Cynic, Chimp Spanner – 2011. december 13., Club 202
[2011-12-18] - Tabiii

Nagy élmény részesei lehettek azok, akik eme nem túl kecsegtető időpontban - kedd este - kilátogattak a Club 202-be. Előzetesen féltem is rendesen, hogy mennyien fognak megjelenni a legendás Cynic, valamint brit kísérője, az éppen feltörekvőben levő Chimp Spanner koncertjein, de végül megnyugodhattam, mert a visszafogott létszám ellenére lelkes nézőközönség látogatott ki a rendezvényre. Ezt kihagyni pedig óriási bűn lett volna, mert az idei koncertszezon hajrájában olyan bulikkal rukkolt elő e két zenekar, hogy azok tuti befutók lesznek az év végi listákon.

Az eredeti turnéfelállásból a francia Hypno5e pár nappal az esemény előtt ismeretlen okokból kénytelen volt lemondani a körutat. Számomra ez nem volt mondjuk akkora nagy érvágás, ugyanis így gyorsabban eljuthattam a két fő attrakcióig. Igen, az én esetemben a Chimp Spanner ugyannyira fontos résztvevője volt az estének, mint a neves amerikai együttes. Egyrészt nagyon csípem Paul Ortiz muzsikáját, másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy miként szólalnak meg matekos, progresszív szerzeményei élőben. Valamivel nyolc óra után meg is kaptam a választ legutóbbi „kérdésemre”: hihetetlenül jól teljesítenek színpadon az angol srácok.
Fellépésük sajnos igen rövidre sikerült – 40-45 perc -, de a rendelkezésükre álló időben igen komoly hangzásba csomagolva dörrentek meg a második nagylemez dalai: Supererogation, At The Dream’s Edge, The Mirror, Terminus III és Bad Code. Utóbbinál a közönség nagyobb ujjongással fogadta a számot, ami kellemes meglepetésként érte a csapatot a reakcióikat elnézve. Mindezeken felül két új dalt – Möbius I, Cloud City - is eltoltak a még megjelenésre váró, All Roads Lead Here című EP-ről. Egyrészről sajnáltam, hogy csak egy foghíjas terem fogadta őket, másrészt viszont jó volt látni, hogy azok, akik megjelentek, nagyon is vették a lapot a produkciójukra. Teljesen megérdemelt tapsviharban vonultak le a színpadról, mert minden nagyon a helyén volt a fellépésükkel kapcsolatban: a brutális megszólalástól kezdve a fantasztikus zenészi teljesítményig. Én szívesen hallgattam volna őket még ugyanennyi ideig, de tudom, hogy ez már csak egyéni szocprobléma.:)

Az igazi varázslat negyed tíz körül következett be, amikor is az este fő attrakciója, a Cynic birtokba vette a színpadot. Olyan hangulatot és aurát teremtettek maguk körül, ami teljesen hatalmába kerítette az addigra már elég szép számú közönséget. Szettjük az új EP első két számával – Amidst The Coals, Carbon-Based Anatomy – kezdődött, amely tökéletesen megalapozta ezt a másfél órás, felejthetetlen spirituális utazást. Lehet, hogy a legutóbbi kiadványon ismét irányt váltott a bagázs, de élőben ez mit sem hallatszódott a Focus, valamint Traced in Air alapvetései közé ágyazott új szerzeményekből, mivel nagyon jól illeszkedtek a hangulati összképbe. A számfelhozatal szerintem igen változatos és minden igényt kielégítő volt: Evolutionary Sleeper, King of Those Who Know, Adam’s Murmur, The Space for This, How Could I, Celestial Voyage, Veil of Maya és Box Up My Bones. A szett egyik megkérdőjelezhetetlen csúcspontja a koncert utolsó traktusában előkapott Integral Birth volt, amikor is Masvidal mester először szólította meg a közönséget, hirdetve a megbocsátás erejét, majd az említett fantasztikus dal akusztikus betéttel megtoldott verziójának habozás nélkül neki is kezdtek.

Valami leírhatatlan érzés keríti hatalmába az embert egy Cynic koncert alkalmával. Amerre néztem, önfeledten, mosolyogva headbangelő és éneklő rajongókat láttam, akiket magába szippantott az együttes egyedi, személyes világa. Ezt a fajta meditatív állapotot csupán a Paul és Sean játékára való koncentráció tudta időnként megtörni, mert egyszerűen élményszámba ment, amit műveltek hangszereiken. A turnéra bevett tagok – Max Phelps és Brandon Griffin – csupán másodhegedűsök voltak a színpadon, annak ellenére, hogy rendesen odatették a magukét ehhez a tökéletes produkcióhoz. Hiába, a Cynic mindig is az említett két legendás zenészről szólt.
A koncertek végeztével kis hiányérzetem azért volt, mivel olyan szívesen élveztem volna tovább mindkét alakulat előadását. Ezen kívül viszont semmilyen negatívumot nem tudok felhozni az estével kapcsolatban, szóval évente simán el tudnám viselni ezt a turné pakkot. Még azt sem bántam, hogy kissé foghíjas volt a nézőtér, mert családiasabb körben, mindenféle nyomorgás nélkül sokkal jobban átjött a buli érzelmes mivolta.

Tabiii


Koncertfotók: Tabiii
MySpace oldalak: Chimp Spanner, Cynic