Full Of Anger 3.14 Death/Black Metal Fesztivál – 2012. április 20., Debrecen Kaptár
[2012-04-25] - Angol

Debrecenben dúl a tavasz. A napsütést és a madárcsicsergést ellensúlyozva április 20-án megrendezésre került a Full Of Anger fesztivál „kikeletpusztító” verziója. A black/death örömünnepen szép számmal megjelentek, habár a másnapi, szombati munkanap biztos kizáró tényezőként léphetett fel egyeseknél, de az igaz fémvérűek mind eljöttek a Kaptárba. A nemzetközi felhozatal igencsak javult a korábbi bulikhoz képest, ugyanis Romániából, Ukrajnából és Lengyelországból is érkeztek csapatok. Sajnos, a kassai Phantasma nem tudott jelen lenni a bulin, de sebaj! Nélkülük is kaptunk néhány jól irányzott kalapácsütést az arcunkba, kegyetlen fekete halálfém formájában!

Első fellépőként az aradi illetőségű Indefiance zenészei vették birtokba a színpadot, akik death metalban utaznak. „Becsületes iparosmunka” jellegű zenéjük egyetlen különlegessége a vokál volt: kevés durva zenében utazó bandát vezet egy hölgy. Eszeveszett üvöltéseire és bömböléseire sokan felkapták a fejüket, de nem elegen ahhoz, hogy egy egetrengető buli kerekedjen ki a performanszból. Sebaj, majd legközelebb.

A második zenekar azonban igencsak meglepett. A Castrum terror trióját már korábban is láttam, de ezúttal valami hihetetlen nagy hangulatot teremtettek! Az olyan saját számaik, mint a Source Of Hate, a Controlled By Chaos, vagy a Mentally Cracked nagyot robbantak. Az egész műsort az énekes/gitáros, Cornelius vitte a vállán, csak néha megrogyott a „súly” alatt. Mit értek ezalatt? Nos, a stílus határait feszegetve mindenféle hangot kicsikart a torkából: volt itt hörgés, kiabálás és Araya mestert idéző sikolyok is, csak itt-ott nem olyan formában hagyták el a száját a hangok, ahogy szerette volna. Azt is lehetne mondani, hogy ettől még extrémebb lett az előadásmódja.:)
A „buli-faktort” tovább növelte a remekült sikerült feldolgozások sora. Volt itt Osculum Obscenum a Hypocrisytől, Day Of Suffering a Morbid Angeltől, de adtak a srácok egy mélyütést a romantikának is a Sodom örökzöldjével, a Sodomizeddal.:) Lehet, hogy otthon nem dörömböl állandó jelleggel Castrum a hi-fimből, de ezen az estén nagyot zúztam a háromszemélyes horda muzsikájára.

Az Angerseed ismét bebizonyította, hogy hazánk egyik legjobb death metal gárdáját tisztelhetjük bennük. Mányák Péter és csapata lehengerlő erejű halálfémmel pusztította a hallójáratokat!
A már megszokott népünnepély jellegű hangulatot ezúttal kamerák egész hadával igyekeztek megörökíteni. Remélhetőleg ez egy DVD formájában napvilágot is lát majd, legalábbis én örömmel venném. Sorra jöttek az ismert „méregmagvak”, amelyek a bemutatkozó EP-nek, a Dawn Of a New Kingdomnak a megjelenését hivatottak celebrálni. Maniak az Angerseed nóták mellé megidézte a Napalm Death őserejű destruktív energiáját a Suffer The Children című klasszikussal, amelyre csak úgy ropogtak a nyakcsigolyák! Az agressziófaktor a maximumra lett tekerve a műsor utolsó előtti számával, a Cannibal Corpse kőkeményen kalapáló, kíméletlen kegyetlenkedésre invitáló Hammer Smashed Faceével. Petiék a ráadásban azonban tartogattak a számunkra még egy letaglózó erejű dalt, a The Ultimate Burdent, amely legyalulta az arcokat és beszakította a koponyákat. Manyiék bulijaiban sohasem lehet csalódni, ezúttal is hozták a formájukat. Az EP-t beszerezve már otthon is lehet bömböltetni az Angerseedet, a szomszédság legnagyobb örömére.:) Death shall rise!

A debreceni csapat fellépése után következett az est „sztárzenekara”, a Christ Agony. A trió tagjai között olyan zenészek szerepelnek, akik ismertek lehetnek néhány kultikus és igen népszerű hordából. Például Reyash alias Tomasz Rejek, az énekes/basszer már megfordult a Vaderben és élőben besegített a legendás Incantationnek is. Paul vagyis Pawe Jaroszewicz pedig a Vader Necropolis és a Welcome To The Morbid Reich című lemezein püfölte a bőröket. A zenészek teljesítményére egy rossz szót sem lehetett mondani: magas oktánszámon pörögve, halálos precizitással, grimaszba torzult arcokkal, és ami a legfontosabb, élvezettel prezentálták több hatásból is táplálkozó death/black metaljukat.
Viszont volt egy-két negatívuma is a műsoruknak. Ha nem lettek volna introk, akkor igencsak nehezen lehetett volna megkülönböztetni a számokat egymástól, főleg azon headbangereknek, akik most találkoztak először a lengyel urakkal. Szóval, a szerzemények egy egybefüggően hömpölygő gyűlöletfolyammá álltak össze. Cezartól, a „másik” frontembertől a dalok között nem lett volna rossz hallani pár szót konferálás gyanánt, de ne legyünk ennyire szőrszálhasogatók. 10 pontos muzsikusok 7 pontos koncertje volt. Lemezen sokkal jobban magával ragad a zenéjük.

A szokásos forgatókönyv szerint az est végén érkezett a Suta Bence által vezetett kivégzőosztag, a Dim Vision, hogy az utolsó túlélőket is kíméletlenül eliminálják!
A közönség „dimvizsön-dimvizsön” kántálására akcióba is lendültek a fiúk, stílszerűen a Mission 2A című tétellel. Sorra következtek a destruktív dalok, egészen addig, amíg a nép kegyelemért nem könyörgött csakis azért, hogy Bencéék újabb metal gránátokkal robbantsák cafatokra a szürkeállományunkat. A halálos hármas ismét megcselekedte, amit megkövetelt a haza. Küldetés teljesítve.

Ezúttal sem csalódtam a Full Of Angerben. Ismét hasogató nyaki fájdalommal és többszörösen szétszaggatott dobhártyával sántikáltam ki Debrecen utcáira. Haverok, sör, metal: ez kell ahhoz, hogy az ember megújult erővel veselkedjen neki egy szombati munkanapnak. My blood for the underground!

Angol


Koncertfotók: Angol
Myspace oldalak: Indefiance, Castrum, Angerseed, Christ Agony, Dim Vision