Sear Bliss - A változások tengerén
[2011-11-07] - Hajas

Megítélésem szerint hazánk egyik legjobb zenekara a Sear Bliss. Olvasóink nagyon rég találkozhattak a nevükkel, hisz közel három éve volt az utolsó interjúnk, így úgy gondoltam, ismét időszerű lenne pár kérdést feltennem. A csapatban, annak zenéjében, valamint a főnök, azaz Nagy András bőgős/énekes életében egyaránt létrejövő változásokról faggattam a legilletékesebbet, azaz magát Andrást.

Kezdjük a szokásos beugró kérdéssel: mai fejjel hogy vélekedsz az előző - egyben szerintem legeltaláltabb - Sear Bliss korongról, a The Arcane Odyssey-ről?

Nem rossz album, elégedett vagyok vele, nem is változtatnék rajta utólag. Szerintem jól mutatja az akkori irányvonalunkat. Szeretem a hangzását, meg tudom, milyen nagy munka volt az egész lemezben. A nyitódalt különösen szeretem, továbbá vannak rajta dalok, amiket élőben nagyon jó érzés játszani. Nem mondom, hogy a legjobb lemezünk, de szeretem, mert az egészből sugárzik egyfajta erő.

A legutolsó lemez óta a teljes zenekar lecserélődött körülötted, amiből amúgy létrejött az I Divine. Ennyire más zenét akartál játszani, mint a többiek, vagy más oka volt a szakításnak?

Ez egy elég összetett, és hosszú folyamat eredményeként adódott így. Szerintem zenei vonalon sem voltunk közös nevezőn mindannyian, meg emberileg is eléggé eltávolodtunk egymástól. Úgy éreztem, vagy gyökeres változás kell, hogy bekövetkezzen, vagy nincs értelme folytatni a bandát. Tudom, ez elég durván hangzik, de valahogy eltűnt az, amiért addig közösen harcoltunk. Nem volt meg az a kapocs, amiért jó együtt zenélni. Valahogy megfáradt az egész. Elkerülhetetlen volt a váltás annak érdekében, hogy a Sear Bliss tovább létezzen. 15 év hosszú idő, és nyilván máshogy látja egy kívülálló a dolgokat, meg máshogy az, aki néhány éve folyt bele a bandába, és máshogy az, aki a kezdetektől csinálja. Nincs bennem semmi rossz érzés a többiekkel kapcsolatban, sőt kedvelem őket, sok mindent csináltunk közösen. Azt sem tartom kizártnak, hogy valamilyen formában fogunk még közösen zenélni. Attilával azóta is tartom a kapcsolatot, és vele mindig is nagyon hasonló zene pályán mozogtam, hasonló az ízlésünk, és nagyon jó ötleteken agyaltunk korábban együtt, de például Sömivel is nagyon jó a barátságom, a múltkor egy kiadós sörözés közben alapítottunk is egy bandát The Legendary Losers néven.:) Már csak egy hozzánk hasonló harmadik lúzert keresünk, és mehet is a banda.:)
Nem tudom, másnak is feltűnt-e rajtam kívül, de legjobb tudomásom szerint a Sear Bliss az egyetlen zenekar a világon, ahol a tagcserék nemcsak állati gyakoriak, de ilyenkor rendre a több évvel ezelőtti kilépett társaidat szoktad visszavenni: Csaba harmadszor, Jani és Olivér pedig másodszor szállt be a bandába. Mi ennek az oka?

Nem tudom. Talán az, hogy nem szeretek ismerkedni új emberekkel.:) Komolyan, most valahogy nem láttam értelmét idegen emberek után kutatni, és mivel nekem borzasztó sokat jelentett a Sear Bliss kezdeti időszaka, valamint azok a dolgok, amiket akkoriban elértünk, valahogy adta magát, hogy Csabit és Janit kérdezzem meg először, hiszen velük azóta is szoros barátságban voltam. Olivér pedig nagyon jó zenész, képben van a különböző stílusokban, és játszott is velünk korábban. Mivel mindannyian igent mondtak, ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Jó, hogy mindannyiukra lehetett számítani. Fontosnak éreztem, hogy barátként zenéljünk együtt, és azt is szem előtt tartottam, hogy földrajzilag se legyünk távol egymástól, mert az sosem könnyű feladat.

Nagy újításokról szólnak a hírek, ha szóba kerül a jövőre várható új lemezetek. Nyugtass meg kérlek, hogy a komorság és az agresszió azért marad...

Megnyugtatlak, nem tűntek el ezek a dolgok. Sőt, ha lehet még jobban előtérbe kerültek, csak egy egész más köntösben. Máshogy komor és máshogy agresszív az új lemez. Igazából talán a legkomorabb album ez, amit valaha csináltunk. A legjobban viszont úgy tudnám jellemezni, hogy az egész egy hatalmas érzelmi vihar: minden szám más, sőt dalokon belül is sok a meglepő váltás, hullámzás a drámai hangulat fokozása érdekében. Ezt most így szavakkal nehéz érzékeltetni. Könnyebben meg lehet majd érteni, amikor a lemez már hozzáférhető. Egyébként szükségét éreztem némi változtatásnak, hiszen olyan régóta tesszük már a dolgunkat, és közben fel is nőttünk, szóval nem lehet mindig ugyanazt csinálni, hiszen unalmassá és kiszámíthatóvá válnánk. Én nagyon büszke vagyok arra, amit most csináltunk. Nem gondoltam volna, hogy képesek leszünk ilyenre, de végül nagyon jól összeállt a kép.
Ha lehet egyáltalán ilyet mondani, akkor melyik korábbi anyagotokhoz fog leginkább hasonlítani a friss korong?

Nem tudom. Szerintem mindig is elég különbözőek voltak a lemezeink, de ez most tényleg minden eddiginél másabb. Nem voltak korlátok, és ezért bátran belenyúltunk mindenbe, amihez kedvünk volt. Tehát gondban vagyok, ha hasonlítanom kell. Mégpedig az album hangulata miatt. Számomra egy lemezt ez jellemez leginkább, nem pedig a hangszerelés, vagy a dalok felépítése. Ez az album azonban elég más hangulattal bír minden korábbi anyagunkhoz képest, de azért persze akad rajta nagyon is Sear Bliss-es érzésvilág. Még nagyobb gondban lennék, ha például egy dalt kéne kiemelni mondjuk ízelítőnek vagy előzetesnek. Mégpedig azért, mert minden szám gyökeresen eltér egymástól. Ezt a lemezt tényleg inkább egyben lesz érdemes hallgatni. Azt hiszem egyébként, hogy nem könnyű hallgatnivaló.

A Candlelight vitathatatlanul a világ egyik legnagyobb metal kiadója, és rendesen fel tudnak futtatni egy bandát, ha akarnak. Mennyire érzed, hogy előrébb vitték a Sear Bliss szekerét az előző albummal?

Azért az utóbbi években már más a helyzet zenei téren. A Candlelight tényleg egy nagyon jó kiadó, de nem lehet összehasonlítani a jelenlegi helyzetet a 90-es évekkel, amikor még a kiadók is könnyebben boldogultak. Tehát ma már nem olyan egyszerű egy csapatot befuttatni. Promóció terén sokat lendítettek rajtunk, és nem is akarok panaszkodni, de nyilván nem mi vagyunk a legnagyobb csapatuk. Ennek ellenére tisztességesen végzik a munkájukat, jó a kapcsolatunk, és az eddigi legkorrektebb kiadónk. Abban bízom, hogy az új albummal nagyobbat fognak lendíteni a zenekaron. Mindenesetre nagyon tetszik nekik az új lemez, és ez is sokat számít.

Gondolom, a kiadó próbál segíteni a turnézásban, bár az előző albumnál ez nem igazán sikerült. Csalódottak voltatok emiatt? Most van kilátásban valami jobbfajta körút?

A kiadó nagyon is segített volna turnézni az előző lemeznél. Sőt, ők hajtották igazán, és nem is örültek, hogy nem jött össze. Azonban elég merész ajánlatokat kaptunk. Például 45 állomásos Európa turné, meg még néhány hasonló, amiket sajnos nem tudtunk elvállalni a munkahelyi kötelezettségeink miatt. Illetve nem mindannyiunknak felelt meg, ezért sajnos lemondtuk. Most már lehet, hogy nem tennék ilyet. Azonban a helyzet most már jobb, mert leszerződtünk egy turnészervező céghez, és a lemez megjelenése után mindenképp útra kelünk.

Mennyire vagytok nagyok külföldön? Tudom, hogy a Benelux a fő terepetek, de egy tetszőleges európai fővárosban összejön mondjuk úgy 50-100 ember egy Sear Bliss bulira?

Szerencsére ennél azért több is össze szokott jönni. Voltak már egész szép nézőszámok Európa-szerte, akár teltházas bulik is több helyen, de ez sok mindentől függ. Nyilván vannak bejáratottabb helyeink, aztán van, aki jobban reklámoz, tehát sok tényezőtől függ ez. Mindenesetre az jó, hogy sokat járunk külföldre.

Nem vagytok egy sokat koncertező zenekar. Miért játszotok ilyen keveset?

Mert a kevesebb néha több elvet tartjuk szem előtt. Továbbá nem vállalunk el olyan bulikat, ahol nincs garantálva a megfelelő megszólalás és körülmények. Szeretünk koncertezni, de nem minden áron.

A buliknál maradva: talán több a fellépésetek külföldön, mint itthon. Ennek az az oka, hogy technikailag jobban felszereltek a kinti klubok, vagy valami más?

Egész egyszerű az oka ennek: több meghívást kapunk külföldről.

Ha egy dolgot változtathatnál a magyar undergroundban, mi lenne az?

Én csak egy dolgot akartam változtatni, amikor elkezdtem zenélni. Hogy a Sear Bliss nevű zenekarom része legyen annak. Ez sikerült is.
Mint zenerajongó, szoktál még lemezeket vásárolni? Többre tartod azt a Sear Bliss rajongót, aki fizet a CD-tekért, mint aki letöltötte? Dühít az ilyesmi?

Természetesen szoktam lemezeket vásárolni. Én ebben tényleg elég maradi nézeteket vallok. Ha én szeretek egy bandát, és akarom a lemezét, akkor megyek, és megveszem, vagy megrendelem. Én ebben nőttem fel, ezt szeretem. Sajnálom, hogy előbb-utóbb eltűnnek a normális hanghordozók. A letöltések nem dühítenek. Ez ellen már nincs mit tenni, és része a mindennapi életnek.

Mennyire fontos szerinted, hogy egy bandában haverok játsszanak? Illúziórombolónak tartod, ha egy általad kedvelt csapatnál nem ezt látod? Vagy ha jó a zene, akkor nem érdekel, hogy mi van a háttérben?

Nekem általában csak a zene számít, nem érdekel mi van a háttérben, kik csinálják. Sokszor van olyan, hogy erős egyéniségek nehezen férnek meg egymás mellett egy csapatban, de ettől még hatalmasat tudnak alkotni együtt. Tehát a lényeg szerintem csakis maga a zene, nem pedig az, hogy kik készítik azt. A zene ugyanis neked kell, hogy adjon valamit, benned kell beindítania valamit.

Őszinte választ kérek: érezted már, hogy eleged van a zenélésből, és hagyod a fenébe az egészet? Ha igen, mi hozta vissza a lelkesedésedet?

Nem, eddig még soha nem éreztem, hogy elegem lett a zenélésből. Sőt, általában a zenélés az, ami többször is segített már át nehéz időszakokon. Most nem feltétlenül a Sear Bliss-re gondolok, hanem magára az alkotásra. Szeretek ötleteket, dalokat gyártani. Ha a Sear Bliss megszűnne, én akkor is zenélnék, mert szükségem van rá. Szükségem van arra, hogy kifejezzem azt, ami bennem van. Már régóta írogatom a saját lemezemet is, ami remélhetőleg előbb-utóbb elkészül majd.

Nemrég azt mondtad nekem, hogy külföldön dolgozol. Mi ez pontosan, illetve tart-e még? Ha nem túl pofátlan a kérdés: azért lépted ezt meg, mert felétek, Szombathelyen nehéz a megélhetés?

Nem, nincs probléma a megélhetéssel felénk. Arról volt szó pontosan, hogy felkértek a munkahelyemen, hogy Amsterdamban dolgozzam a társcégnél, én pedig elvállaltam azt. Villamosmérnök vagyok, és kint is ugyanebben a pozícióban melóztam. Azért is vállaltam el az ajánlatot továbbá, mert szükségem volt az életemben is némi változásra. Amúgy már hazajöttem, véget ért a kiküldetésem, de jól éreztem magam kint. Épp jókor adódott ez a lehetőség. Nem volt könnyű onnan intézni a zenekar dolgait, de azért az mondjuk jó volt, amikor a közelben játszottunk, és nekem alig kellett utaznom.

A témánál maradva, bár nem politizálva: szerinted javulás, stagnálás, vagy romlás várható hazánk gazdasági mutatóiban (GDP, munkanélküliség, államadósság, satöbbi)?

Úgy tűnik, egyértelműen romlás következik minden téren, de ez szerintem globális probléma, nem csak hazánkat érinti. Úgy látszik, mindenhol szar a helyzet, és világméretű problémákról van szó. Mintha pár éve minden nagyon elcsesződött volna, és az egész világ rossz irányba tartana...
Egy nagyon személyes kérdés: pár éve azt nyilatkoztad nekem, hogy szívesen visszamennél a múltba, hogy jóvátegyél egy súlyos hibát, amit vétettél. Mi volt az, illetve mennyire sikerült túllépni rajta?

Nem szeretném elmondani, mi volt az, mert nagyon személyes és magánjellegű dologról van szó. Egyébként már majdnem 10 éve ennek, és mivel az életem is teljesen új irányt vett most - épp az új lemezünk befejezését követően -, így már nem szoktam rágódni ezen. Nyilván az emberben megmaradnak a sebek, sőt ezek az érzések nem egy Sear Bliss dalba is belekerültek, és ez sokat segített, hogy túllépjek rajta, de már nem akarok a múlton rágódni. A jövő sokkal fontosabb most számomra.

Hajas


Az előző Sear Bliss interjúnk itt olvasható.
Legutóbbi lemezükről itt írtunk.
Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a MySpace-es oldaluk.