mai napig.

Mi számotokra a hardcore (zene, életmód) lényege?

Számunkra a hardcore igazából nem is annyira kézzelfogható, kivesézhető dolog, én személy szerint azt szeretem benne, hogy kiállhatok, és azt mondhatom annak, aki lenn van: „Te, öreg, nézz már magadba! Hát milyen ember lesz belőled, ha nem vagy tisztességes, becsületes, őszinte és elszánt?” Őszintén megmondva mi nem vagyunk akkora hardcore banda, csak éppen ez egy olyan egészséges közeg, ahol jól megfér a tartalmas szöveg, meg a zúzós zene. Nézd meg a szövegeinket egy sárkányölő-metal zenére rárakva - vicces. Az az igazság, hogy a muzsikánk mindig olyan, ami épp belőlünk jön, de a szövegvilágunk a hardcore témakörhöz tartozik, mivel minket azok foglalkoztatnak, hogy hova jut az ember, hogy mennyire fosztják meg az értékes tulajdonságaitól, hogy napról-napra miként változtatják át droiddá, egyre durvábban megfosztva az önálló véleményétől, akaratától...

A straight edge filozófiáról mit gondoltok?

Attól függ, melyik részére gondolsz. A drog nálunk nem pálya. A dohányzásmentes részére gondolsz? A dobosunkat most próbáljuk meggyőzni, hogy szokjon le róla. A pia nem túl számottevő mértékben van jelen, de az énekesünk Kutya és én valljuk a három alapszemléletet. A vegetáriánus részével nem értek egyet, mert ez biológia. Az ember szervezete úgy van kitalálva, hogy egyen húst. Az ember alapvető viselkedésében benne van a vérszomj. Ezért tart itt a világ. Tehát itt érzek némi visszásságot a természet és az ember felfogása közt. Az állatvédelem... Az olyan állatokat, amiket táplálék céljából szaporítanak, tartanak, leölnek, megesznek, azzal semmi gáz szerintem. Szóval ennyire elvakultan nem kell védeni az állatokat, de a vadonélőket tényleg békén hagyhatnánk, meg ezt a kedvtelésből-, a bundájáért-, bőréért- legyilkolós dolgot is elfelejthetnénk végre.

Mi a véleményetek a még mindig dúló ’core-lázról?

Melyikre gondolsz? A hardcore-ra, vagy az általában vele összekevert metalcore-ra? Őszintén megmondva, oly-core elgondolkodom azon, hogy ebben a modern coreban, a mai zenei közegben ezeknek van–e még létjogosultságuk ezeknek a ’core jelzőknek? Mert core-ábban azért ezeknek súlyuk volt, ami mára vagy eltűnt, vagy kapott egy olyan patinaréteget, amitől már nem látszik, mi is az valójában. Szerintem ez a coreszak lassan véget ér, és csak remélni merem, hogy a core előrehaladtával azért ezek az eltűnő, elvesző, kihaló dolgok talán újra előkerülnek, és nem csak az én core-osztályom fog rájuk emlékezni. Ak-core talán egy kicsit normálisabb lesz a fiatalok szemlélete is, ha eljut az agyukig, hogy mi a valódi tisztességesség, és nem a média-zombi életmód a legjobb dolog, ami történhet velük.

Székesfehérvári zenekar vagytok. Van esetleg arrafelé valamiféle hardcore csoportosulás? Ha igen, mit kell tudnunk róla?

Csoportusulás? Nos igen, a régi szép időkben, tizenegy-két éve indult itt Fehérváron egy Alba Regia Hardcore nevű mozgolódás, melyben a Septic Pain és a Cadaveres De Tortugas voltak a kezdeményezők, meg persze más helyi, környékbeli csapatok is, és emlékszem is nagyon jó bulikra. Sajnos ez egy idő után eltűnt, és nem csak innen. A zenei életből kivonult a hardcore, vissza az undergroundba. Aztán mikor már ment a doghitters, akkor örömmel tapasztaltuk, hogy a csendes évek alatt is voltak, akik őrizték az ARHC lángját, méghozzá elég jó kis csapatokról van szó (Lépéselőny, Fegyelmező Részleg). Talán most, hogy végre sikerült összeakadnunk velük, elősegíthetnénk, hogy az ARHC újra olyan időket lásson, mint régen, mert ezzel az összefogással úgy érzem, nagy dolgokat ki tudnánk hozni az egészből...

Magyarország igen rossz gazdasági helyzetbe került az utóbbi években. Mint HC banda, gondolom erről is megvan a véleményetek. Szerintetek (a politikai dolgokat most nem belekeverve) hogyan lehetne kimászni ebből az igen mélyre ásott gödörből?

Az embereknek elsősorban helyre kéne tenni a fejükben a dolgokat. Ha valaki olyannal beszélsz, aki nem itthon él, az azzal kezdi, hogy a fejünkben van a legnagyobb baj, mert egy olyan ország, amely az identitását, a nemzetiségtudatát elhagyja, és a sötétben tapogatózva rohangál egy aknamezőn, nem nehéz kitalálni, hogy fog járni... A buta emberek még mindig ott tartanak, hogy jobb- meg baloldal, pedig ez már régóta úgy van, hogy: fenn és lenn. Ébresztő!
Hogy érzitek, külföldön lenne értelme próbálkozni a zenétekkel?

Úgy vélem igen, mivel az eredeti koncepció szerint a lemez dalai angol verzióban születtek meg, éppen a nemzetközi fogyaszthatóság miatt. Ebből kifolyólag még lesz egy kis munkánk a stúdióban, amikor angol nyelven is felvesszük az anyagot. Reméljük, ez segíteni fog majd a külföld felé nyitásban, mert tőlünk nyugatra mindenki rögtön megretten, hogy: „Jézusom! Ezek magyarul vartyognak! Itt senki nem érti ezt!”

Koncertfronton mik a terveitek?

Nem panaszkodunk, de mint elmondtam, elég új még a csapat, tehát nem vagyunk elhalmozva bulikkal. Ennek ellenére örülünk, hogy több csapat is meginvitált már minket a koncertjükre, gondolok itt a Blind Myself-re, vagy a Superbutt-ra, de mondhatnám a kezdetektől mellénk álló, és az elindulásban is segítő bandákat is, mint például Fürgerókalábak, Chaos Of Disorder, Wackor, Septicmen. A jövőben igyekszünk minél több helyre eljutni, mert most készülünk a FeZeN-re, ahol tavaly is volt szerencsénk játszani. Idén kijutottunk a székelyföldi Rockmaratonra is, és már most novemberre hívnak is vissza bennünket a székelyek... Tehát minden frankó, csak a fővárost még nem sikerült meghódítani. Pedig mi nem zárkózunk el semmiféle lehetőség elől...

downer


Az első doghitters lemezről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.