Bearfood – Rock 'n’ roll pápák, magyar parasztok
[2009-12-21] - downer

Nemrégiben írtam a mostanában ismét egyre aktívabb, görbeházi Bearfood zenekar „legfrissebb” (2006-ban készült, 2008 óta terjesztett) demojáról, a New Electrical R'n'R Popes Or Old Hungarian Farmers-ről, és mivel igen ütős kis anyagról van szó, így gondoltam, egy interjú erejéig megzavarom téli álmukat. Az énekes Nándi és a gitáros Medve „Maci” Tamás válaszolt kérdéseimre.

Még 2006-ban készült el New Electrical R'n'R Popes Or Old Hungarian Farmers című demotok, ami csak két évvel később került sokszorosításra, de mintha mégis csak mostanság kerülne jobban előtérbe az anyag. Mi(k) ennek az oka(i)?

Nándi: A válasz roppant egyszerű: a dobosok az okai, illetve azok hiánya. Nem sokkal a felvétel után, 2006 nyarán kiszállt az akkori ütősünk, Bocz Peti, és nagyjából két évig eredménytelenül vadásztuk a bőrpüfölőket. Volt, aki jött, de nem tudott dobolni, volt, aki lakodalmas rockban gondolkodott, más meg egyszerűen megijedt tőlünk. Brummmmm! Aztán amikor rátaláltunk a mostani srácra, Gacsó Imrére, aki emberileg és szakmailag is kellően medve, azzal egy időben „kijött” a lemez, meg beindultak a koncertek is. Imre a Megváltó.

Maci: A doboskrízis után úgy gondoltuk, hogy csak akkor rukkolunk elő az anyaggal, ha újra stabil a zenekar felállása, vagyis ha megvan az új dobos. Sajna erre több, mint két évet kellett várnunk.

Az utóbbi időben tehát főleg dobos poszton akadtak gondjaitok. Jelenleg mennyire stabil a felállásotok?

Nándi: Az előző válaszban már ott a mostani is: Imrével minden flottul megy. Megbízható (nem úgy, mint én), nem alszik téli álmot (ellentétben a medvével), lelkes és kreatív. Meg iszik is. Ja, nem. Reméljük, még száz évig itt dobol nálunk.

Maci: A felállás stabil, mint a szikla, kemény és erős, de hát mint tudjuk, a követ is kikezdi az idő, a víz, a földrengés, stb. Földrengésre a közeljövőben nem számítunk, úgyhogy optimisták vagyunk. A dobosunk, Gacsó Imi novemberben ünnepelte egyéves tagságát a zenekarban, a második „szülinapot” 2010 novemberére tervezzük. Ja, a harmadik évfordulót 2011 novemberében, rossz idő esetén december elején tartjuk. Új basszusgitárosunk, Hajdú „Liszti” Zsolt még friss a Bearfoodban (két hónapja váltotta Kindla Zsoltot), de őt gyerekkora óta ismerjük, sőt régen zenéltünk is együtt, úgyhogy nagy meglepetések nem értek minket. Az „őstagok” köszönik szépen, jól vannak. A fentieken túl a zenekar bővítését tervezzük Berci fél éves Lehel nevű kisfiával, aki jelenleg a háttérvokál pozíció tűnik ideálisnak (ordítani remekül tud).:)

Ezen a legfrissebb anyagon már angol nyelvűek a dalszövegek, az újabb nóták is így lesznek? Egyáltalán, hogy álltok a friss szerzemények tekintetében? Az Adrenaline Funky Music című, funkysabb vonal, valamint az egyik salakmotoros csapat számára írt induló mennyire jellemzi most a zenéteket? Azért marad a doomos, stoneres vonal?

Nándi: Haladjunk visszafelé! Marad a doomos, stoneres vonal, esetleg cseppet durvulunk még, mert hát az új bőgősünk, Hajdú Zsolt vírszomjas csávó… Vírmedve. Az Adrenaline egy kellemes kirándulás volt, aminek a lehetőségét a jövőben sem lehet teljesen kizárni, a Speedwolf induló meg azért olyan, amilyen, mert egy induló. A friss szerzemények már formálódnak, egy például már koncertképes, ezt toljuk is legközelebb, Pantera-Down-Entombed vonal, persze kellően Sabbathos is. Angolul van, ezen a nyelven tervezünk a jövőben is szólni a Táperekhez, szerintünk jobb ez így.

Maci: Az új nóták folyamatosan alakulnak, jelenleg négy-öt nótakezdemény van, amikből talán rövidesen kész dal lesz. Terveink szerint 2010 első egy-két hónapja ezzel fog telni. Ezen nótakezdemények alapján mondhatom: nem fogunk nagyon messzire távolodni a stoner/doom vonaltól, de mivel két új tag van a zenekarban, és az előző lemez dalai 3-4 éve születtek, minden bizonnyal valamelyest változik a Bearfood zenéje is. A kérdésben említett Adrenaline Funky Music című nóta abban az időben született, amikor megjelent a Red Hot Chili Peppers Stadium Arcadium című lemeze, ami doom-ide, metal-oda, egyöntetűen elnyerte a zenekari tagok tetszését, ennek manifesztuma ez a nóta. A debreceni Speedwolf Salakmotorklub indulója pedig egy megtisztelő felkérésnek eleget téve született. Ezen dal írásakor az egyik legfontosabb szempont a megfelelő „sebesség” volt, ehhez a korai Metallica ránk gyakorolt hatásaihoz nyúltunk vissza.

Ha már angolok a szövegek, talán vannak külföld felé kacsingató tervek is. Vannak-e esetleg külföldi visszajelzések a zenétekkel kapcsolatban?

Nándi: Nézd, annyira régóta még nem toljuk ezt a legutóbbi lemezt, hogy Graztól Las Palmasig ez forogjon a rockadókon, de vannak ilyen terveink, nyilván. Mi mindenfelé kacsingatunk.

Maci: "Kacsingató tervek” természetesen vannak, de erről egyelőre nem szeretnék nyilatkozni, mert szerintem ezen kontextusban nem a tervek a lényegesek, hanem a tettek. Külföldi visszajelzések előfordulnak azért, postáztunk már CD-t például Portugáliába, vagy Angliába is, meg persze a környező országokba: Szlovákiába, Romániába. A legérdekesebb sztori valamikor 2005 táján történt, amikor a Wall Of Sleep egy németországi doom fesztiválon játszott, kivitt magával néhány CD-t a 2003-as Egy Másik Álom című lemezünkből, és a fesztiválon eladták az összeset (egy ismeretlen magyar zenekar magyar nyelven készült lemezét!). Mondhatni vitték a németek, mint a cukrot.Ami konkrétum, hogy 2010-ben lesz néhány koncertünk Erdélyben és Kárpátalján (ha tekinthetjük ezt külföldnek).

És akkor most rock n’ roll pápák vagytok vagy magyar farmerek?

Nándi: Annyiban pápák vagyunk, hogy nekünk olyan ez a muzsika, mint egy vallás. E nélkül nem élhet az embör, ó je! A görbeházi származása és kötődése miatt pedig örökre mezőgazdasági lesz ez a banda. Büszkék vagyunk erre, jó helynek tartjuk „Kanyarfalvát”!

Maci: Nem magyar farmerek vagyunk, hanem magyar parasztok (nem a szó pejoratív értelmében). Egy jól sikerült koncert közben, vagy egy jó nóta megírása után néha RNR pápának érezzük magunkat. Egyébként a hétköznapokban, a „való világban” leginkább Hungarian Farmers, de mindkettőt szeretjük, és mindkettőre büszkék vagyunk.

Az elmúlt közel fél évben elég sokat koncerteztek itt Debrecenben és környékén. Másfelé még nem hívtak titeket? Mely hasonló stílusban mozgó zenekarokkal vagytok baráti viszonyban, akikkel esetleg együtt is zúzhatnátok?

Nándi: Játszunk mi másfelé is, a korábbi, kétéves kihagyásunk előtt nagyon sok helyen megfordultunk: Budapest, Jászberény, Szarvas, Székesfehérvár, Tata. Hirtelen ezek a városok jutnak most eszembe. A kihagyás miatt megbicsaklottunk kicsit, de a jövő tavaszra vannak ilyen terveink...

Maci: Az elmúlt fél évben szándékosan a viszonylag szűkebb környezetünkben csináltunk koncerteket, mivel volt a már említett kényszerpihenőnk, és az olajozott működéshez szükségünk volt egy kis bejáratásra. A későbbiekben természetesen fogunk másfelé is játszani.
Még az előző anyagotokról A Szél Rólad Beszél című dalhoz forgattatok egy video clipet. Tényleg ilyen egy „átlagos”, bulis görbeházi görbe este? Ezzel kapcsolatban biztosan vannak vicces, emlékezetes sztorijaitok, meséljetek el egyet!

Nándi: Ezt nehéz így kapásból… Várj, hirtelen az jut eszembe, amikor a korábbi bőgősünknek azért kellett elsietnie egy koncertünk után, mert a haverjai belecsúsztak az árokba, amit hatalmas hó fedett. A srác hazaugrott a traktorjukért (akkor még megvolt), kihúzatta (elég ittas állapotban) az autót, majd beállt a pajtába és visszajött inni.:) Olyan is megesett már, hogy elkötöttünk este egy lovaskocsit a kocsma elől (régen, tehát már nem büntethető a dolog) egy kis esti furikázásra, aztán egyszer csak fölkelt a pótkocsiról a tökrészeg tulaj, de a bakon ülő haverja leütötte, így nem hőbörgött tovább. Azóta már megkomolyodtunk.:)

Ha már Bearfood, hány állatkerti medvét fogadtatok már örökbe, s nekik milyen gyakran szolgáltattok táplálékot? Csak nem a ti zenétek hallatán kopaszodtak meg nemrégiben Lipcsében a macik?

Nándi: Minden emberszabású medvét ellátunk Macitáppal, örökbe nem fogadnánk őket, és haza se visszük egyiket sem. A lipcsei medvékről pedig csak annyit: ez a Táp tele van olyan fontos vitaminokkal, amely a legbársonyosabb bundát biztosítja az állatok számára, tehát az nem a mi bűnünk.

Maci: Örökbe még nem fogadtunk medvét, de a Bearfoodot igazán örökbe fogadhatná már valaki, és rendszeresen táplálhatna bennünket sörrel-borral-mézespálinkával. Mindemellett jómagam rendszeresen járok a veresegyházi medvefarmra, és etetem mézzel a kiöregedett cirkuszi macikat. A lipcsei kopaszmaci esetében biztos, hogy nem a Bearfood zenéje volt az ok, én inkább gyógyszerként javasolnám a gondozóinak a rendszeres Macitáp hallgatást. Habár lehet nem használna, ugyanis a zenekar egyes tagjai is erősen hullatják szőrüket.

downer


Az előző Bearfood interjúnk itt olvasható.
Legutóbbi demojukról itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.