Stonehenge - Friss hírek
[2002-07-19] - Avenger

Rég lehetett már olvasni oldalunk hasábjain magyarhon egyik vezető progresszív bandájáról a Stonehenge-ről. Ezen okból faggattam Bátky "BZ" Zoltán énekest az együttes aktuális dolgairól, és sok minden másról.

- Úgy vélem már aktuális kérdés, hogy mikor lesz új album?
- Azt hiszem, a debütáló lemez után két évvel, tehát valamikor jövő év első felében. :-) Hidasi Barna, az első lemez hangmérnöke ez év végéig az USA-ban lesz, így jövő januárban tervezünk vele feldemózni pár dalt, melyet kiküldünk a Svédországban tanyázó menedzsmentnek, a Roasting House-nak. Az ő stúdiójukban fogjuk ugyanis felvenni a teljes lemezt (itt készültek például az utóbbi Pain Of Salvation albumok is). Az viszont részünkről eldöntött tény, hogy Hidasi Barnát ide is kivisszük, mert úgy érezzük, ő az, aki legjobban érzi, hogyan kell szólnia egy Stonehenge felvételnek.

- Összeálltak a nóták? Mesélnél a dalokról?

- A dalok folyamatosan íródnak, és a már kész dalokat is folyamatosan elővesszük, csinosítgatjuk. Zeneileg azt hiszem, a már jellegzetes Stonehenge "értékek" és hangzás megtartása mellett még tovább fejlődtünk, a H-ra hangolt gitár még súlyosabbá teszi az alaphangulatot, a dob- és bőgőtémák továbbra is trükkösek és kidolgozottak lesznek, és erre a súlyos alapra kerül majd rá a több szólamú, dallamos ének és a billentyűs hangszerek. A szövegek továbbra is az emberi lélek mélységeit kutatják, felszínre hozva a rejtett szépségeket és a mélyen eltemetett félelmeket egyaránt.

- Tavaly Áprilisban az MHH-ban első helyezett lett az Angelo Salutante. Túl lehet ezt egyáltalán szárnyalni? Mit vársz az albumtól?
- Persze, hogy túl lehet, legalábbis ezen dolgozunk. :-))) Komolyra fordítva a szót, tényleg nagy felelősség az, hogy ezt a hihetetlenül magas mércét kell megtartani és túlszárnyalni. Ráadásul külföldi webzine-ek és magazinok is egyaránt hasonlóan nagyra értékelték a lemezünket, és nagy várakozással tekintenek a következő anyagunk elé, mely az első nemzetközileg terjesztett lemezünk lesz. Szóval, igen, bennünk van a "para", de azt hiszem, ez pont serkentőleg hat mindarra, amit csinálunk. Amit pedig a lemeztől várok... Nos, ha realistán gondolkodunk, annyit mindenképpen, hogy az underground szintjén a nemzetközi közönség is megismerje a nevünket és a zenénket.

- Egy globális kérdés: Mit gondolsz, mekkora részt birtokol a progresszív stílus a mai magyar metal szintéren?
- Elég sok progresszívnek nevezett zenekar van ma Magyarországon, más kérdés, hogy tényleg azok-e - én például még magunkat sem egyértelműen sorolnám be a prog vonalba, mivel ezt a megnevezést mostanában a Dream Theater-t követő, szólóorgiákat rendező bandákra szokták használni. Mindenesetre annak nagyon örülök, hogy egyre többen nyitnak olyan zenék felé, amelyek nem csak a közérthető zúzás kategóriájába tartoznak.

- Gyakorlatilag minden jelentősebb fesztiválon megjelentek. Biztos van valami jó kis történeted. Mesélnél egyet?
- Igazából a mostani fesztiválokról nem tudnék sztorikat kiemelni, mindenhonnan a közönségtől (vissza)kapott irdatlan mennyiségű energiára emlékszem. De egy kb. 3 éves sztori eszembe jutott, amin ugyan ma már nevetünk, de akkor és ott rémálom volt. Pesten volt egy progresszív fesztivál, melynek a főzenekara voltunk. Én a fesztivál napján érkeztem haza egy romániai üzleti útról, melyről "emlékként" a Bukarestben dúló influenzát hoztam haza: 40 fokos láz, nulla hang, nulla erő... Sebaj, gondoltam, estig talán kialszom magam... Ehelyett a reptéren kaptam egy telefont Balázstól, hogy ugyan a többiek már a koncert helyszínén vannak, de ő lemaradt, mert baj van... Mindent elhoztak ugyanis a próbahelyről (mely akkor még Veszprémben volt!), csak épp a gitárját nem... Így hát, fent említett állapotomban felkaptam Balázst, és rekordidő, 59 perc alatt értünk le Veszprémbe. A többiek közben már a hangszereiket állítgatták a klubban, és azt hitték, mi is a városban "ügyintézünk", semmi gond... A koncert előtt nem sokkal értünk vissza, és észrevétlenül becsempéztük a gitárt, hogy a többiek ne vegyenek észre semmit. Sikerült... Utána gyorsan felírtak nekem valami brutál lórúgás gyógyszert, így a közönség sem vett észre semmit a betegségből. A legviccesebb az, hogy a többi zenekartag ezt az egészet úgy fél éve tudta meg... :-)

- Az idén is lesztek természetesen a Szigeten. Lesz meglepi megint?
- Remélem, "meglepinek" számít majd egy vagy két új dal megjelenése a programban! :-)
- Nekem biztosan, úgyhogy egye fene, kinézek... :))) A barátság Daniellel él még?
- Természetesen, bár most csak e-mail szinten, hiszen mindketten 25 órát élünk a napi 24-ből. Tervezte, hogy idén nyáron is eljön a Szigetre, de valószínűleg a fent említett T változó (gy. k. idő) hiánya miatt sajnos ez nem jön össze.

- Régebben nyilatkoztad, hogy a Between Two Worlds-on kívül készül még egy klip legalább. Történt ez ügyben valami? Vagy már csak az új albumhoz készül?
- Terveztünk még klipeket, de aztán az idő és a különböző egyéb elfoglaltságaink közbeszóltak. Most már egyértelműen egyes számú prioritás az új lemez elkészítése, de ehhez biztosan lesz klip, hiszen minden készülő nóta alatt már arról beszélgetünk, kinek milyen videoklip színhely jut eszébe a dalról... :-) Valószínűleg ismét Asztalos András barátunkkal dolgozunk majd újra, aki nagyon jól "bevált" a Between klip elkészítésében, szereti és "érzi" a zenénket, és nem utolsó sorban jó barátunk.

- Melyik magyar együttessel vagytok a legszorosabb kapcsolatban?
- A többiek ugyan nincsenek mellettem, de szerintem ők is a Da Capo-t említenék, mint én. Azt hiszem, ők azok, akikben még sosem tudtunk csalódni, mindig jó volt velük együtt játszani. Személy szerint nagyon örülök, hogy belefolyhattam például az első lemezük "angolosításába", és persze elég sok mézes pálinkát fogyasztottunk el együtt. :-)

- Az októberi Holland fellépés nagy kihívás lesz?
- Biztosan. Egy olyan közönséget kell magunk mellé állítanunk, akik közül legtöbben csak hírből ismerik a nevünket, és talán még egy dalunkat sem hallották. Viszont pontosan ezért törekszünk majd arra, hogy ott is pontosan azt nyújtsuk, amit itthon: száz százalékos erőbedobást, a legjobb dalainkat, és egy hatalmas érzelem- és energiabombát. Ha itthon bevált, kint is működnie kell!

-Néhány személyes kérdés. Gondolkodtál már azon hogy meddig fogsz zenélni?
-Természetesen, hiszen itthon zenésznek lenni - főleg underground szinten - nem nyugdíjas állás, egy idő után mindenki "felnő" és öltönyt húz, elmegy dolgozni. No, ez az, amit én pont fordítva csinálok. Tíz év "karrier melletti zenélés" után egyre lejjebb adom a munkát, hogy minél inkább a zenére tudjak koncentrálni. Nagyon remélem, hogy meghalni is színpadon fogok, hosszú ősz haj, ilyesmik.
- Maximum majd járókerettel mész ki a színpadra...:) Mi az, amit a legjobban értékelsz illetve megvetsz egy emberben?
- Értékelni talán a nyíltságot és őszinteséget, a szeretni tudást és akarást értékelem. Olyan sokan viselnek álarcot manapság. Viszont igyekszem senkit sem megvetni vagy utálni. Eléggé temperamentumos ember vagyok, vigyáznom kell a negatív érzéseimmel. Így hát egyszerűen csak igyekszem kerülni azokat az embereket, akikben általam nem értékelt tulajdonságok vannak: gerinctelenség, becstelenség.

- Filmekkel hogy állsz? Kedvenceid?
- Nagy sci-fi és fantasy rajongó vagyok, de igazából szinte mindenevő vagyok, viszont általában nem jönnek be a művészfilmek. Sok kedvenc színészt tudnék felsorolni, és ezek filmjei állnak hozzám a legközelebb: Anthony Hopkins például zseniális, Juliette Binoche megkapó, Russell Crowe-ban azt értékelem, hogy teljesen különböző karaktereket képes megformálni (a Gladiátor hősét vagy a Bennfentes megtört üzletemberét) De olyan sok van, hogy oldalakat tudnék megtölteni. A Mátrixot nagyon szeretem, nagyon várom a következő részeket, a klasszikus Star Wars trilógiát is szeretem, de például új kedvencem a Shrek és a Jégkorszak is.

- Jut időd valamilyen hobbira netán sportra?
- Az idővel hadilábon állok, sajnos még a számomra legkedvesebb pár emberre sem jut elég időm és energiám, ezúton is megkövetném őket ezért. Hobbinak számíthat az olvasás, bár leginkább csak akkor jut rá időm, ha nyaralok, de olyankor befalok egy évre való betűt. Éjszakánként pedig - mivel elaludni vétek - a számítógép előtt ülök, rajzolok, zenélek, vagy épp játszom.

- Kedvenc magyar városod?
- Nincs kimondottan kedvenc magyar városom, igazából a legtöbben vannak olyan dolgok, amik megfognak. Budapesttel pedig amolyan "gyűlölöm és szeretem" viszonyban vagyunk - sajnálom, hogy ezt az alapvetően szép várost elborította a kosz és a szürkeség. Na meg persze van pár helye az országnak, amit kifejezetten kerülnék, ha tehetném, a pontos földrajzi koordinátákat most hagyjuk is :-)

- Aktuális kedvenc lemezed?
- Mindig mást hallgatok, 100%-osan hangulatfüggő a dolog. Nézzük, mi van a táskámban, ez talán segíthet. Nos, Bruce Dickinson: Balls To Picasso, egy teljes Queen életmű mp3-ban, Glenn Hughes, Psychotic Waltz, a Disconnected a Fates Warningtől, a Da Capo lemeze, és egy AOR / Hard Rock válogatás szintén mp3-ban. Nos, ez tényleg nagyjából körüljárja a kedvenceimet. :-)

- Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert továbbra is!