Corrodal – A rész és az egész
[2010-04-12] - dzsi

A tavalyi év hazai termésében megakadt a szemem a salgótarjáni Corrodal debütáló lemezén, amelyet szerzői kiadásban jelentettek meg a srácok Xei címmel. Amint az talán az akkori kritikámból is kiderült, a csapat összeszedettsége és maga az album is nagyon elnyerte tetszésem, így gondoltam faggatózom egy kicsit Náluk. A kérdések kapcsán mind a négy tag, azaz Angyal Zoltán, Györe Mihály, König Ferenc és Márton Attila is kifejtette véleményét. Maratoni interjú, elő a szemcseppekkel!

Mivel első ízben kerül sor interjúra Veletek hasábjainkon, kérlek, mutasd be a zenekart, illetve részletezd egy kicsit a banda eddigi pályafutását!

Attila: Instrumentális zenét játszó salgótarjáni zenekar vagyunk. Imádjuk a koncepción alapuló albumokat, ahol minden számnak és minden hangnak megvan a saját mondanivalója és helye. Ennek szellemében íródott az első lemezünk is (2009-Xei), és ehhez hasonlóan az elkövetkezőeknél is erre fogunk törekedni.

A biográfia szerint az énekesetek a banda indulása után nem sokkal külföldre költözött. Szándékosan nem kerestetek senkit a helyére vagy csak nem találtátok meg a megfelelő embert?

Mihály: Úgy gondoltuk, hogy a témák önállóan, ének nélkül is megállják a helyüket. Ráadásul nagyon nehéz találni olyan énekest, aki hozzá tud tenni a zenéhez ebben a műfajban. Ez viszont nem zárja ki, hogy a következő lemezen lesz ének, de külön énekest biztos nem keresünk.

Ferenc: Ő éppen itthon van amúgy, most született egy kisfia.:) A zenekarból valószínűleg én szeretnék legjobban egy énekest a bandába. Nem keressük, de ha az élet úgy hozná, hogy összefutunk egy ilyen emberrel, azt hiszem, rögtön bent is lenne a zenekarban. Nehéz találni egy megfelelő képességű, hozzáállású és kreatív és emberileg is passzoló énekest, akinek pénzt és időt nem kímélve még kedve is lenne utazgatni tarjáni próbákra.

Nagyon megfogott Xei című debütáló lemezetek koncepciója! Kérlek, mesélj erről, amilyen bőven csak tudsz! Miért pont ezt találtátok a muzsikához legjobban passzolónak?

Attila: Mindig erre a legnehezebb és leghosszabb válaszolni.:) A természettudományokról mindenkinek a végletekig a precízségre törekvő, kizárólag a kvantitív formában teljesülő igazságba vetett hit jut eszébe (ha nem ilyen formában megfogalmazva), pedig bizonyos szintig visszafejtve azokat láthatjuk, hogy minden modell megalkotásakor rengeteg közelítést, egyszerűsítést alkalmazunk, és bizonyos keretek között magunk szabjuk meg a fogalmainak jelentését. Így az album kiadása után pont egy évvel most jut eszembe, hogy felhozzam példaként Heisenberg: A rész és az egész című könyvét, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok. Az 1920-as évek elején Einstein, Niels Bohr és Heisenberg végletekig tartó vitázásban voltak, és nem arról, hogy ’szorkettő’ vagy ’perkettő’ van a képletben, hanem olyan filozófiai problémák felett győzködték egymást, amelyben maguk is Istenbe vetett hitükkel próbáltak elszámolni. Ekkor volt a híres mondata Einsteinnek, „Isten nem vet kockát!” Azt hiszem, az albumkoncepcióját a fenti ellentmondás igen jól tükrözi.
Folytat valamelyikőtök ebben az irányban tanulmányokat, esetleg egyikőtök érdeklődési körébe tartozik a téma, vagy egyszerűen csak érdekesnek találtátok mindezt, és utána nyomoztatok?

Ferenc: Attila fizikusnak tanul a BME-n, én térképésznek az ELTE-n. Volt pár frankó specim, amik elindítottak egy-két gondolatot bennem, aztán Attilával közösen leültünk agyalni az irányvonalon, amihez ő is elég sokat hozzá tudott tenni szerencsére. A többieknek is elnyerte a tetszését, majd megszülettek a konkrét számcímek a már 80-90%-ban kész lemezhez. Az akkori grafikusunkkal továbbfinomítottuk az elképzelést, ő hozzárakta a századfordulós orvosi kísérletek világát. Valahogy így vált egésszé.

Mit ábrázol konkrétan a borító, és hogyan kapcsolódik ez a tartalomhoz?

Ferenc: Varga Ádám, a grafikusunk említett elképzeléséből, egy korabeli anatómiakönyvből kiragadott idegszövet ábrázolása.

Attila: A borító rengeteg rejtett elemet tartalmaz, amelyek talán túl rejtettek is, hogy csak mi tudjuk, hogy ott van és mi az. Ellenben a belső borítón Nikola Teslának van egy kisebb kompozíció szentelve, úgy hiszem az ő személye, tevékenysége során sokszor lefutotta azokat a köröket, amelyet mi itt be szeretnénk mutatni a hallgató közönségnek.

Szerzői kiadásban jelentettétek meg a korongot. Miért választottátok ezt a megoldást, illetve nehéz volt-e a gyártás minden fázisát önállóan megvalósítani? Mennyi energiát őrölt fel a folyamatos intézkedés? Eredetileg is ez volt a terv vagy rákényszerültetek? Bevált a módszer?

Zoltán: Mióta elkezdtük tervezni, hogy lemezt fogunk készíteni, azóta az volt a terv, hogy saját magunk oldjuk meg az elejétől a végéig a kivitelezését. Voltak nehézségek, de valószínűleg ha más utat választunk, úgy is akadtak volna problémák, csak más jellegűek.

Attila: Azt hiszem, a kiadásban nem voltak nagy nehézségek, következőre pedig még jobban fog menni, hiszen nem kell újra megkeresni azokat az embereket, akik ezzel foglalkoznak. Akármi is történik, én szívesen belefolyok ugyanígy a következő CD elkészülésébe.

Mihály: Nehéz megszervezni a dolgot, de így legalább nem akar rajta keresni még egy csomó ember. Így lehet olcsóbban adni a lemezt, szinte önköltségi áron. Viszont a promóciós lehetőségek nagyon szűkek. Szeretnénk a következő lemezünknek kiadót találni mindenképp.

Ferenc: Nem mondanám, hogy lett volna más megoldás. Magyar kiadóban sosem gondolkodtunk, külföldit keresni akkoriban nem volt se időnk, se energiánk, inkább a házi stúdiónkkal bíbelődtünk és beszereztünk minden alapvető kelléket, hogy minél hamarabb elkezdhessük a felvételeket. A szerzői kiadás izgalmas kihívás volt, sok időt, energiát elvett a megszervezése, de abszolút megérte. Így sokkal személyesebb lett a végeredmény. Nagyon büszke voltam akkor az elkészült műre ez által.

Összesen hány darab készült a lemezből, illetve ez idáig mennyit sikerült ebből értékesíteni? Az én példányom a nyolcvanhármas sorszámú. A honlapotokról ingyenesen is letölthető az anyag, mennyien tették ezt meg eddig?

Mihály: Összesen 250 sorszámozott példány lett legyártva és ebből bőven van még. Nem baj, majd csak elfogy egyszer. A honlapunkról körülbelül 120-an töltötték le a lemezt, amivel én személy szerint nagyon elégedett vagyok.

Zoltán: Egészen pontosan eddig 134–en töltötték le (mivel rövid regisztrációhoz van kötve a letöltés, így tudjuk követni a letöltések számát). Az albumunk feltűnt pár külföldi letöltős oldalon és torrent site-on is, azt nem lehet követni, hogy így hány emberhez jutott el a zenénk.

A németországi LSD stúdiós masteringet hogyan sikerült nyélbe ütni, illetve miért nem hazai stúdióban gondolkodtatok?

Zoltán: Arra, hogy miért nem hazai stúdióban készült a mastering, inkább nem válaszolnék.:) Az LSD stúdiót egy külföldi zenei fórumon sikerült megtalálni, mivel én is tagja vagyok a fórumnak, így bizonyos fokú ismertség már volt Lassevel (az LSD Studio hangmérnöke), e-mail-ben megkerestem, hogy vállalná-e a masterelést, és rábólintott a dologra.

Megakadt a szemem egy másik interjúban azon, hogy Feri nem ért egyet a tízpontos kritikámmal. Ez hogyan értelmezendő? :)

Ferenc: Túlzásnak tartom a 10 pontot, ennyi az egész. :)

Van olyan dolog a lemezen, amiről utólag úgy gondoljátok, hogy nem sikerült annyira jól, mint ahogyan azt elterveztétek vagy mindent számotokra megfelelően sikerült megvalósítani?

Zoltán: Van pár dolog, amit lehetett volna máshogy is megoldani, de én elégedett vagyok a végeredménnyel. A következő lemezünk azért szerintem jobb lesz majd sok tekintetben. :)

Mihály: A hangzáson és a feljátszás pontosságán kell még javítani. Kicsit siettünk a felvétellel, ezért vannak benne hibák sajnos.
Beszéltetek anno arról, hogy néhány koncerten megpróbáltok majd felvonultatni néhány extra autentikus hangszert az albumon hallhatóakból, mint például a didgeridoo vagy a djembe. Ez idáig egyetlen alkalommal sikerült ezt csak nyélbe ütni, vagy esetleg már több ízben is adódott rá lehetőség? Mennyiben jelent ez plusz macerát, illetve származik-e ebből az elgondolásból valamiféle előnyötök/hátrányotok?

Zoltán: Legfőképp a hangosítás jelent gondot, nem nagyon vannak erre felkészülve a koncerteknek helyet adó intézmények, de ettől függetlenül szerintem mindenképpen pozitív, hogy így is színpadra tudunk állni.

Ferenc: Kétszer próbáltuk eddig élőben, de a hangosítás mondhatni egyszer sem állt teljesen a mi oldalunkon. Budapesten először június 27-én lépünk fel ezzel a felállással az amerikai Dysrhythmia előtt, remélhetőleg ott patent lesz a hangzás. Az előnye a dolognak annyi, hogy mivel ez az irányvonal erősödni látszik a zenénkben, meglátjuk mik és hol szólnak jól élőben, és a következő lemez(ek)nél már jobban meg tudjuk valósítani, amit akarunk. A vendégzenész srácokkal pedig (név szerint Bahama, Gergő és Viktor) jobban szokjuk egymás szagát.

Mihály: Nem okoz különösebb bonyodalmat a dolog. A srácok leülnek szépen a hangszereikkel, kapnak egy miksit és tolják. Persze szoktunk együtt próbálni is. Ha ők nem tudnak jönni valamiért, akkor felvételről mennek az autentikus cuccok. Amikor bővített felállással játszunk, azt mindig jelezzük a koncertdátumoknál.

Úgy láttam, kezdenek gyűlni a koncertdátumaitok. Ebből több is külföldi helyszín, úgy, mint Ausztria, Szerbia és Szlovénia, többszöri útitársként pedig a Vostok Room tűnik fel. Hogyan osztottátok meg az ezzel kapcsolatos szervezési feladatokat, hogyan tervezitek az odajutást, milyen nehézségeket vet fel a megvalósítás? Anyagilag kijöttök legalább nullára, vagy ráfizetés? Mennyire veszteséges dolog egyébként úgy általánosságban a zenekart üzemeltetni?

Mihály: Ezen a szinten senki nem tud kijönni nullára…

Ferenc: Ez a nyári turné a Vostok Room-mal kihozható kb. 0-ra, főleg így hogy nem tíz napos lesz, hanem két hosszú hétvégére zsugorodott. Eleinte egy osztrák-szlovén-horvát-szerb-magyar kör volt tervben, csak Zoli főnöke idő előtt meghiúsította tervünket. Gazsival, a Vostok Room dobosával ketten szervezzük az állomásokat. Közösen fogunk menni egy bérelt mikrobusszal. A zenekar üzemeltetésének költségeiről pedig annyit, hogy ez a gazdagok és a hozzánk hasonló őrültek pénzes hobbija. Olyasmi mi a golf.

Zoltán: Én személy szerint nem nagyon folyok bele a koncertszervezés részébe a zenekari teendők közül. Szerencsére legtöbbször kijönnek a bulijaink nullára, de volt már ráfizetős buli is (arról, hogy pozitívba lendüljön ez a mérleg, még csak álmodni sem merek. :)). Amúgy nem mainstream zenekart csinálni abszolút ráfizetés, szerintem anyagilag soha nem hozza vissza a bele fektetett pénzt. Az erkölcsi, morális oldala a dolognak viszont bőségesen kárpótolja az embert.

Vannak más bandák is, akikkel jól kijöttök és lehet velük hatékonyan együttműködni hosszútávon?

Mihály: A Vostok Room-mal és a Viszonylag Új zenekarral nagyon jó, baráti kapcsolatot tartunk fönn. De játszottunk már a Mytrával, Pozvakowskival és a Képzelt Város-sal is, velük is jó a viszony.

Hogyan vélekedtek általánosságban a hazai klubéletről?

Zoltán: Sajnos hanyatlóban van, de szerencsére vannak olyan arcok, akik nem adják fel, és ugyanúgy nem sajnálják beleadni a pénzüket a klubok, koncertek szervezésébe, ahogy az amatőr zenekarok is belefektetik a magukét a zenélésbe.

Mihály: Idáig mindenhol korrekt volt a szervezés, jók a helyek is, csak közönség nincs. Erről tudnék írni egy könyvet is akár, ezernyi oka van.

Ferenc: Ez amúgy azért érdekes, mert régen pedig pont hogy sok ember volt, és gyakrabban lehetett belefutni gerinctelen „szervezőkbe”.

Attila: Salgótarjántól elvonatkoztatva klubhelyiségek terén azért nem olyan vészes a helyzet. Pesten mindig akad valami jó hely, Szegeden a Garabonciás, Győrben a RocketKlub, Rákóczifalván a művház (csak a legutóbbiakat felsorolva), stb. ezek mind kiváló koncerthelyek és azt hiszem jó szervezőkből és szervezésekből sincs hiány. Ilyen feltételek mellett már csak kell valaki, aki elmegy meghallgatni.:)
Általánosságban minden vidéki zenekar a szülővárosában tud először kialakítani egy kisebb tábort magának. Nektek van-e stabil bázisotok Salgótarjánban, ha igen, mennyire népes, és mennyi idő szükségeltetett a meggyőzésükhöz? Az ország többi részével hogy álltok?

Zoltán: Van egy viszonylag stabil tábor, nem túl népes, de lelkesek. :)

Mihály: Szerintem nincs saját bázisunk. Van összesen Magyarországon nagyjából 1000 ember, aki szereti ezt a fajta zenét. Jó lenne, ha legalább ők tudnák, hogy létezünk.

Ferenc: Van pár a zenekarhoz igen közel álló barát, barátnő, de őket túlzás lenne tábornak, bázisnak vagy egyéb katonai objektumnak nevezni. Megfordultunk már pár városban, szerencsére mindig volt egy-két nagyon lelkes arc koncert után, akikkel jól el lehet dumálni.

Attila: Hát bázisnak én sem nevezném, de irdatlanul örülök, amikor otthon játszunk és rég nem látott ismerősök minden koncertre letévednek. Az évben legalább 1-2-szer jó velük összefutni.

Milyen a helyi színtér zenekarok, klubok, közönség tekintetében, és mekkora a kereslet a rock/metal rendezvényekre? Javuló vagy romló tendenciát mutat mindez az utóbbi öt év tekintetében? Ha vannak problémák, mik azok, és miben látnátok rá a megoldást?

Mihály: Nagymértékben romló a tendencia. Underground szinten mindenképp. Jobbnál-jobb külföldi és magyar zenekarok nem tudnak megtölteni még egy Dürer-kistermet sem. Megoldást én erre nem látok. Talán ha holnap kiég a világ összes internet-szervere, akkor az emberek újra elkezdenek majd társaságba járni és nem 15 közösségi oldalon bejelölni mondjuk tízezer barátot.

Általánosságban hogyan tudnátok jellemezni Salgótarjánt a zenei élettől teljesen eltekintve?

Mihály: Katasztrófa. Silent Hill. Köd, betonházak, zombik.

Attila: „Város”. Tesco, McDonald’s, mozi. A többi már valóban bajosabb.

Ferenc: Egy nagy, mesterségesen létrehozott és felduzzasztott kétutcás falu, ami 30 éve sokkban van, az ipar leépülése óta. Az elmúlt 5-10 évben még az eddiginél is jobban életidegen várossá vált, estefelé alig van ember az utcán. Ez télen még durvább, akkor valóban Silent Hill és zombi kombó van. Munkalehetőség alig van, a fiatalok nem mennek vissza a városba a tanulmányaik után, legnépszerűbb úti cél Budapest. Szórakozási és kulturálódási lehetőség alig van, sőt mostanában még a kocsmák is kezdenek bezárni (!). Hogy valami jót is mondjak, a környék gyönyörű, emiatt szeretem egyedül Salgótarjánt.

Zoltán: Sajnos a manapság Magyarországon jellemző leépülés, lepusztulás minden formáját be lehet mutatni ezen a városon.

Elég sokan úgy gondolják, hogy csak a fővárosi zenekarok tudnak csak igazán érvényesülni itthon. Valósnak érzitek ezt a problémát? Milyen tapasztalatokkal bírtok budapesti és vidéki koncertek terén? Melyiket szeretitek jobban? Mik a hátulütői és előnyei a két „oldalnak”? Van olyan város, amihez kifejezetten negatív emlékeitek kapcsolódnak?

Attila: Úgy hiszem, Egerrel meg kell még barátkoznunk, de a kukát nem kapják vissza!:)

Mihály: Egy speciális helyzetben vagyunk, mert ebben a zenei közegben nincs ellenségeskedés, féltékenység vagy Vidék-Budapest ellentét.

Zoltán: A budapesti zenekaroknak mindenképp van némi előnyük, már csak a nagy számok törvénye alapján is. Több ember, több koncert lehetőség – ezek magukkal hozzák azt is, hogy ha valamilyen szintet megüt egy zenekar, akkor egész nagy rajongótábort tud magának összehozni, ez pedig magával hozza azt, hogy országos szinten is jobb ismertségnek örvendhetnek. Nem érzem ezt problémának, szerintem ez a természetes dolog, hogy egy olyan városban ahol több millió ember él, sokkal könnyebb érvényesülnie akárkinek (viszont nagyobb a konkurencia is). Az inkább probléma, hogy Magyarország túlságosan Budapest-függő minden egyéb tekintetben is, de ez már nagyon nem ide tartozik.
Szerintetek mi a valódi érvényesülés kulcsa egy fiatal zenekarnál Magyarországon, már ha van ilyen?

Mihály: Talán az, hogy ha nem próbál lenyúlni egy nyugaton már lefutott trendet. Továbbá nagyon sok pénzt kell beleölni a zenélésbe. Szerintem sok zenekart ez akaszt meg elsősorban.

Ferenc: Ha a „valódi” nem lett volna a kérdésben, akkor azt mondom, hogy a pénz. Én még azt sem mondanám, hogy az egyediség lenne. Nézd meg a 30Y-t meg ilyen bandákat, amikben 0 elképzelés nincs, mégis fut a szekér. Nem tudom. Ha nem vagy igazán újszerű és egyedi (pl. Erik Sumo, IHM), akkor talán azon múlik, mennyire tudnak veled és a gondolataiddal azonosulni az emberek vagy az emberek egy bizonyos csoportja, és mennyire tudod megszólítani őket.

Zoltán: A minőség. Ma már viszonylag könnyen össze lehet hozni egy zenekart, könnyű elterjeszteni a zenét is (internet), így a hallgatók sokkal könnyebben tudnak válogatni a nekik tetsző zenék közül, hogy melyek azok, amik megütik a számukra elfogadható mércét.

A műfaj, amit választottatok, hazánkban egyelőre még nem túl népszerű és elterjedt. Szerintetek, mi lehet ennek az oka?

Zoltán: Én nem várom el azt, hogy népszerű legyen ez a stílus. Ha gonosz akarnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy Maunika és Győzike országában nem lepődök meg ezen. :)

Mihály: Világszerte nagyon kis tábor szereti ezt a fajta zenét. A legtöbb ember számára értelmezhetetlen az, hogy nincs ének, nincsenek hagyományos dalszerkezetek, nincs slágerdal, stb.

Ferenc: Nem választottuk, kicsit improvizatívabbra vettük a figurát és ez jött. Nem is lesz népszerűbb, mert sokat kér a hallgatótól, sok figyelmet igényel, és koncerten nem lehet rá se pogózni, se denszelni, csak inni és különféle fakultatív dolgokat juttatni a szervezetbe.

Kedvenc bandák, nagy hatások, legmeghatározóbb koncertélmények?

Mihály: Nekem Tool, Isis, Neurosis, Pelican, 16 Horsepower…(nem sorolom tovább, mindenki tud még ide 20 zenekar nevet. :)). Nagyon köszönöm a szervezőknek, akik idehoznak ilyen jó zenekarokat. Elég sok koncerten ott is vagyunk a többiekkel.

Zoltán: A legmeghatározóbb koncertélményem az a 2003-as Nile volt Wacken-ben, iszonyatos bulit zúztak, pedig a repülőtéren a zenekar összes cucca elkeveredett, de leszarták. :) A hatások között én olyan zenekarokat említenék, mint a Tool, Isis, Cult of Luna, Meshuggah, Pelican, Long Distance Calling meg még sorolhatnám, de nagyjából látszik a tendencia. :)

Ferenc: Zoli, semmi Pantera?? Nekem túl sok, akkor csak néhány gyöngyszemet: Opeth, Dark Tranquillity, Ulver, Tool, Massive Attack, VHK, Meshuggah, Crowbar, Nile, Ephel Duath, Mastodon, Burst, Primordial, Porcupine Tree, Converge. Koncertek terén Iron Maiden még 2003-ban pisisként, Nile, Ulver, Dillinger a hajón, Bohren & der Club of Gore a Bábszínházban, Steve Reich a MüPában, Rosetta, Burst a Dürerben és remélem majd a Crowbar a WigWamban.

Álmaitok koncertlehetősége?

Zoltán: Tökmindegy hol, kivel, mikor, csak legyen nagyon sok ember, és mindnyájuknak tetsszen a produkciónk. :)

A közelmúltban megnyertétek a Hangsúly Hungarian Metal Awards közönségszavazását az év debütáló lemeze kategóriában. Mekkora jelentőséget tulajdonítotok ennek, illetve mik a benyomásaitok azon kívül, hogy gondolom örültök. Segíthet ez – reálisan nézve – előrébb jutni egy kicsit? Mi a véleményetek a közönségszavazás egy másik kategóriájában kialakult aprócska „botrányról”?

Mihály: Ennek tényleg csak annyi értelme volt, hogy kicsit „hirdesse” a zenekart. Én amúgy rosszul vagyok mindenféle versengéstől a zenében, ide értve a tehetségkutatókat is. Köszönjük azoknak, akik ránk szavaztak.

Zoltán: Én nagyon örülök neki, lelkileg számomra sokat jelent ez a dolog. Szeretném mindenkinek, aki segített minket a szavazatával megköszönni a támogatását. A másik dolgot inkább nem kommentálnám.

Ferenc: Én nem nevezném azt botránynak. Kár szót vesztegetni az ilyen zenekarokra, és nemcsak azért mert igénytelen antizenét játszanak, hanem mert az aktuálpolitikát meglovagolni is épp olyan, mint egy divathullámot.

Mit gondoltok az országban, az utóbbi években fennálló aktuálpolitikai helyzetről, illetve figyelemmel követitek-e egyáltalán? Fogtok szavazni? (Természetesen nem az a kérdés, hogy kire.)

Zoltán: Fogok szavazni, de nem részletezném.

Mihály: Politika-mentes zenekar vagyunk. :) Fogok szavazni.

Ferenc: Amíg ebben az országban a szardobálást nevezik politikának, addig csak nevetni tudok az ilyen kérdésen. Ezen a téren szégyen, ami ebben az országban folyik. Simán elértük az erkölcsi mélypontot. Amíg a magukat politikusnak nevező emberek nem nevezik nevén a problémákat, és oldaltól függetlenül képtelen kommunikálni egymással az országot alapjaiban érintő súlyos kérdésekről, addig nincs miről beszélni sajnos. Figyelemmel követem, igen, de csak mértékkel, nehogy elfogjon a hányinger. Fogok szavazni, persze.
Mi a legjobb és legrosszabb dolog abban, hogy Magyarországon éltek?

Mihály: Én nagyon szeretem Magyarországot. Biztosan nem élnék máshol.

Ferenc: A legjobb szimplán az, hogy itt élek. Ez a világ egyik legjobb országa, számomra pedig A legjobb. A legrosszabbat már az előző kérdésben megválaszoltam: nem mindenki akarja, hogy ez egy élhető ország legyen.

Zoltán: Nem tudom. Ezen nem szoktam gondolkozni, és nem is nagyon szeretnék.

Életetek legcikibb élménye?

Zoltán: A sok közül nem tudom melyik volt a leg. :)

Mi volt 2009 legpozitívabb élménye? Zenekari és magánéleti vonatkozás is szóba jöhet.

Zoltán: Zenekarilag mindenképp az, hogy kiadtuk a lemezünket. Magánéletileg pedig az, hogy augusztusban kiderült, hogy lesz trónörökösöm, aki most április végén fog megszületni.

Mihály: Számomra a lemezünk megjelenése és a sok pozitív vélemény, amit kapunk.

Ferenc: Tavaly számtalan nagyszerű emberrel, mondhatni baráttal hozott össze a sors hála Istennek. Nem részletezném, de remélem ez minden évben ismétlődni fog ezentúl. Zenekarilag a lemezmegjelenés és az azt követően meginduló kisebb-nagyobb koncertjeink szerte az országban, ahol dumálhatunk jobbnál jobb arcokkal és a többi zenekar tagjaival.

Leginkább sorozat, egész estés film, könyv vagy rajzfilm? Kedvencek bármelyikből?

Zoltán: Könyv vagy rajzfilm. Könyvből nincs kifejezetten kedvencem, de kedvelt írók közül párat fel tudok sorolni: E.A.Poe, H.P. Lovecraft, Stephen King, Terry Pratchet, Karinthy, A.C.Doyle. Rajzfilmből két nagy kedvencem van, az egyik a Macskafogó a másik pedig a Vámpírok Havannában.

Mihály: Én rengeteget olvasok, és sok filmet nézek. Nagyon tetszett mostanság a Watchmen, filmen és képregényben is.

Ferenc: Film/sorozatpárti vagyok, de ha időm engedi, olvasni is szoktam. Nálam még mindig a Sírhant művek (Six Feet Under) az első számú kedvenc sorozat. Ezen kívül Twin Peaks, Dexter. A South Parkot mai napig csodálom. Filmek közül pár számomra kedves és hibátlan alkotás: Remény rabjai, Forrás, K-Pax, Út a vadonba.

Mi az a három dolog, amit mindenképpen szeretnétek megvalósítani az életben?

Zoltán: Már megvalósítottam. :)

Mihály: Család, zenekar, világbéke. :)

Ferenc: Zenélni életem végéig, kiegyensúlyozott és békés családi körben élni, és egy olyan melót találni, amitől nem válok zombivá, ami kihívásokat állít elém és még akár pénzt is keresek vele, amiből pedig megismerhetem a világ kultúráinak egy szeletét egy-két instant ötlettől vezérelt kiruccanással. Hoppá, négy a háromban!

Ha beszállhatnátok egy híres zenekarba, melyik lenne az, és miért?

Ferenc: Egyértelműen a Kozmix. Mert készül az új lemezük, feldobnám kicsit. De ha Izlandra költöznék, a Sólstafirba szívesen beszállnék.
Melyik a történelem eddigi legjobb/leghasznosabb találmánya szerintetek és miért?

Mihály: Szerintem az elektromosság nagyon jó találmány, csak jó lenne, ha környezetkímélő módon állítanánk elő.

Ferenc: Legjobb a zene. Leghasznosabb? Talán Linde hűtőgépe, de lehet valóban az elektromosság a nyerő.

Zoltán: Internet, mert „internet iz for porn”. :)

Reál vagy humán beállítottságúak vagytok?

Zoltán: Reál.

Mihály: Én humán. Nagyon szeretem a történelmet és az irodalmat.

Ferenc: Hibrid vagyok, mai napig nem tudom eldönteni, talán 60-40 a reál részére.

Attila: Abszolút reál. Számomra csak kikapcsolódás tárgyát képezi az ún. „humán”.

Mik a zenekar legfőbb tervei 2010-re?

Mihály: Befejezzük a második lemezünk dalait. A koncepció ezúttal Ursula K. LeGuin: Égi eszterga című sci-fi regényének a „megzenésítése” lesz. Szeretnénk kiadót találni, lehetőleg külföldit. Továbbá én nagyon örülnék neki, ha a hangzóanyagaink megjelennének bakeliten is, mert nagy gyűjtő vagyok.

Ferenc: És a nyári turné, ami még helyszínekben tartogat meglepetéseket, mert valószínűleg hozzátoldunk még 5-6 koncertnapot.

dzsi


Az első Corrodal lemezről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace oldaluk.