Különben dühbe jövök - Önéletrajz (könyv)
[2011-07-21] - Nort

Létezik bárki Magyarországon, aki nem ismerné Bud Spencer nevét? Nem hinném! Generációk nőttek fel úgy, hogy majdnem minden hétvégén belefutottak egy filmbe, ami harsogott a pofonoktól, fürdött az izzadtságban és a koszban, vagy éppen bűzlött a hagymásbabtól.

Arra vajon tudna-e bárki válaszolni, ki az a Carlo Pedersoli? Ezt szintén nem tartom valószínűnek. Carlo egy jómódú családba született, a háborúig felhőtlen gyermekkort megélt olasz siheder volt, aki fizikai adottságainak köszönhetően huszonegypár évesen, három évnyi masszív dohányzás és az edzés teljes mellőzése mellett képes volt arra, hogy a második hosszon már országos csúcsot ússzon száz méteren! Válogatott vízilabdázóként, sikeres olimpikonként ismerte a nevét a világ. A családjával Dél-Amerikába emigrált, ahova később egyedül is visszatért, hogy beletanuljon az életbe, majd az újbóli hazaérkezés után gyakorlatilag véletlenül, akaratán kívül keveredett bele a filmvilágba. Mikor teljesen váratlanul elindultak az olcsó, egy-két moziban játszott filmek a siker útján, muszáj volt valami hangzatos nevet kitalálni ennek az addig ismeretlen ficsúrnak. Megszületett Bud Spencer.

Mikor az ember olvas egy életrajzi könyvet, arra számít, hogy megismeri az illetőt, betekintést nyer annak életébe, avagy felfedi azokat az emberi tulajdonságokat, amik a filmvásznon rejtve maradnak. Bud Spencer saját könyvénél ez nem történik meg. Nem kell megijedni, szórakoztató, kellemes olvasmányról van szó, csupán néhány korai történéstől eltekintve sok újat nem tudhatunk meg a Jumbo melegítők koronázatlan királyáról. Ahogy a filmjeiből, innen is egy nagy gyerek köszön ránk, aki őszintén vallja, hogy ő soha nem volt színész, nem is akart az lenni, csupán a fizimiskája tetté azzá, ami. Szertelenül, csapongva, ide-oda ugrálva térben és időben írja le életét, teszi tiszteletét az általa csodált embereknek (persze minden szakmai megalapozottság nélkül), miközben abszolút magunkénak érezzük azt a küzdelmet, kitartást és életörömöt, ami sugárzik minden egyes oldalból!

Sokan gyermetegnek tartják ezeket a filmeket, miközben szem elől tévesztik a tényt, hogy pont azért lett sikeres ez a stílus, mert az olasz spagetti-western-t leváltva nem voltak hullák, vér, sem lövöldözés, a rosszak pedig nem lemészárolva lettek, csak a helyzetkomikumból adódóan jól megverték őket! Egy minden korosztály által nézhető és élvezhető műfaj megteremtői lettek Carlo Pedersoli és Mario Girotti, ami soha nem fog kimenni a divatból! Ez a szelídség, ez a jámbor erőtömeg, a pozitív életfelfogás és alázat alapozza meg az írás egészét. A könyv olyan életet dolgoz fel, amiről szerintem sokkal többet (és bizony sokszor szebben is) lehetett volna írni, de aki szereti és ismeri Trinitá és Bambino filmjeit, az ezt is imádni fogja! Az én polcomon közvetlenül a méter hosszú DVD gyűjtemény mellett pihen.

Nort