Egy csodálatos elme (film)
[2010-09-20] - Hajas

Korábbi írásaimban már utaltam rá, hogy hatalmas Russell Crowe rajongó vagyok – tulajdonképpen a kedvenc színészem -, de a most bemutatásra kerülő mozi még az ő szintjén is kiemelkedik. Talán legjobb alakítását láthatjuk ugyanis a négy Oscar-díjjal jutalmazott, piszkosul súlyos (nem is értem, miért csak 12-es a karika) Egy csodálatos elme során.

A népszerű Ron Howard által rendezett, megtörtént esetet feldolgozó film egy Nobel-díjas matematikusról, a valóban káprázatos agyú John Nash életéről szól, akinek feleségét ráadásul Jennifer Connelly játssza (aki nem tudná, ő a csaj a Rekviem egy álomért-ben). John egész életében egy hatalmas felfedezésre készült, ami nemcsak forradalmasítja a Matematikát, de talán még magát az emberiséget is előrébb viszi. Jó irányban halad efelé, bár káprázatos képességeit a kormány is használni akarja kódfejtőként - vagy ez csak a látszat? Sokáig nem derül ki ugyanis, hogy tényleg ez-e a helyzet, és felesége, a haverok, valamint a pszichiáter összeesküdött ellene, akik próbálják elhitetni vele, hogy ez nem így van, netán inkább nekik van igazuk, és John valóban skizofrén, aki nem létező emberekkel beszélget?
Igyekszem nem lerántani a leplet a rejtélyről, miszerint hősünk valóban beteg-e, vagy csak egy különc matekzseni, de annyit még elmondok a sztoriból, hogy John végül erőszakkal pszichiátriára kerül. Amikor sokk terápiával kezelik, az nagyon-nagyon súlyos (mint ahogy az ilyen helyek rendre azok), de az a jelenet se gyenge, amikor barátunk elkezd kételkedni saját elméjében, és vagdalja a kezét, hogy meglássa: valóban létezik-e a kormány által a bőre alá rejtett chip.

Amúgy amíg ki nem derül a nagy igazság, addig a néző se tudja, kinek higgyen, mert Russel Crowe annyira káprázatosan játssza minden egyes szavában és mozdulatában a zavart agyú matek zsenit, hogy az valami észbontó. Ez kábé a leglehengerlőbb színészi alakítás, amit életemben láttam, és már csak az ő játéka miatt is kötelező megvenni a DVD-t.
Ha herótod van a butácska fantazmagóriáktól, meg a Hollywoodban készült csatornatöltelékek moziktól, akkor itt egy eredeti, valóban megtörtént, elképesztően súlyos sztori, annyira sziporkázó színészi játékkal, amit egy életre nem felejtesz el. Nem egy filmet láttam már, de az Egy csodálatos elme az egyik legjobb.

Hajas