III. Black Mysticism Night - 2011 október 29., Debrecen, Underground Music Club
[2011-11-03] - Angol

Már az ősz sem a régi: mosolygós arcok az utcákon, verőfényes napsütés, a szegény esernyők és kabátok pedig otthon árválkodnak. Mindenszentek Éjszakája idején esze ágában sincs senkinek borzongani és melankóliába süllyedni (kivéve a devizahiteleseknek). Ez ellen tenni kell valamit! Még szerencse, hogy Debrecenben október 29-ének éjjelén, ismét elérkezett az ideje a szegecses karkötőknek és az arcfestésnek. A Black Mysticism Night-ra keresztelt szeánsz immár harmadik alkalommal csalogatta elő rejtekhelyeiről az éjszaka gyermekeit. Már előre dörzsöltem a kezeimet: végre egy fagyos, sötét estének nézek elébe! Nos, a koncerten a fekete és a halálfém hívei kaptak hideget és meleget egyaránt.

Első lépésben azzal a ténnyel szembesültem, hogy a nyíregyházi Nigromantia ezúttal nem lép fel a cívisvárosban. Nagy kár, mert sok jót hallottam róluk. Viszont a műsort egy olyan zenekar nyitotta, amelytől mindenkinek leesett az álla, jó és rossz értelemben egyaránt. A sokkterápia elkövetői a miskolci Karst ifjoncai voltak. Már a színpadi öltözéküktől is felszaladt a vérnyomása a gyengébb idegzetű ördögimádóknak: mindenki szakadt, kopott öltönyben és zsírpecsétes nyakkendőben feszített, de amikor a húrok közé csaptak, olyan kakofóniában részesültek az egybegyűltek, hogy csupán az alkohol jótékony hatása tudta kontrollálni a reakciókat.
Félreértés ne essék, a srácok valami igazán egyedi muzsikát játszanak, amelyben helyet kapott a black metal, a free jazz és megnevezhetetlen alternatív megközelítések. Elég csupán a setlistbe belepillantani, ahol a zúzós-elszállós saját szerzemények mellett szerepelt a Voivod The Prowja és a hírhedt Szögletes Üveggolyó egy ugyancsak rendhagyó tétele. Nem volt rossz a performance-uk, de van egy olyan érzésem, hogy nem éppen a megfelelő közönségnek adták elő zenéjüket. Sebaj, majd máskor, máshol nagyobb tapsviharban részesülnek a bedühödött, elsőéves filozófiahallgatókra emlékeztető muzsikusok.

A következőkben a balmazújvárosi Death Warrant lelkes csapata vette birtokába a klub színpadát. Másodjára láttam őket élőben, és meg kell mondanom, hogy ezúttal sokkal meggyőzőbb volt a bulijuk, mint első alkalommal.
Bár az is közrejátszhatott, hogy többször is meghallgattam az utóbbi hónapokban az Echoes Of Degraded Colours című EP-jüket, így jobban ismertem a repertoárt. A headbang hullám elkerülhetetlen volt: kevesen állták meg, hogy ne bólogassanak a marcona és összetett death/thrash nótákra. Suba Jani igazi frontemberként viselkedett, és természetesen ő vitte a prímet a zúzásban is: úgy röpködött a szakálla, mint Kerry Kingnek!:) Vegyesen játszottak régi és újabb keletű dalokat, és összességében egy remek kis koncertet adtak. Egészen biztos, hogy nem utolsó alkalommal voltam jelen Death Warrant bulin.

A harmadik fellépővel elérkeztünk az est „főbandájához”, a debreceni Domhringhez. Régebben is voltam már koncertjükön, azonban ez volt az első fellépés, ahol az új énekessel, Xhavaellel (alias Varga Renátó) láttam a hordát. A fiatalember teljes harci díszben lépett a nagyérdemű elé: szegecsek, arcfestés, Tsjuder póló, ahogy annak lenni kell. Hangjával és kiállásával valódi „FFF”-ként, vagyis fekete fém frontemberként állt előttünk, azonban a konferálásaival inkább volt poénos és tréfálkozó, mintsem vérfagyasztó és gonosz. Lehet, hogy a hazai pálya és a jelenlévő baráti kör miatt lehetett ez, de „idegenben” előnyösebb lenne tartania magát az éjfekete imázshoz az átkötő szövegeknél is.
A koncert bőven eleget tett az elvárásoknak: kíméletlen, északi black metalt kaptunk, egyenesen az arcunkba. Nemcsak a 2008-as The Vicar Of Satan szerzeményi törtek elő a hangfalakból, hanem a banda elődjének számító Gargara Hellgoat című demojáról is előkerült néhány nóta. Hogy teljes legyen az istenkáromló élmény, kaptunk egy csokorra való feldolgozást is, csakis a legnagyobbaktól: volt itt Mayhem, Dissection, és a ráadásban egy ős-Bathory is felcsendült (még szerencse, hogy az alkalomhoz illő „kecskés” pólómat öltöttem magamra). Van még mit csiszolni a bandán, de sűrű koncertezéssel, és egy jól megírt, brutális, új koronggal biztosan szélesre nyílnak majd a Pokol kapui a feketeszívű formáció előtt.

Megfogyva bár, de törve nem, egy maréknyi fanatikus várta a budapesti Wrath Of Azazel pogány gárdáját. A szintivel megtámogatott atmoszférikus black muzsika kiforrottság terén nem kevés kívánnivalót hagyott maga után, pedig nem tegnap kezdték az ipart, ugyanis évekkel korábban Azazel néven voltak ismertek.
Úgy érzem, hogy még igen hosszú út áll a csapat előtt, de legalább van bátorságuk ahhoz, hogy többféle hatást és hangulatot ötvözzenek a zenéjükben. Mindenesetre a billentyűs introval megerősített Gábriel Árnya, a Műhely és a Drakula grófot megidéző dal nagyon rendben voltak.

Mivel már jóval éjfél után járt az óra, és lelkem üdvösségét is féltettem, a szintén pesti Harloch ördögidéző fekete miséjét egy másik alkalommal fogom megtapasztalni. Az estéről összességében annyit mondhatok el, hogy egy hamisítatlan underground esemény volt, ahol néhány merészebb hangzású banda is tiszteletét tette. Remélem a negyedik alkalommal több vegytiszta black csapat lesz jelen, és esetleg egy disztros, CD-s stand is helyet kap majd a klubban.

Angol


Koncertfotók: Angol
Myspace oldalak: Karst, Death Warrant, Dohmring, Wrath Of Azazel