Black Thoughts Bleeding – Filozofikus matekozás
[2010-06-28] - Nort

Az elmúlt tizenvalahány évben valahogy nem volt hajlandó befogadni a szervezetem az új ingereket, talán öt olyan bandát tudnék mondani, akik a korábbiaktól eltérő állásponttal nyúltak a hangszerekhez és még tetszett is, amit csináltak. A nagy modernkedésben meg pláne alig avathattam új kedvencet, ami nem túl örömteli, tekintve a zenekarok számának elképesztő mennyiségét. Persze akad pár horda, akik nagyon betaláltak, de már azokat sem nevezném új keletűnek. A fiatalabb korcsoport képviseletében viszont itt egy ígéretes és izgalmas társulat, az egyébként hiperbéna nevű Black Thoughts Bleeding. Bemutatkozó albumuk apropóján kérdezhettem Dominik Szelinski énekest, akivel bő lére eresztve cseréltünk eszmét matematikai játékokról és türelmes barátnőkről.

Nagyon bejött a Stomachion! Milyenek a visszajelzések? Meghozta a várt sikert? Hogy megy a szekeretek otthon?

Nos, nagyon szépen köszönjük az érdeklődést és hogy tetszett a lemez! Elég csendes volt az elmúlt időszak de boldogok vagyunk az emberek reakciói láttán. Jó látni, hogy mind a rajongók, mind a szakma elismeri a munkánkat. Azonban az, hogy nagy nevű magazinok jó kritikával illetnek minket, még nem jelenti, hogy sikeresek lettünk. A kiadónk mindent megtett, amit ebben a szerencsétlen gazdasági helyzetben lehetett, de még így is rengeteg munka maradt hátra. A tény, hogy az emberek az egész világon hallgatják és szeretik a zenénket, írnak nekünk, az fantasztikus! Azt hiszem, egyikünk sem gondolta volna ezt két évvel ezelőtt. Hogy otthon hogy áll a szénánk? Úgy mondanám, hogy megakasztottuk egy kicsit a kereket. Nehéz egy új bandának szerződést kapnia, mikor az egész ipar szenved és borzasztó eladási rátát produkál. Szerencsére a mi zenénk elég volt, hogy gyorsan leszerződjünk és kiadjunk egy lemezt. Ez remek dolog, de mindig is az élő zene volt a legfontosabb még a dalírás és az új lemez ábrándjai mellett is.

Ahogy én látom, elég fiatalok vagytok. A banda mennyi idős? A web-lapotok elég sovány, mesélj légyszi kicsit a történetetekről! Hogy jutottatok el idáig és mit szeretnétek elérni? A Stomachion sztorija is érdekelne.

Nem vagyunk gyerekek többé, de még igazán felnőttek sem, haha! A gitáros Dominik és én 27 évesek vagyunk, Budny a másik gitáros 25 és Sebastian a bőgős a legfiatalabb a maga 23 évével. A csapat egy projektnek indult néhány környékbeli haverral ás teljesen más felállásban, mint most. Volt pár remek koncertünk és felvettünk egy EP-t is, amit bárki ingyen letölthetett a net-ről. Szerencsések voltunk, megnyertünk néhány tehetségkutatót és ennek köszönhetően játszhattunk nagy fesztiválokon is. Tudtuk, hogy a következő lépés a kiadóhoz egy jó lemez lenne, szóval ezzel foglalkoztunk, amíg a Stomachion el nem készült. Néhány változás után – az élet pörög, most is éppen dobost keresünk – ott tartunk, hogy a Black Thoughts Bleeding egy baráti társaság elég szép eredményekkel. Minden sikerünk felett a barátság lebeg, ami nélkül semminek nem lenne értelme. Nem élveznénk a turnét, a dalírást, vagy hogy minden időt és pénzt a bandába fektetünk. Kiadtunk egy lemezt, de nem lassítunk. Dolgozunk egy csomó új ötleten és izgatottan várjuk a nyári demozást! Az új dalok le fognak tépni pár arcot, az biztos! A Stomachion ötlete szövegírás közben pattant ki az agyamból. Archimedes-nek volt egy matematikai játéka, egy 14 darabos kirakó, ami alapból egy négyzetet formál, de egy-egy darab megváltoztatásával más alakot lehet belőle kihozni, katonát, fát, kardot, ilyesmi. Arra gondoltam, milyen érzés lehet valódi életet, vagy csak egy szerepet megformálni. Birtokában vagy érzéseknek, mint a szerelem, gyűlölet, félelem, vagy szenvedély de, mind-mind a személyiségednek megfelelően és mindegyik ezerfelé tud változni, de még akkor is „téged” jelentenek. Elég filozofikus, de a dal remek lett és azt gondoltuk, miért ne lehetne hasonló az egész lemez?
Milyen hatások alatt született meg az album? Vannak esetleg követendő példák? Elég komplikált a zenétek, tanultátok is valaha?

Mindannyian egyetértünk olyan bandákban, mint a Machine Head, az Unearth vagy a Darkest Hour, szóval alapvetően heavy és thrash metal, de ugyanakkor néhányunk szereti a hardcore ás punk zenéket, míg mások a klasszikus rock-ot vagy a még kaotikusabb dolgokat részesíti előnyben. Összedobtuk ezeket a hatásokat és olyan dalok születtek, amiket imádunk játszani. Mindannyian tudjuk használni a hangszereinket, mindegy, hogy autodidakta módon vagy klasszikus képzésben szereztük-e azt a tudást. Én személy szerint szerencsés voltam, hogy részesülhettem vokális képzésben, rengeteget segít, mikor üvölteni kell egy órát és mellette még „igazi”dallamokat is hozni. A nép végén úgyis mindig arra jutsz, hogy a szíved is benne van, akkor az emberek ezt látják és hallják!

Ki a dalok szerzője? Egyvalaki hozza az ötleteket vagy csapatmunka?

Többnyire valamelyik gitáros otthon felveszi a riffjeit egy dobalapra, amit aztán mindenki megkap email-ben vagy CD-n. A próbateremben már mindenki képben van a témákkal és el lehet kezdeni dolgozni a részleteken. Így alakul ki a dalok gerince.

Vannak turnék betervezve? Remélem, Magyarország is érintve lesz!

Oh, imádnánk, de sajnos most nincsenek hasonló terveink. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk, csak szükség van hozzá partnerekre is! Fel kell építenünk egy bázist, de ha arra kerül a sor, Magyarország az elsők között lesz!

Mesélj, kérlek, a német metal életről! Egy csomó banda panaszkodik, mennyire nem kapnak semmilyen támogatást, ti hogy látjátok a helyzetet? Ott is túl sok csapat van, vagy azért könnyebb?

Nem merek ítélkezni a német metal színtér felett, sok fantasztikus zenekar van, sikeresek és kezdők is, mint mi. Valahogy úgy érzem, mintha végtelen számú új csapat jönne, de csak néhányuk képes arra, hogy túléljenek egy hosszabb időszakot. Jönnek, mennek azok a hordák, amik full dizájnos, csillivilli myspace oldallal és reklámcuccokkal árasztják el a netet még mielőtt akár egy dalt is felvettek volna. Nem könnyű egyébként. Az emberek nem szívesen költenek a zenére. A jegyárak mennek felfelé, az üzlet meg akadozik. Az igazi szívás meg a fizess-hogy-játszhass üzlet, mikor a fellépőnek kell jegyeket vennie, hogy zenélhessen! Ez azt is eredményezi, hogy az emberek nem azt a bandát látják, amelyik tehetséges és rengeteget dolgozott, hanem amelyiknek pénze van. Ez rohadt egy dolog, és valószínűleg így is marad egy ideig.
A zenétek elég modern. Hogy látjátok a mai zeni trendeket?

Különféle zenéket hallgatunk, mind a régi időkből, mind az új irányzatok követőiből. Amíg jól meg van csinálva és jól szól, addig nem érdekelnek a trendek. Adj egy jó folk énekest, mint William Fitzsimmons, egy kis remek pop-ot, mint például – nem is tudom – Owl City, vagy kérdezz a legutolsó death metal lemezről, ami vettem, akkor is el tudom mondani, mennyire állat az új Whitechapel!

Mi a zenekar álláspontja? Mit szeretnétek valójában elmondani az embereknek?

Nem vagyunk prédikátorok, nem is hisszük magunkat olyan pozícióban, hogy bárkit is tanítsunk! A szövegek legtöbbje személyes tapasztalatokat érint, vagy hogy ezekből én mit tanultam. Meg szeretnék fogni olyan dolgokat, amik velem történtek, mit jelentettek nekem, hogyan és miért formáltak, és ezt megpróbálom elmondani. Persze nem kizárólagosan csak ezt az egy lehetőséget hagyva.

Tudtok pénzt is keresni a zenéléssel? Mit csináltok „civil”-ben? Eddig csak az tudott megélni ebből, aki a médiában is szerepelt. Ti befértek rádiókba vagy kereskedelmi csatornákra?

Igen jó lenne, ha ebből meg tudnánk élni, de attól nagyon messze vagyunk. Mindannyian tanulunk még, szóval kell valami extra meló, hogy ki tudjuk fizetni az albit meg a piát! Azt hiszem, néhány bandát leszámítva, nagyon nehéz pénzt csinálni extrém zenével. Vannak olyanok, mint a Metallica, de elég csak a karrierjüket nézni, vagy hogy mennyi ideje vannak jelen. Mindegy, tök jó lenne koncertezésből, videozásból és turnézásból élni.

Hogyan tudjátok összehangolni a zenélést a magánélettel? Családos emberek vagytok? Mivel töltitek a szabadidőtöket, ha van?

Nem egyszerű összehangolni a tanulmányokat, a melót, a bandát és egy kapcsolatot, mindamellett egy zenésszel randizni embert próbáló feladat és megértő nőt kíván.:) Nem lehet könnyű olyan pasival lenni, aki megőrül a színpadon. Többünknek van komoly párkapcsolata, én júliusban fogom elvenni a barátnőmet. Temérdek kemény munka, de az életben semmi nem jön könnyen.

Voltatok már valaha nálunk? Van bármilyen magyar élményetek?

Sajnos még nem jártam az országotokban, de nagyon szeretnék elutazni hozzátok! Sokszor hallom, hogy Budapest mennyire szép, és hogy a pálinka meg az Unicum isten! Magyarország, készülj a legrosszabbra!:)
Természetesen legalább egy agyament sztorit is el kell mesélned, ha nem bírod visszafogni, több is jöhet!

Az egyik legőrültebb történet 2008-ban, a Summer Breeze fesztiválon esett meg. Ez Dél-Németország, nagyjából 25.000 ember, az utcák zsúfoltak voltak és ott ragadtunk egy hatalmas dugó közepén. Miután a banda nagy nehezen átvergődött ezen és rám várt (egy másik kocsiban utaztam) én leragadtam kb 10 kilométerre a művészbejárótól. A többiek majréztak és egyfolytában csengett a telefon, úgyhogy kipattantam és elkezdtem rohanni, hogy koncertezhessünk. Ott futottam az álló autók között, amik tele voltak metal-arcokkal. Egy idő után feladtam a reményt, hogy időben odaérjek, és olyan bandákkal játszhassunk, mint a Cradle Of Filth, Heaven Shall Burn vagy az As I Lay Dying, amikor jött egy kocsi, amit értem küldtek. Olyan volt, mint egy őrült road movie! A másik sávban döngettünk, arccal a szembejövő forgalomnak, el a rockerek mellett, egyébként kösz a középső ujjakért…haha! Ez a legszörnyűbb rémálmom volt, de három perccel a kezdés előtt odaértünk és az adrenalinnak is köszönhetően egy izmos bulit nyomtunk. Ott és akkor megfogadtam, hogy soha többet nem utazom külön géppel.

Üzensz valamit a rajongóknak?

Hálásak vagyunk mindenkinek, aki meghallgat minket, vagy megnézi a Beloved Vampire videoját! Reméljük, mindegyikőtökkel találkozunk és továbbra is támogattok minket! Ha tetszett a lemez, gyorsan szerezzetek be egyet, addig pedig itt a myspace!

Nort


Az első Black Thoughts Bleeding lemezről itt írtunk.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace-es oldaluk.