Salvus - Árral szemben úszva
[2009-12-10] - Hajas

Akik figyelemmel kísérik az írásaimat, jól tudják, hogy melodikusabb zenéket viszonylag ritkán hallgatok, magyart meg pláne. Az viszont ténykérdés, hogy a tavalyi év legjobb hazai albumát a Salvus követte el, és a mai napig megszállottan és rendszeresen hallgatom ezt a dallamos modern metal mesterművet. A méltatlanul el nem ismert csapatból ketten is - Pötörke Zoltán bőgős/énekes és Zsákovics Gergely dobos - rendelkezésemre álltak.

Minden Kezdet című első lemezetek már bő másfél éve megjelent. Mai fejjel elégedettek vagytok az anyaggal?

Gergő
: Igen, a lemezt zeneileg pont úgy képzeltük el, mai fejjel is elégedettek vagyunk vele. A hangzással sincs különösebb problémánk, talán a dob sound lehetne kissé jobb, dehát semmi sem tökéletes.

Tudom, nem a legaktuálisabb kérdés, de a lemezmegjelenés táján készített interjúnkban nem esett szó az album dalszövegeiről. Nagy általánosságban be lehetne mutatni őket?

Zoli: A lemezen szereplő dalok legtöbbje manapság a világban uralkodó jelenségek, visszásságok, társadalmi elvárások egyénre gyakorolt hatásait boncolgatják. Ez leginkább a Hazavár, a Víg vagy a Beszél A Bölcs című dalokban érhető tetten. Fontosnak tartom, hogy ne csak megfejthetetlen, rébuszokból álló sorok egymás után pakolgatásából álljon egy dalszöveg, hanem konkrét, megfogható témákról szóljon, olyan érzésekről és tapasztalatokról, amik minden ember életében előfordulnak, vagy valamilyen formában találkozik velük.

Mennyi példány ment el az anyagból, illetve elégedettek vagytok-e ezzel a számmal?

Gergő
: Pontos példányszámot nem tudok mondani, de olyan 300-320 körül lehet. Hogy elégedettek lennénk vele, az túlzás, de ha egy nulla még mögé kerülne, az már jó érzéssel töltene el.
Az elmúlt pár hónapot turnézással töltöttétek a totálisan más zenét játszó Rómeó Vérzik társaságában. Kinek jutott eszébe ez a furcsa párosítás?

Gergő
: Már 2008 őszén is nyomtunk pár állomást a Rómeóval. Idén más terveink voltak, a Dalriadaval szerettünk volna közös bulikat nyomni. Úgy gondoljuk, az ő rajongótáboruk fedi nagyjából a mi közönségünk ízlését is. Sajnos szervezési problémák miatt nem sikerült a tervünk, így hogy ne maradjunk koncertek nélkül, a Rómeó Vérzik zenekart kérdeztük meg.

Tudtommal nem váltotta be a turné a hozzá fűzött reményeket. Mi volt a gond pontosan? A kérdés másik fele, hogy mennyire vették a CD-teket ezeken a bulikon?

Gergő
: Sajnos rá kellett jönnünk, hogy a Rómeó bulikat látogató népek nem igazán a mi közönségünk, így az alapvető célunkat, hogy sok új arcnak mutatkozzunk be, nem igazán sikerült véghezvinnünk. A másik probléma, hogy a vidéki bulikon a létszámmal is gondok vannak, így tényleg értelmetlennek látjuk, hogy távoli helyszínekre utazzunk gyakorlatilag úgy, hogy még rá is fizetünk. A CD-k és pólók egy-két helyen egész jól fogytak, ez azt jelenti, hogy egy bulin 4-5 póló és 2-3 CD is elment, de sajnos nem ez volt a jellemző.

Rómeóékkal azért jól kijöttetek?

Gergő
: Persze, nagyon jó fejek és segítőkészek.

Valamelyest idevág: szerintetek miért van az, hogy a magyar rockerek zömmel csak bulizni akarnak valami egyszerű zenére, és nem szeretik az összetettebb muzsikát, vagy a komoly mondanivalójú bandákat?

Zoli
: Ez többtényezős. Első körben korosztályfüggő. A rock/metal koncertek látogatói elég nagy hányadukban tinédzserek, akiknek még nem forrt ki teljesen az ízlésük, és elsősorban a buli, nem pedig a zene miatt mennek el koncertre.
Korosztálytól függetlenül pedig egy általános lustaság is jellemző az emberekre: ami éppen megy, trendi és sokan hallgatják, az megfelel, és nem veszik a fáradtságot, hogy kevésbé ismert, de eredetibb dolgok után kutassanak.
Továbbá elmondható az is, hogy rengeteg zenekar van a színtéren, és egy-egy ismeretlenebb csapat gyengécske produkciója után az ember hajlamos általánosítani, és érdektelenné válni a számára ismeretlen bandákkal szemben.


Miért ment el Pötörke Gábor gitáros, illetve az utód Varga Krisztiánt is érdemes lenne bemutatni pár szóban…

Zoli
: Gábor 2007-ben váltotta Varga Balázst a ritmusgitáros poszton. Időközben úgy alakult, hogy a zenekar háromnegyede Pestre költözött. Gábor otthon maradt Kalocsán, a meló és lakás is oda köti. Mivel Pesten próbálunk, és havonta általában két-három bulit nyomunk szerte az országban, elég nehéz volt áthidalni a távolságot. Ehhez hozzájön egyfajta motivációvesztés is, ami abból adódott, hogy az elmúlt időszakban elég sok olyan állomás volt, ahová több száz kilométert kellett kocsikáznunk. Gyakorlatilag a hétvégénk ráment egy-egy ilyen utazásra, és a közönség részéről nem igazán kaptuk meg azt a visszajelzést, amit vártunk. Nincsenek nagy elvárásaink, viszont ennyi végig koncertezett év után néha tényleg elgondolkozik az ember azon, hogy érdemes-e a heti gürcölés után a szabadidejét feláldoznia arra, hogy levezet 300 kilométert azért, hogy a bárpultot támasztó rockerek hátát nézze. Ilyenkor még azt sem tudjuk megtenni, hogy legyintünk rá, és ott maradunk a klubban legurítani néhány sört, vagy kicsit ellazulni, mivel általában a zenekar két tagjának mindig be kell vállalnia a sofőrködést. Szóval, Gábor ezeket a terheket már nem tudta vállalni, úgyhogy augusztusban bejelentette, hogy kilép a csapatból. A leszervezett bulikat még lenyomtuk, és a majd három éves közös zenélést egy óriási hangulatú kalocsai koncerttel zártuk.
Eközben a feladott hirdetésünkre hat gitáros jelentkezett, közülük választottuk ki Varga Krisztiánt. Pofátlanul fiatal, 21 éves srác, a kőbányai zenesuliban tanul, aki tele van ifjonti hévvel és lelkesedéssel. Egyébként eléggé deja vu érzésünk van, mert nem csak nevében, hanem fazonra és mozgásra is kísértetiesen hasonlít a Gábort megelőző gityósra, Varga Balázsra. Azt ezidáig nem tudtuk lemérni, hogy partyzás terén is méltó utódja lesz-e a nagy elődöknek.:)
Már jócskán benne vagytok az új nóták írásában. Milyen lesz a második album mind zeneileg, mind szövegileg, és mikorra várható a megjelenése?

Zoli
: Az új anyagon az eddig kitaposott ösvényen haladunk tovább. Fogós, riffközpontú dalok lesznek, sok dallammal, szólókkal, vokálokkal. Mivel eddig sem az volt az elsődleges szempont, hogy eladható, könnyen emészthető, zeneileg és szövegileg klisésen megfogalmazott dalokat faragjunk, ezúttal sem változtattunk a recepten. Lesznek fogós, úthengeres számok, de kissé borongósabb, elszállósabb, vagy nyugodtabb, pihentetős nóták is. A tervek szerint egy kicsit fel akarjuk turbózni a dalokat, így ahol szükségesnek látjuk, elektronikus zajokkal és effektekkkel is próbáljuk majd fűszerezni őket. Eddig sem fektettünk le konkrét irányt magunknak, most sem tesszük.
A metalcore hullám után úgy tűnik, hogy a stoner/sludge zenék is már kifutóban vannak itthon, tekintettel arra, hogy aktuális trendként sok lúd disznót győz alapon ezt a vonalat is mindenki meg akarta lovagolni, és vajmi kevés olyan banda akadt, ami egyéni ízt tudott bele vinni a zenébe. Ennek ellenére a metalcore és stoner zenékből is tudunk meríteni, ahogy egyéb műfajokból is.
Szövegileg annyi a változás, hogy ezúttal lesz egy-két bensőségesebb, kicsit személyesebb megfogalmazású dal is.


Csak a Salvus tart össze Titeket, vagy amúgy is sokat jártok össze? Az esetleges magánéleti problémákat is meg szoktátok beszélni esetleg, vagy csak a zene köt össze Titeket?

Gergő
: Egy zenekar sem működhet anélkül, hogy ne legyen a tagok között baráti kapcsolat. A koncerteken és próbákon kívül túl sokat nincs időnk összejárni, de ez így is sok találkozási pontot jelent. Nyilván így sem mindig felhőtlen minden, de az évek alatt megtanultuk egymás rigolyáit, melyekre próbálunk odafigyelni. Fontos, hogy törődjünk és beszélgessünk egymással az élet minden területén előforduló örömökről, problémákról.

Ha van kis szabadidőtök, miket hallgattok mostanában?

Zoli: Nálam mostanában az új Redemption, Porcupine Tree, Killswitch Engage, Wendigo, Paradise Lost albumok pörögnek leginkább, de nagyon várom az új Coheed And Cambria, Black Stone Cherry, Soilwork és Disillusion lemezeket is.


Szoktatok még műsoros hanghordozót vásárolni? Mi a véleményetek azokról, akiknek nem eredetiben van meg a lemezetek?

Gergő
: Elég régen vettem eredeti CD-t, de a néhány kedvenc banda lemezét meg szoktam vásárolni (Pai Of Salvation, Opeth). Nyilván sok ember lemásolja a lemezünket, ami ellen úgysem lehet semmit tenni. Valójában ez a tény nem zavar, viszont annak rettentő mód örülnénk, ha az emberek tudatosítanák magukban, hogy a CD megvásárlásával a zenekart támogatják, és ez nekünk nagyon sokat számít. Nem 4.000 forintba kerül, csak 1.500-ba, ennyit szerintem lehet rá áldozni, ha valaki értékeli a tartalmát.
Szokták furcsállni a nem rocker ismerősök, hogy szabadidőtökben egy underground metal bandában játszotok, ami nemhogy nem hozza, hanem majdhogynem viszi is a pénzt? A kérdés másik fele: ha ez lenne a feladatotok, mivel győznétek meg egy laikust ennek az egésznek a szépségéről?

Gergő
: Ráhibáztál.:) Sajnos tényleg nehéz kitörni abból, hogy ne vigye a pénzt a zenekar, és az ezzel járó egyéb mellékes költségek. Sokat kell sakkozni. A szépségét több oldalról is meg lehet közelíteni: alkotói szempontból - mint minden saját alkotásnak -, melybe sok energiát fektettek. Az ember örül, amikor a végére ér, és élvezi az eredményt. Ezt tetőzi, ha mások is dicsérő szavakkal, pozitív kritikákkal illetik. Az élmény szempontjából ott van a zenélés öröme, mely kikapcsolja az embert, feltölti és kielégíti. Nem elhanyagolható az sem, hogy ez egy társasjáték.

Végezetül: van valami vicces vagy durva zenekari sztori?

Gergő
: Hmm... A balhékat mindig szerencsésen elkerültük. Talán az volt az egyik mosolyogtató dolog, amikor Dombegyházán, a falunapon a United-ot követve még a hangolásnál lekapta egy arc Zoli mikrofonját a színpadról, miközben azt ordította meggyőződésből: Sátánisták! Mondjuk ez már nem ma volt, akkor még biztos tényleg azok voltunk.:)

Van valami, amit fontosnak tartotok, és kimaradt?

Gergő
: Közhely, de fontos: aki szereti a dallamos rockzenét, az ne felejtsen el megpróbálkozni a Salvus-szal!

Hajas


Az előző Salvus interjúnk itt olvasható.
A csapat első lemezéről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a MySpace-es oldaluk.