In Flames, Noctiferia – 2011. szeptember 25., Club 202
[2011-09-30] - Tabiii

Számomra több szempontból is az egyik legjobban várt esemény volt az idei In Flames buli. A 2008-as – többek által szidott - Pecsás akciójukon sajnos nem tudtam részt venni, de a mostani alkalom sok szempontból kárpótolt. Ezen a rendezvényen ugyanis sikerült első nagyobb interjúmat is összehoznom, viszont ezzel kapcsolatban még fog a titoktartási kötelezettség.:) A budapesti állomás volt az európai turnéjuk tizedik kiruccanása, de még ennyi esemény után is fáradhatatlan energiával égették fel a volt Wigwam koncerttermét a Noctiferia társaságában.

Az épület bejárata előtt hét körül nyitották meg a kordonokat, ezzel bebocsátást engedve a megjelent cirka 700-800 fős tömegnek. Nem voltam benne biztos, hogy a hely alkalmas egy ilyen volumenű koncert lebonyolítására, nomeg ennyi érdeklődő befogadására, de azt kell mondjam, hangulatos dolog kerekedett ki az egészből. Jó club koncerthez méltóan, a tömeg meg is rohamozta az első sorokat a bejutást követően, így az első pillanattól kezdve beindult a konzerv hatás, amit sajnos még sokáig kellett tűrni a fő attrakció indulásáig.

A svéd társulatot ezúttal a szlovén Noctiferia kíséri európai útján, akik fél 9 körül kezdték bemozgatni a tömeget... Már aki vevő volt arra, amit ők produkáltak. Nem akarok rosszindulatú lenni, de igazából előzetesen se várta őket senki nagy izgalommal és érdeklődéssel, sajnos nem véletlenül. Soha életemben nem hallottam róluk, de a látottak és hallottak után sem kaptam hozzájuk nagy kedvet. Zenéjük valami ipari death metal-szerűség, ami még pocsékul is hangzott a morzsás gitároknak köszönhetően.
Nagy meglepetésre az első dalukkal tudtak némi életet vinni a tömegbe, de azután számról-számra sikerült elvenni mindenki életkedvét, növelve a türelmetlenkedők és karba tett kézzel malmozó, morcos 'Flames rajongók táborát. Cirka 45 perces szettjükből egyedül a Samsara című szerzeményre emlékszem halványan, ahol az énekes arc behuppant egy extra dobfelszerelés mögé, és egy hangulatos kis törzsi parádét nyomtak a koncertjük vége felé. Ezen kívül viszont semmi érdemlegeset nem lehet elmondani róluk. Hiába van szó egy rutinos – '94-ben alakult – együttesről, mert amit itt nyújtottak, az igencsak gyengus volt.

A végeláthatatlan várakozás és a Noctiferia által elkövetett kedélyborzolás után már elég komoly feszültség költözött az első sorokba, de szerencsénkre nem kellett további időhúzásnak a részesei lennünk. Pontban háromnegyed tízkor ugyanis gyanús alakok tűntek fel a „művészbejáró” körül, és megérkeztek a Sound Of A Playground Fading első hangjai is. Igazi megváltás volt füleinknek ez a minőségi ugrás, hangzásban, hangulatban és lendületben is. Ezen az estén igencsak kitett magáért az In Flames, és a közönség is meghálálta ezt töménytelen mennyiségű ugrálással és énekléssel. Nagyon jó volt a banda, és a megjelentek közötti kommunikáció. Az autentikus, ősember kinézetű Anders elemében volt, mert sokat dumált és viccelődött, de a többiek is mosolyogtak végig, mint a tejbetök. Fridén mester a koncert elejefelé mókásan elnézést kért, ha nem lennének olyan jó bőrben, mivel a bulit megelőző városnézés és túlzott húsfogyasztás során a magyar élelmiszeripart „hibáztatta” az esetleges bakikért és a felszedett pár kilóért.

A show után hallottam némi fanyalgást a setlistet illetően, de szerintem tökéletes volt a felhozatal. Ismervén a csapat körüli – mondvacsinált és idióta – stílusváltásos mizériát, nyilván nem lehet mindenkit kielégíteni ezen a téren. Aki szerint az újkori szerzeményeik kilógnak a klasszikus In Flames számok közül élőben, azok menthetetlenek ebben a kérdéskörben. A kezdés az idei lemez első három számát takarta, mely után következett a közönségkedvenc Trigger a maga 800 fős kórusával. A friss rajongók megkapták a megérdemelt történelemórájukat is, olyan számok prezentálásában, mint a Colony, a Swim, a The Hive és az Insipid 2000. A The Only For The Weaket direkt nem számoltam ide, mivel az minden fellépésükön alap tartozék. A Whoracle lemezen túlra nem tettek kitekintést ez alkalommal, de amúgy minden albumról volt két-három igazi koncertnóta.
Jesper kiválása óta terjengnek bizonyos pletykák, hogy a csapat már nem az igazi élőben, meg Anders is pocsékul énekel, de örömmel jelenthetem, hogy ez mind kamu. Rég láttam ennyire összeszedettnek a bandát, amit most egy hangulatos és összeszedett koncerttel be is bizonyítottak. Rendben volt a hangzás, a fénytechnika, szóval minden adott volt a jó szórakozáshoz. Még az elmaradhatatlan bakik – a színpadra felhívott lány szerencsétlenkedése, valamint a deszkákra felpofátlankodó, és bandatagok körül parádézó két félmeztelen srác – sem tudtak belerondítani az estébe, talán egy dolgot kivéve.

Zárásként engedjétek meg, hogy kommentáljam a magyar koncertlátogatók szokásait, amit a szóban forgó buli után egyszerűen nem tudok magamban tartani. A hazai koncerteken észlelhető mentalitás annyira sokat elmond arról, hogy milyenek vagyunk, mi magyarok; tisztelet a kivételnek. Ezeket az anomáliákat más nemzetek rajongóinál és külföldi bulikon még csak távolról sem észleltem eddig. Itt meg mit lát az ember, ha szórakozás gyanánt ellátogat egy ilyen eseményre? Egymásra nagy ívben tojó, keménykedő, hierarchiára törekvő acélbetkós keménylegényeket, szemellenzős gorilla mozgással nyomuló félpucér divatpatkányokat, akik csak arra mennek, hogy mások szórakozásának keresztbetegyenek. Könyörgöm, milyen az, amikor a földön fekvő apró lányt addig tapossa röhögve a másfél mázsás "kreolbőrű", amíg szegény fel nem tud kelni, majd a segítségére sietőket egy reteknagy tockos kíséretében elhajtja? Mit gondol az a két méteres benga állat, aki a 150 centis 16 év körüli srác vállán teljes erőből támaszkodva akar még magasabbra ugrani, vagy azok, akik poénból nyomják fel addig az embereket a korlátra, amíg levegőt nem kapnak az első sorban lévők? Ezzel senki nem ér el semmit. Ha már ellátogat valaki egy ilyen eseményre, az foglalkozzon a zenével, és ossza meg az élményt az ott lévő többi rajongóval. Ez nem a melletted állók leamortizálásáról szól. Azoknak az elvetemült embereknek is szeretnék ezúton gratulálni, akik a koncert végeztével húszperces kutyamászásba ereszkedve keresték a már amúgy mindenki által felkapkodott pengetőket a villogó mobilfények közepette. Kár, hogy IQ-t nem osztogatnak a merch standnál. Országimázs über alles!

Tabiii


Koncertfotók: Tabiii
MySpace oldalak: Noctiferia, In Flames