Halálsoron (film)
[2010-06-17] - necroticus

A borzongató regényeiről ismert amerikai író, Stephen King ismét nagyot alkotott, amikor megírta a könyvet, melyből Tom Hanks egyik legismertebb filmje, a több Oscarra és számos egyéb díjra jelölt Halálsoron készült. A fiatal korában fegyőrként dolgozó Paul Edgecomb (Tom Hanks) egy idősek otthonában mesél egykori munkájáról, és arról, hogyan zajlott az élet és a halál a börtönnek azon a részén, ahol a villamosszékre ítélt rabokat tartották fogva.

Az elmesélt történet főhőse John Coffey (Michael Clarke Duncan), aki egy louisiani börtönben várja, hogy kivégezzék, mert tisztázatlan körülmények között, egy bűncselekmény helyszínén, két megerőszakolt kislány holtteste mellett találtak rá. Az idő folyamán azonban az őt és a többi rabot őrző smasszerek (köztük Paul) számára hamar kiderül, hogy az egyébként félelmetes méretekkel rendelkező színesbőrű óriás nemhogy ártatlan az ügyben, de rendkívül jószívű. Emellett természetfeletti képességekkel is bír, amellyel ha a szükség úgy hozza, gyógyítja a gyógyíthatatlant, vagy feltámaszt egy összetaposott kisegeret.
A filmben a bonyodalmat az okozza, hogy új őr kerül a halálsorra, Percy Wetmore, aki örömét leli abban, hogy kínozza az elítélteket, és rokoni kapcsolatai miatt ebben a többi dolgozó sem tudja megakadályozni. Megállapodnak, hogy ha a következő kivégzést levezényelheti, akkor másik intézménybe kéreti át magát, ám a szadista énje ezúttal is felülkerekedik, és a szabályok áthágásával hosszú, borzalmas szenvedést okoz a szerencsétlen rabnak. A rossz aztán itt is elnyeri méltó büntetését, hiszen akik a történet során javíthatatlan gonosztevők, azokkal szemben John negatív dolgokra használja varázserejét, ám ő maga az őrök jóindulata és felajánlott segítsége ellenére sem akar már tovább élni. A sztori végén ő is a villamosszékben végzi, holott a börtönben mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem az óriás ölte meg a két kislányt. John halálával Paul élete fordulóponthoz érkezik, befejezi munkáját a halálsoron, és átkéreti magát egy fiatalkorúak börtönébe.
A színészek és a rendező (Frank Darabont) munkája zseniális, és az író előtt is le a kalappal, hogy ennyi embertípust jelentet meg egyszerre ilyen nyomasztó atmoszféra mellett. Arról nem is beszélve, hogy milyen mély nyomokat, és kétes érzéseket tud hagyni ez a film a nézőben. Aki megnézte a DVD-t, elolvasta a könyvet, és még mindig nem unja a témát, annak jó szívvel tudom ajánlani Jodi Picoult Szívtől Szívig című könyvét, ami hasonló hangulatú iromány.

necroticus