Supernatural - Az első interjú!
[2002-09-24] - Hajas

Gondolom, aki ma, Magyarországon metal rajongó, bizonyára tudja, hogy a megboldogult Mood zenekar romjain nemcsak a Wall of Sleep alakult, hanem a Supernatural is. Hegyi Kolos gitárost e-mailben volt szerencsém fárasztani.

Helló Kolos, ha nem haragszol, a Wall of Sleep intihez hasonlóan, itt is a Mooddal szeretném kezdeni a vallatást. Hogy élted meg a csapat halálát, illetve hogy tekintesz vissza rá, mai fejjel?#

Helló Hajas! A Mood feloszlása (tavaly decemberben) számomra egy nagyon rossz emlék marad. Akkor nem is igazán értettem a dolgot, nagyon zavaros volt az egész. A turné végefelé jártunk, asszem még úgy 3 buli lehetett vissza, és az egri koncert előtt jelentette be Sanyi, hogy neki ennyi volt a történet, belefáradt az egész zenekarosdiba. Ennek egyébként már pár hónapja mutatkoztak jelei, hiszen marha ritkán járt próbára, és akkor is inkább ökörködött, mint komolyan játszott volna. Akkor és ott az volt a fura, hogy Gábor minden megrökönyödés nélkül támogatta Sanyi döntését. Csak később derült ki, hogy ők ezt már előtte megbeszélték, és már tervezgetik is a jövőt egy új zenekar formájában. Tulajdonképpen kirúgták az egész zenekart, ahogy azt Dave Mustaine szokta tenni.:) Teljes volt bennem a zűrzavar, egy valamit tudtam, hogy zenekart kell összehozni. Tudtam, hogy valami súlyosat kell csinálni, valami olyat, amit a Moodnál is mindig szerettem volna. Csakhogy senki nem volt ott és akkor, akivel ezt megtehettem volna, mivel Tomi és Balázs elkezdtek próbálni egy másik csapattal. Ekkoriban hívott fel Sanyi, hogy menjek el hozzájuk játszani, aminek örültem volna, csakhogy nekik egy kisegítő gitáros kellett volna, aki Sanyi ötleteit játssza el, így ezt megköszöntem, és visszautasítottam. Közben Balázst és Tomit sikerült visszacsábítani, és elkezdtük csinálgatni a Supernaturalt. Nagyjából, ennyi a kérdés első felére a válasz.
Mai fejjel azt mondom, hogy tök jó, hogy így történt, hiszen most 100%-osan azt a zenét játsszuk, ami nekem is tetszik, és kitűnő a hangulat a zenekarban. Mindenki egy irányba húzza a "szekeret". Ráadásul úgy tűnik, sokat fogunk koncertezni, ami szintén régi álmunk volt mindhármunknak. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy megköszönjem az Aebsence-es, és Neck Sprain-es srácok segítségét, akik mentálisan sokat segítettek akkoriban.

Rólad -sőt mindhárom ex-moodos Supernatural tagról- köztudott, hogy kevésbé vagytok benne a doomos dolgokban, mint Gábor és Sanyi. Hogyhogy mégis ilyen sokáig tudott működni a Mood?

Nos, ez egy elég nagy marhaság! Az ugye, hogy Gábor abszolút benne van a dolgokban, nem titok, de Sanyi nem hinném, hogy egy fikarcnyival is jobban benne lenne, mint mi hárman, sőt... Ezzel nem azt mondom, hogy höj de nagy doom underground arcok lennénk. Szeretünk jó pár ilyen zenekart is, meg jópár másfélét is. Ennyi. Gábor meg a Moodon keresztül nagyon sok ilyesmi zenét kapott kintről, amik sajnos hozzánk már soha nem jutottak el... A Mood mindig is úgy működött, hogy volt a zenekar, plusz Gábor, akivel próbán alig találkoztunk, szinte csak koncerteken. Balázs nem is nagyon ismerte őt.:) Ez annak idején baromi sok félreértésre adott okot, és szerintem Gábornak a mai napig nem sok lövése van arról, hogy ez a zenekar hogyan is működött valójában.

Tedd a szívedre a kezed! A Mood feloszlása után felmerült Benned, hogy letedd a hangszered? Végülis most szinte elölről kell elkezdeni mindent, nem is beszélve a feloszlás érzelmi dolgairól ...

Nem! Ez egy percig sem volt kérdés, hogy így vagy úgy, de csinálni fogom tovább. Az meg, hogy tök elölről kell kezdeni mindent, csak egy külön jó dolog. Most sokkal több bennünk a tűz, sokkal több tapasztalattal rendelkezünk, így talán könnyebb lesz egy fasza kis csapatot alkotni, ami mind emberileg, mind zeneileg nagyon jól tud működni. Tiszta lappal tudunk most indulni, persze a saját bőrünkből nem kibújva. Ez egy őszinte zenekar lesz remélhetőleg, nagy megfejtések, és hülye ideológiák nélkül. Az sem titok, hogy Tomival nekem komoly problémáim voltak emberileg, aminek a gyökerei elég mélyre nyúltak vissza, de ezt egy sörözés keretében simán, lazán tudtuk tisztázni.

Ha már szóbahoztam az előbb, hogy Ti hárman más vonalon mozogtok, mint Gáborék, akkor mi az oka, hogy a Supernatural mégis olyan "Mood-os"? A kérdés másik fele pedig az, hogy ha hasonló zenét csináltok, mint a Mood, akkor miért kellett szakítani?

Nem mozogtunk más vonalon, ez a félreértés nem igazán értem, hogy honnan van. Gáborral, mi igazi "metal tesók" voltunk. Már egészen régóta, 8 éves korom óta ismerem, zenéltünk együtt 3 zenekarban is. A mai napig az egyik legjobb barátomnak tekintem. Remélem ez a barátság meg is marad hosszú ideig. Tényleg a legjobbakat kívánom Neki, és a Wall of Sleepnek is! Most más utakon indulunk el, nyilván mindkét csapatban ott fog "kísérteni" a Mood, de azt hiszem, azért eléggé más lesz a két zenekar.

Beszéljünk végre a jelenről is! Ti hárman, ugye együttmaradtatok, de András és Peti hogy került képbe? Igaz, hogy az ex-Nemesis frontember, Thorday Ákos is szóbakerült? Mi volt az oka, hogy nem őt választottátok?

Mikor már összeállt néhány szám zenei alapja, elkezdtünk gondolkodni, hogy ki lehetne az énekes. Tomival nagyjából egyszerre gondoltunk "Vitéz" Thorday Ákosra. Próbáltunk együtt néhányat, de zeneileg nem igazán sikerült közös nevezőre jutnunk. Remélem megtalálja a Neki megfelelő csapatot, hiszen egy nagyon jó énekes. Sok sikert Áki! Ezek után került képbe Fepe (Felföldi Péter) aki számunkra egy főnyeremény. Kiváló énekes, és nagyon jó ember. Borzasztó sokat hozzátesz a zenénkhez! Péter korábban együtt zenélt a Mothermoonban Andrással (Fung András), és tulajdonképpen András keresett meg minket, hogy szívesen eljönne gitározni. Kapva kaptunk az alkalmon, és már az első próbákon kiderült, hogy remek gitáros. Nyilván még idő, hogy teljesen összecsiszolódjunk zeneileg, hogy egy szemvillanásból tudjuk, hogy mit akar a másik, azonban az őszi koncertek után ez az empátia is működni fog véleményem szerint.

Nem akarok túlzásokba esni, de nemcsak magyar szinten számít nagyon erősnek a demótok. Te elégedett vagy vele?

Köszönjük, ez tényleg nagy dícséret! Az eddigi visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy tetszik az embereknek a mjuzik. Én per pillanat elégedett vagyok az anyaggal, de ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy lesz ez még sokkal jobb is! Ez a 4 szám pár hónap termése. Tulajdonképpen, egy gyors "lenyomata" az eddigi ténykedésünknek. Már most, 2 hónappal a felvétel után, sokkal gördülékenyebben mennek a számok.

Árulj el egy titkot! Hogy a pokolba tudtátok ennyire combosan megszólaltatni a cuccot, anélkül, hogy rendesen zsebbe nyúltatok volna? A -döntően- Trafoban rögzített anyag úgy szól, mint az ágyú.

Tényleg, a körülményekhez képest tök jó lett a hangzás! Nagy köszönet érte Pecze Robnak, Petinek, illetve Budai Pítörnek, akik nagyon sokat segítettek a felvételnél. Egyébként tervezgetjük, hogy a későbbiekben valamiféle hasonló "hand-made" módszerrel kéne dolgozgatni, amiben remélem Aebsence-ék is partnerek lesznek! Ez még csak ködös terv, de fantasztikus lenne, ha a "zenegyártásnak" ezt a részét is mi magunk tudnánk megcsinálni, hiszen így valóban olyan lenne az egész hangzás, mint amilyet mi szeretünk!

Ősszel jönnek a bulik, többek közt, nagy cimbijeitekkel, az Aebsence-szel. Nekik miért késett ennyit az első anyaguk? Udvariaskodás nélkül, Neked tetszik a zenéjük?

A koncerteket, már nagyon várjuk! Idén, ha minden igaz, lesz már kábé úgy 10 bulink, és jópár közösen az Aebsence-szel, akik tényleg baromi jó haverok, túl a zenekarosdin is. Bár nem vagyok rá hivatott, hogy az ő dolgaikról beszéljek, de én úgy tudom, hogy anyagi okai vannak a lemez csúszásának. Hallottam már a végleges anyagot, fantasztikusan jól sikerült! Remélem összejön nekik egy normális kiadó is. Röhejesnek tartanám, ha egy ilyen szintű produkcióra nem lenne érdeklődés. Amúgy a zenéjük, nem igazán az én világom, de tényleg bejött, amit hallottam! A feleségem meg az egyik legnagyobb rajongójuk. Állandóan kérdezgeti, hogy mikor lesz már meg az Aebsence cd, és ezzel lassan az őrületbe kerget!:)
A Mood -és legutóbb a Wall of Sleep- interjúkban Gábor mindig azt emlegette, hogy mennyire rossz a magyar klubhelyzet. Ti pedig mégis bevállaltok egy csomó bulit. Ez miért van? Más véleményen vagy, mint ő, vagy csak egyszerűen nem érdekel, hogy borzalmasak a lehetőségek, és mindenhol ott akarsz lenni?

A klubhelyzet tényleg nem túl rózsás... Ez azonban szerintem mindig is ilyen volt. Az olyan klub, mint pl. a gödöllői Trafo (hogy hazabeszéljek) ritka, mint a fehér holló! Általában tényleg elég szarok a feltételek, de ez van, ezt kell szeretni! De, ha egy zenekar jól meg tud szólalni a próbahelyen, akkor az egy kocsmában is jól fog szólni. Persze ehhez az kell, hogy az énekes is legyen már annyira igényes mind magával, mind a közönséggel szemben, hogy legalább egy mikrofonja legyen. Most gondold el, ha odaállítanánk egy koncertre gitárok, és dobok nélkül...
Arról meg, hogy mindenhol ott akarunk lenni, csak annyit, hogy véleményem szerint ez az egész kurva zenekarosdi pontosan a koncertekről szól. Itt nincsenek nagy pénzek, itt nincsenek öltözők, zuhanyzók, se hotelszobák. Itt koszos, hideg klubok, vagy kocsmák vannak, ezt vagy szereted csinálni, és egy jó bulinak fogod fel, vagy kesereghetsz otthon, és szidhatod a szar körülményeket. Tudjuk, hogy mire számíthatunk, a koncertek nagy részén 10-20 ember lesz, na és akkor mi van?! Akit érdekel a zenénk, az legalább meg tudja hallgatni élőben, mi meg tudunk egy jót sörözni együtt, tudunk dumálni olyan emberekkel, akikkel amúgy soha nem találkoznánk, és "mellesleg" zenélhetünk! A mi szintünkön ez a realitás! Aki tud jó koncertet adni 20 ember előtt, az 2000 ember előtt még jobb lesz! Ahhoz azonban, hogy 2000 ember előtt előtt játszhassunk, végig kell járni a lépcsőfokokat. Szerintem ez az underground hozzáállás. Elég megnézni egy Spirit Caravan (RIP) vagy akár egy Crowbar turnét.

Egyébként miket hallgatsz mostanában, és mik a régi kedvencek?

A régi kedvencek, mint a Down, C.O.C., Trouble, Slayer, Pantera, Judas Priest, maradtak. Nemrég találtam egy újabb jó kis csapatot, a Hostility-t. Nagyon tökös! A Thundergroove-s Radics Karesz pedig, úgy 2 hete talált rá egy elementális csapatra a neten. Brand New Sin a nevük, amerikaiak. Asszem Európában nem is terjesztik a lemezüket! Nekem kábé olyan, mint a Blind korszakos C.O.C., csak egyszerűbben, és jóval modernebben. Mostanában nagyon sokat hallgatom! A magyar csapatok közül nagy kedvenc a Neck Sprain: True Soul... lemeze, ill. az új Aebsence is tuti lesz! Mostanában láttam a Strong új klippjét, ami szintén über profi! Lehet, hogy be kéne szerezni az új lemezüket...

Mit üzensz a heavymetal.hu olvasóinak?

Hallgassátok azt a zenét amit szerettek, járjatok koncertekre! Ja, és "merjetek nagyokat álmodni!", és sose higgyetek a hülye pártoknak, mert az összes hazudik! :)


Hajas