Opeth – Kiszámíthatatlanság és „kétarcúság”
[2012-03-12] - Hadean

Minden idők egyik legegyedülállóbb zenekara, az Opeth, legutóbb az előző évtized közepén jutott el Magyarországra. Idén februárban viszont Mikael Akerfeldt és részben kicserélődött társai ismét felléptek Budapesten, a Club 202 színpadán, ahol egy páratlan hangulatú koncertet adtak kiéhezett – és időközben megnövekedett – rajongótáboruknak. A hangsúly természetesen az új albumra, a Heritage-re helyeződött. A buli előtt számos szaklap akarta mikrofonvégre kapni a nagyszerű zenészeket, és ez nekem is sikerült, mégpedig olyasvalakit interjúvolhattam meg, akit Mikael magánál is jobb zenésznek tart: a csendes és visszafogott Fredrik Akesson gitárost.

Hello, Fredrik! Hogy, s mint?

Jól vagyok, köszi.

Hogy érzed magad a turnén?

Remekül, nagyon élvezetes a játék. Szeptember vége óta úton vagyunk, a pesti körülbelül a 85. állomás. Nemrég Észak-Európában jártunk, hihetetlen jó volt a hangulat, a közönség remek volt, igazán pozitívan fogadtak bennünket.

Történt valami igazán emlékezetes Veled ezen a körúton?

A legszebb emlékem, amikor a Maldív-szigetek egyik paradicsomba illő részén adtunk koncertet, Indiában. Két szabadnapot töltöttünk ott, és szemügyre vettük a környék lenyűgöző látványosságait, a partokat, a belső utcákat, satöbbi.

Milyen a légkör a zenekarban? Joakim sikeresen beilleszkedett?

Igen, úgy gondolom. Nagyon ambiciózus, jól játszik és énekel egyaránt. Persze kezdetben elég nehéz volt a számára kiállni ilyen sok ember elé, egy teljesen új közönségnek játszani, de ma már nagyon jól kezeli ezeket a helyzeteket.

Mennyiben más vele zenélni, mint Perrel?

Per többet improvizál, Joakim inkább a megtanult alapokra támaszkodó zenész. Ebben különböznek kicsit, de mindketten kiválóan kezelik a Hammond orgonát, amit nem sokan ismernek ilyen jól manapság. Mindketten régi sulis szemlélettel közelítenek a billentyűsökhöz, ami tetszik nekem.

Az új lemezetek, a Heritage kétségkívül sokban különbözik az Opeth korábbi munkáitól, úgy, mint: prog rock irányultság, rövidebb és nagyobb számú dalok, több vendégzenész, korábban soha nem alkalmazott hangszerek és felvételi metodika, satöbbi. Beszélj ezekről a dolgokról, kérlek.

Nos, a banda szükségét érezte, hogy valami mást játsszon, mint eddig. Máskülönben az Opeth nem is létezhetne. Mikael soha nem akarja ismételni magát, ahogy egyikünk sem a zenekarból. Mindig is vágyott rá, hogy effajta zenét írjon, ám mielőtt összerakta volna az adott dalt, megmutatta nekem az egyes részeket, s amelyeket közösen jónak találtunk, azok kerültek felvételre, és ez nagyon jó.
Mit gondolsz, a következő lemez ugyanebben vagy hasonló stílusban fog elkészülni?

Sosem lehet tudni. Ez a kiszámíthatatlanság az, ami miatt az Opeth-et szeretni lehet. Jelenleg nincs ötletünk ennek kapcsán, de semmiképp sem lesz ugyanolyan a következő anyag, szóval meglátjuk, mit hoz a jövő. Az előbb említett albumon ugyanúgy vannak súlyos riffek, csak visszavettünk a torzításból. Ha modern hangzással játszod ezeket a gitártémákat, megint más ízű muzsikát kapsz, szóval ez egy kicsit képlékeny zene is.

Ha jól sejtem, főleg Mikael állítja össze a setlisteket. Az aktuális eléggé fixnek tűnik, ha az utóbbi koncerteket nézzük. Gondolod, hogy hosszú távon ez marad a lírai és a súlyosabb dalok aránya? Milyennek látod a közönség reakcióját erre vonatkozóan?

Úgy gondolom, a kezdetekben kellett egy kis idő a közönségnek, hogy megszokja az új album nótáit, de mindenki igen érdeklődőnek tűnik az új szerzeményeket illetően is, úgy értem, élőben. Természetesen akkor is izgalomba jönnek, mikor a Deliverance-t játsszuk a set végén, és hasonló, régebbi dalokat. Azonban a műsor fő részében, ahogy az amerikai, úgy az európai turnén sem hangoznak el hörgős számok. Szóval idén így állítottuk össze a programot. Van egy akusztikus rész a műsor közepén, amibe olyan múltbéli szerzeményeket igyekeztünk beilleszteni, amelyek jól passzolnak az új anyaghoz. Ezen a turnén azért beraktunk pár klasszikust is a műsorba. Én mindegyik nótát szeretem játszani, az Opeth mindkét arca érdekes számomra.

Terveztek az Evolution XX turnéhoz hasonló speciális, nagyszabású koncertsorozatot? Indokolt lehetne a banda körüli különleges változások okán.

Ebben a pillanatban biztos nem, mivel a 20. évfordulós turné elég nagy falat volt. Talán a jövőben összehozunk valami hasonlót, de most nincsenek ezzel kapcsolatban terveink. Jelenleg az új album, a Heritage megkoncerteztetésére koncentrálunk.

Hallottál valamit Mikael legújabb projectje, a Storm Corrosion anyagából?

Igen.

Tetszik?

Igen, nagyon jó, igazán sötét, gonosz a hangzása, felettébb atmoszférikus. Azt kell, mondjam, merőben más, mint az Opeth és a Porcupine Tree zenéje.

Ismered Steven Wilsont személyesen?

Igen, találkoztunk párszor, beszélgettünk, együtt ebédeltünk. Voltunk Stevennél Londonban Mikaellel, meghívott ebédre és néhány italra. Nagyon kedves fickó. Remek munkát végzett az új lemezünk keverésekor. Érdekes volt vele végezni a felvételeket, mert utólag olyan effektekkel tudtuk gazdagítani az anyagot, amelyekhez ő ért igazán, és olyan gitárhangzást produkált számukra, amelyet a legmegfelelőbbnek tartottunk.

Beszéltetek arról, hogy esetleg együtt turnézhatnátok, vagy együtt fellépnétek néhány koncerten a Porcupine Tree-vel?

Néhány évvel ezelőtt, nyári fesztiválokon, voltak közös fellépéseink, de újabbakat egyelőre nem tervezünk. Ám ez egyáltalán nem kizárt.

Akkor jó.:) Bizonyára van pár ember, akik véleménye fontos számotokra a zenéteket illetően. Milyenek az ő visszajelzéseik a Heritage-ről?

Nem olvasok el minden kritikát, de összességében úgy gondolom, a Heritage-ről alkotott vélemények pozitívak. Néhány svéd és amerikai lap azt írta az albumról, hogy szar, de nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. Sokkal fontosabb, hogy mi magunk meg legyünk elégedve az eredménnyel, ha nem így lenne, nem jelent volna meg a lemez. Természetesen ettől még jól esik dicsérő visszajelzéseket kapni róla, főleg akkor, ha látszik az értékelésen, hogy a szerzője tudja, miről beszél.
Összefoglalnád, miképp zajlott a csapat zenei iránykeresése a Watershedtől a Heritage-ig?

Nos, Mikael mindig is rajongott a 70-es évek proggie bandái iránt, úgymint Camel, és különösen az új album kapcsán kattant rá egy francia csapat, a Magma zenéjére is, ami nagyon beteg és borús. Emellett érdeklik ugyanezen évtized hard rock kiválóságai a Deep Purple, Rainbow korszakból, egyes témákban pedig a Rush hatása is érezhető. Továbbá nagyban inspirálta Mikaelt a svéd folkzene, kiváltképp Jan Johansson, akinek kiváló albumai vannak, kizárólag svéd nyelven. Nagyszerűen idézi fel a régi svéd folk dallamokat, kicsit melankolikusan, egy kis jazzes ízzel. Egyébként ő az édesapja Jens és Anders Johanssonnak. Jens a Stratovarius billentyűse, Anders pedig a Hammerfallban dobol, mint tudjuk. Mikael arra is különös hangsúlyt fektetett, hogy az Atlantis stúdióban vegyük fel az anyagot, ami egy nagyon hangulatos hely. Számos 70-es évekbeli, svéd prog rock zenekar dolgozott itt, valamint az Abba is náluk rögzítette albumai zömét. A korong címe is erre az érzésre utal; nem arra, hogy ez egy konceptalbum, hanem zenei örökség.

Hogy látod, mi módon változott az érdeklődés irántatok a prog rock és az Opeth rajongók részéről? Mi a véleményed a dologról?

Továbbra is úgy gondolom, hogy a legtöbb rajongónk kedveli az új nótákat, mivel jellemzően eléggé nyitottak hozzá. A lényeg az, hogy ami jó zene, az jó zene. Ezúttal is sötét hangulatú anyag született. Nem olyan, mintha egy pop albumot írtunk volna, ugyanakkor más, mint a korábbi Opeth lemezek. Talán sikerült eljutnunk a kicsit idősebb közönséghez is, viszont a koncerteken láttunk már hétéves kiskölyköktől a hetvenöt-nyolcvan éves prog rock rajongókig mindenféle embereket. A metal nem korfüggő, nézd csak meg például az Iron Maident vagy a Judas Priestet. Mindazonáltal, a nyugodtabb részek az első albumtól kezdve jelen vannak a banda zenéjében. Ezekből most több van, ami nagyobb számban vonzza a prog rock arcokat.

Mely bandákat tartod nagyra a jelenlegi mezőnyből, és miért?

Szeretem a Mastodont, mert nekik megvan a saját, önálló hangzásuk. Hamarosan együtt turnézunk velük, szóval alaposan utánuk néztem. Bírom a Ghostot is, akik Mercyful Fate jellegű, borzongatóan gonosz zenét játszanak. Valamint nagyon kedvelem barátaim, a Candlemass doom muzsikáját. Devin Townsend dolgai jók még: komolyan leköt, amit csinál. Itt van még a Meshuggah, az extrém metal vonal legeredetibb figurái, akik abszolút az élen állnak a maguk stílusán belül.

Mi a véleményed a djentről? Mifajta újdonságot, frissességet hozhat ez a stílus a metalba szerinted?

Milyen zene ez?

Djent, mint például az Animals As Leaders és a Periphery. Ismered őket?

Nem. Olyanok, mint a Muse?

Nem egészen, a Muse könnyedebb zenét játszik, viszont ha nem ismered ezt a vonalat, akkor szerencsés vagy szerintem.:)

Egyébként ez valami olyasmi, mint a nu metal?

Hasonló, egy nagyon friss irányzat, talán úgy 2005-2006 körül kezdett elterjedni. Az egyik legújabb, szélesebb körben elterjedt stílus.

Rendben, nem ismerem, bocs.:)
Nem is baj.:) Mit gondolsz a jelenlegi metal színterekről, a tömérdek középszerű bandáról, akik nagy kiadóknál jutnak szerződéshez? Véleményem szerint, csupán maroknyi, a Te zenekarodhoz hasonló, innovatív csapat van köztük. Akik pedig valóban értéket képviselnek, azoknak többségében nincs lehetősége arra, hogy igazán széles körben ismert lehessen. Szerinted is jobb lenne a helyzet, ha a közízlés némileg kifinomultabb lenne?

Szeretem az ortodox típusú metalt, az olyan bandákat, amelyek mindig hasonló albumokat készítenek, és nem lépik túl a határozott kereteiket, ám ehhez valószínűleg a kiadó beleszólása is hozzátartozik. Mi inkább azok közé tartozunk, akik igyekeznek felülkerekedni az effajta szabályokon. Félreértés ne essék, kedvelem az Acceptet és a hasonló csapatokat, hiszen ők alkották meg a műfaj klasszikusait. Nekik nem is kellene változtatniuk azon, amiben igazán jók. Ez elég bonyolult egyébként. Sok zenekart nagyon megköt a kiadó: „nem, ezt nem csinálhatod”, mi viszont szerencsére szabad kezet kapunk, azt tesszük, amit éppen helyesnek vélünk. Számos bandának nincs meg ez a lehetősége. Néhány csapat esetében viszont örvendetes lenne, ha némileg kiszélesítené a látókörét. Ugyanakkor azt gondolom, hogy jó pár érdekes banda működik mostanság, azokon túl, amelyeket már említettem.

Kíváncsi vagyok a véleményedre a következő dolgot illetően. Gyanítom, hogy örök probléma a fiatal metal rajongók körében, hogy a szüleik úgy vélik, fémzenét hallgatni és játszani nagyon rossz dolog. Pedig mint tudjuk, a metal nem egyenlő az őrülettel, agresszióval, felelőtlenséggel, fegyelmezetlenséggel, mindinkább értéket hordoz, érzelemgazdag, kifinomult érzékekkel párosul, satöbbi. Véleményed szerint, mi módon lehet erről meggyőzni a szülőket?

Olvastam egy tudományos rovatban, hogy készítettek egy felmérést iskolásokkal, akiknek egy része metalt hallgat, a másik toplistás popdalokat. A technikás fémzenét favorizáló gyerekek jobb eredményt értek el a teszten, mint társaik. Szóval olyasmiről lehet szó, mintha komolyzenét hallgatnának, amely szintén megtornáztatja az agyat, és nagyobb intelligenciára vall. Ezt tudom üzenni azoknak a szülőknek.:)

Hogyan fogadtátok Ingemar Dolfe, Szingapúr svéd nagykövetének meghívását? Hogy éreztétek magatokat az eseményen?

A nagykövet úr meginvitált bennünket egy teára a rezidenciájába. Kedvesen bánt velünk. Eljátszottuk neki az új albumot, róla pedig kiderült, hogy régebben nagy Deep Purple rajongó volt. Megdöbbentő, hogy ilyesmire szán figyelmet, mint a mi aktuális anyagunk. Állandóan utazik szerte a világban, és mikor Svédország szóba kerül, gyakran megemlít bennünket, szóval nagy öröm számunkra, hogy effajta elismerésben volt részünk. Nagyszerű élmény volt, ami nem gyakori a mi fajtánk körében.:)

Az utolsó kérdésem az lenne, hogy mi következik a halál után?

A halál után? Újjászületés!

Biztos ez?

Nem.:)
Hogyhogy?:)

Örök sötétség. Nem tudom, ez is egy olyan dolog, amit nem lehet megfejteni az életben. Ki kell várni, és majd kiderül.

Értem. Köszönöm az interjút! Still Life, Still Death!

Így van! Szívesen.:)

Hadean



A legutóbbi Opeth lemezről itt írtunk.
Az előző Opeth interjúnk itt olvasható.
Zenekari weboldal itt található.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace oldaluk.