AtomA – Az igazság odaát van
[2012-05-14] - Tabiii

A svéd AtomA nemrég ismeretlen névként csengett még a fülemben, de idei első lemezükkel komolyan begyújtották nálam a rakétákat. A világűrbe kalauzoló, elvont víziójuk elsőre képes volt megragadni a figyelmemet, mely azóta sem kíván ereszteni. A rendkívüli erejű Skylight rögtön nagy kedvenc lett, így a lemezmegjelenés okán intéztem is pár kérdést Ehsan Kalantar énekes/billentyűshöz, aki a már megszokott válaszok helyett rendkívüli őszinteséggel mesélt saját világképéről és céljairól.

Szia! Mi a helyzet? Milyen érzések kavarognak benned az első lemezetek, a Skylight kiadása után?

Hali! Egyszerű lenne azt mondanom, hogy oda vagyok, meg vissza az örömtől, de őszintén szólva, teljesen máshol járok gondolatban. Aznap, amikor végeztünk az albummal kapcsolatos összes macerával, már a következő anyag volt a fejemben. Nem volt sok időm ünnepelni, és kiélvezni a megjelenést… Majd talán a síron túl lesz rá lehetőségem. Úgy érzem, hogy egyetlen egy feladatom van ebben az életben: hogy az elkövetkezendő lemezekkel megalkossam az AtomA teljes világát. Ha ilyen megingathatatlan életcéllal és kötelességtudattal rendelkezel, akkor minden más eltörpül ezek mellett az életben. Minden pillanat önmagad tanulmányozásának van ilyenkor szentelve, melynek során egyfajta misztikus, emelkedett állapotba kerülsz. Az élet nem áll másból így, mint elszigetelődésből, fantáziálásból és kutatásból. Gyakran úgy érzem, bárcsak jobban élvezhetném ezt a kiadványt. Jó lenne egy kicsit kikapcsolódni, és élvezni a „sikert”, de már a következő lépést terveznem, így a munka sosem áll le.

Milyen elvárásokkal indult a banda? Mi inspirált Titeket a csapat megalakulásakor?

Egy olyan helyet akartunk kialakítani a stúdiónk képében, ahol mindannyiunk képzelete szabadon szárnyalhat. Azt szerettük volna, hogy a zene vezessen minket a saját útján. Már elegünk volt abból, hogy mesterséges eszközökkel és stílusok által megszabott korlátokkal irányítsuk a muzsika folyását. Egy nyitott hangzásvilágot teremtettünk, amelyet kizárólagosan csak az érzelmek és a képzelet világa kontrollálhat. Olyan albumokban gondolkodunk, amelyek nem követnek semmilyen választott stílusirányzatot. Elsősorban, szükségünk volt egy otthonra, egy olyan közösségre, ahová tartozhatunk. A mai hideg, elidegenítő és kiszámítható civilizáció borzalmasan távol áll tőlünk, ezért találnunk kellett egy helyet, ahol emberek tudunk maradni. Ez számunkra az AtomA.

Mutasd be a bandát pár szóban! Milyen emberek alkotják a csapat magját?

Mi mindannyian sokat merengünk, és beszélünk a gondolatainkról: zenéről, politikáról, filmekről, és így tovább. Az tart minket lendületben, hogy kihívó és radikális ötleteinkkel próbáljuk egymást lepipálni. Állandóan új hangzásokat keresünk, hogy folyamatosan fejlődésben maradhassunk. Személy szerint, én nem hiszek igazából semmiben sem. A modern társadalom eltorzult és romlott valósága miatt minden erőltetettnek és kifordultnak tűnik. Mintha semmi sem lenne valódi, minden kiszámítható, mű és megtervezett. Viszont abban a világban, amit mi teremtettünk, az élet igazinak és hitelesnek hat. Egy valódi kiváltság számunkra, hogy megvizsgálhatjuk saját magunk emberi oldalát. A nyers káosz, a sötétség, a nyugalom és a szépség alkotja a mi élő hangzásvilágunkat.

Van még valami, ami az AtomA-t a csapat elődjének titulálható Slumber-höz köti valamilyen formában? Első hallásra nyilvánvaló, hogy összehasonlíthatatlan a két együttes, de több hallgatás után éreztem némi hangulati áthallást a Skylight és a Slumber utolsó lemeze, vagyis a Fallout között.

A Slumber nem csak egy project volt, hanem az akkori énjeink kivetülése. Ez csak természetes, hogy annak a hangzása hatással volt az új zenekarra is, hiszen mi még mindig ugyanazok az emberek vagyunk. Igazából, csak az eszközeink mások, a társaság ugyanaz maradt. Nem akartunk a Fallout mentén tovább haladni, mert a Slumber túlságosan beszorult ebbe a doom/death formátumba. A saját hangzásunk rabjai maradtunk. Ahelyett, hogy zenei szabadságunk lett volna, egy börtönben ragadtunk. Sokkal szabadabb és kreatívabb világot teremtettünk magunknak azóta, mert már untuk, hogy egy meghatározott formulát kövessünk. Mérhetetlenül elegem van különböző trendek és műfajok vak majmolásából. Nekem valami érdekesebbre és misztikusabbra van szükségem.

Hogyan írnád le a tipikus AtomA hangzást? A megalakulásotokkor tudtátok már, hogy pontosan milyen zenét is szeretnétek játszani, vagy kellett egy kis idő, mire mindez kialakult?

Igen, tisztában voltunk azzal, hogy mit szeretnénk megvalósítani a srácokkal. Mindent ehhez az alapgondolathoz alakítunk. A kezdetek óta egy olyan egyedi és elképesztően sötét világot akartunk teremteni, ami valóban utazásra hív. Egy sűrű atmoszférájú, önálló életet élő közegről van szó, amely képes elcsendesíteni az elmét, hogy az ember új impulzusokat fogadhasson be, és nyitottabbá váljon mindennel szemben. Nem tudom pontosan leírni ezt a hangzást, sokkal egyszerűbb az általa keltett hangulatokról beszélni. A lemez egy komor, nyers és törzsi vonalon indul, amely később fokozatosan lassabbá, nyugodtabbá és tisztábbá válik. Olyan, mintha az egész egy meghökkentően nagy atomrobbanással kezdődne, a végére pedig, mikor már csak por és hamu van jelen, minden megnyugszik. Így tudnám leírni az anyag dinamikáját.
A zenétek mintha a zene a saját útját járná a Ti tolmácsolásotokban. Van benne valami teátrális, és gyakran olyan hatást kelt, mint egy igazi filmzene, amelyben sok stílus találkozik egyszerre. Számomra emiatt olyan érdekes az a hangzásvilág, amit Ti reprezentáltok. Te mit szeretsz legjobban a muzsikátokban?

Szerintem is megvan benne ez a filmzene érzés, amit okkal szerettünk volna elérni. Az egésznek egyfajta epikus mélységet kölcsönöz, amely így egyszerre válik egy vizuális és emocionális kalanddá. Ezek az elemek alkotják a mi világunk alapját. Az embereknek fel van adva a lecke, ha az AtomA-t szeretnék bekategorizálni. Sokan azt mondják, hogy mi post metalt tolunk, mások azt, hogy ambient metalról van szó, vannak, akik azt állítják, hogy ez inkább rock, vagy post rock. Kíváncsi vagyok, hogy milyen jelzőkkel illetnek majd minket pár lemez múlva. Azt szeretem a legjobban ebben az egészben, mint szerző, hogy minden szempontból lefoglal ez a tevékenység. Én is kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a következő album, nem is beszélve az azt követő összes leendő kiadványunkról. Csak a saját képzeletünk korlátozhat be minket, semmi más. Lehet, hogy az összes korongunk teljesen különbözik majd az Skylight-tól, és egymástól. Mivel nem foglaltunk most álláspontot semmilyen fix stílus mellett, így megvan a szabadságunk ahhoz, hogy jobban körbejárhassuk saját zenénket a továbbiakban. Az a legizgalmasabb mindebben, hogy nem tudjuk, miként fogunk hangzani a jövőben. Így maradhatok én is mérhetetlenül kíváncsi és kreatív.

Az első anyagotok elég komoly történettel rendelkezik. Hogy sikerült összehozni ezt a sztorit? Mutasd be röviden, hogy miről is szól!

A Skylight néhány asztronauta sorsát mutatja be, akik otthagyják a Földet az után, hogy az lakhatatlanná válik. Egy új otthont keresésére indulnak. Az ő kalandjaikat követhetjük nyomon egy absztrakt, érzelmi síkon. A saját helyzetünket, elszigetelődésünket és magányunkat vetítettük ki rájuk, amit egy új környezetbe, a világűrbe ültettünk. Sokszor érzem azt, hogy én is egy űrhajós vagyok egy olyan furcsa bolygón, amelyet sosem fogok tudni megérteni. A rendszer arra kényszerít, hogy tolvajok és kereskedők legyünk. Érzelemmentes robotok vagyunk, akik valamiféle gazdag tulajnak dolgoznak. Az életnek két oldala van manapság. Vannak azok, akik a celebek álarca mögé bújva parádéznak a tévében és a filmekben. Ezzel szemben, a másik oldalon pedig ott a valóság: megkeseredett emberek a nyomornegyedekben. Hogy a picsába létezhet még egy évezred után is ilyen primitív és undorító megkülönböztetés az emberek között, mint az, hogy gazdag és szegény? Felháborító! Egy olyan világban szeretnék élni, ahol minden és mindenki nyitott. Nem akarok határokat, pénzt, ünnepelt sztárocskákat és papokat sem látni. Spontán, természetes és káosz uralta emberséges anarchiát szeretnék. Ha az Interneten böngészve az AtomA-ba futok, akkor mindenhol a nevetekkel egybeforrt „Goodbye Planet Earth…” sor is ott figyel. Lehetséges, hogy a következő lemezek is az űrben játszódnak majd?

Ennek a sornak több jelentése is van. Egyre több értelmezése lesz, ha többször hallgatod meg a lemezt. Aznap, amikor elkezdtünk dolgozni a cuccon, mi búcsút intettünk a bolygónak. Az utcán sétálva csak testben vagyok jelen, de nem érzem úgy, hogy részese lennék ennek a világnak. A Föld csupán egy aprócska porszem a gépezetben. Már lemondtam erről a romlott helyről. Nem akarok többé egy rossz materialista ideológiát követni. A saját képzeletem szülte világban telepedtem le. Azt viszont még nem tudom, hogy a következő anyagokon az űrben maradunk-e. Inkább hagyjuk, hogy a zene vezessen minket ebben a kalandban.

Mi köt Téged még ehhez a világhoz?

A mai modernista életszemlélet teljesen hidegen hagy, bár ennek termékeit folyamatosan használom. Itt az iPhone a kezemben, épp egy számítógép mellett ülök, valamint ott egy csomó szintetizátor meg kütyü a stúdióban. Úgy éreztem, hogy valami nagyot építek ezekkel a szerkezetekkel, de inkább a rabjuk lettem. Minél többet használom őket, egyre inkább olyan hideggé és kiszámíthatóvá válok, mint ők. Folyamatosan egy emberibb világ után kutatok.

Eddig milyen visszajelzéseket kaptatok a lemezzel kapcsolatban? Milyennek találta a hallgatóság?

Eddig nem sok információnk van az eladásokról, a kritikákban viszont csupa jót írtak rólunk. Ezzel kapcsolatban viszont furcsán érzem magam. Kicsit kényelmetlen ilyen értékeléseket olvasnom, mert számomra a Skylight nem egy album, hanem a gyermekem. Ebből a szempontból nézve olyan, mintha a szülöttedet folyamatos megfigyelés alatt tartaná csupa ismeretlen ember. Nem számít, hogy jó pontszámokat kapunk, vagy sem. Néhány dolgot túlságosan is személyesen veszek, így inkább nem is olvasok ilyen cikkeket. Kizökkentenek a koncentrációból, mert ilyenkor elkap az érzés, hogy mi csak szolgák vagyunk, akik zenét írnak másoknak.
Milyen nehéz új bandát indítani manapság? Nektek hogy ment a kezdetekkor?

Már hosszú ideje együtt zenélek a többiekkel. Siavosh és én gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Már hétéves koromban hegedültem, és különböző darabokat játszottam, ő pedig basszusgitározott tiniként. Markus is akkoriban kezdett pengetni. Azóta muzsikálunk együtt. A zene elválaszthatatlan része lett az életünknek. A bandázásban mindig az a legnehezebb, hogy megtaláld a megfelelő társakat. Olyan emberekre van szükséged, akik hasonló világképpel rendelkeznek, mint Te. Az a lényeg, hogy kiegészítsétek egymást. Nekünk nagy szerencsénk van, hogy ilyen régóta közeli barátok tudtunk maradni. Ha egy csapatban megvan az összhang, akkor semmi sem állíthatja meg őket.

A CD korszak lassan a végéhez közeledik sajnos. Ha csak a digitális letöltések maradnak, akkor furcsa lesz úgy tekinteni ezekre az anyagokra egy igényes booklet nélkül, mint művészi értékkel rendelkező kiadványokra. Mit gondolsz erről? Milyen lesz ezek után alkotni?

Minden olyan gyorsan változik. Sőt, inkább minden azért változik, hogy felgyorsuljon a világ. Úgy látom, hogy a 7-15 számos CD formátum alapból is kihalóban van. Az előadók arra állnak rá szép lassan, hogy egy-két dalt kiadhassanak néhány havonta. Nagy szomorúsággal tölt el, ha belegondolok, hogy a lemezek tényleg eltűnhetnek a jövőben. Csupa kislemez lép majd ennek a formátumnak a helyébe, csak azért, hogy megdobják az eladásokat. Ez teljesen megfosztja a zenét minden értelmétől. Szükségem van arra, hogy fizikai valójában kezemben tarthassam a CD-t, mert csak így tudom teljesen átélni az általa nyújtott élményt. Talán régimódi vagyok, de az is lehet, hogy az újabb generációknak elég annyi, hogy ugyanazt élhessék át digitális verzióban, mint én. Nem hinném viszont, hogy ez lehetséges. A bandáknak amúgy is nehéz, mert manapság őrült módon kell koncertezniük, hogy fent tudják magukat tartani. Ahhoz, hogy egy csapat újító és egyedi tudjon maradni, óriási elkötelezettség kell, nem is beszélve az ehhez szükséges időről és a zenélésbe fektetett munkáról. Ha egy gárda inkább az image-ének kialakításába öli az energiáit, akkor úgy képtelenség jó zenét írni. Ez csak a muzsika kihasználása, nem pedig az általa biztosított kalandok kiélvezése. Ilyen szempontból sok veszélye van annak, ha valaki bandát alapít. Könnyű elveszni ebben a világban.

Vannak már lekötött turnéitok? Várhatóan mikor fogtok útra kelni?

Egy új zenekarnak mindig nehéz elkezdeni a koncertezést, de már dolgozunk az ügyön. Nagyon várjuk, hogy ez is beinduljon. Ha minden igaz, akkor idén ősszel lesz egy hosszabb európai kiruccanásunk.

Ha lehetőséged lenne egy álomturné megszervezésére, akkor milyen csapatokkal kelnétek útra? Mennyire lenne reális egy hasonló körút létrejövetele?

Még kell pár lemez ahhoz, hogy az első kérdésre jó választ tudjak adni. A Skylight-hoz szerintem olyan együttesek passzolnak, mint az Anathema, a Katatonia, az Opeth és a God Is An Astronaut. Egy idő után szerintem leszünk olyan helyzetben, hogy velük játszhassunk egy színpadon. Egyelőre csak remélem, hogy mindez valóra válik majd egyszer. Jelenleg inkább a zenére fókuszálunk. Ha kellően koncentráltak tudunk maradni, akkor a többi majd beindul magától. Meglátjuk, hogy meddig tudunk eljutni.

Vannak konkrét hosszú távú terveitek?

Szeretnénk egy teljes történetet komponálni; egy olyan sztorit, amelyben minden hallgató el tud mélyedni. Idős koromban úgy akarok visszatekinteni erre a kalandra, hogy tudom: minden víziómat és elképzelésemet megosztottam a világgal. Azon leszek, hogy az AtomA képében megismertethessem mindenkivel az általam elképzelt fiktív világot. Képtelen vagyok arra, hogy mai normák szerinti életet éljek. Nincs megszámlálhatatlan mennyiségű barátom, nem vagyok egy bulizós alkat, még barátnőm sincs. Addig nem tudok ilyen dolgokra koncentrálni, amíg meg nem valósítom az álmaimat. Úgy érzem, hogy jelenleg nem egy hús és vér alkotta lény vagyok. A gondolati síkon létezem, s innen akarom felépíteni saját magam. Ez még csak a kezdet.
Köszi az interjút! További sok sikert kívánok! Remélem nem telik majd sok időbe, hogy Magyarországon is elcsíphessünk Titeket!

Én köszönöm ezt az interjút! Remélem, hogy eljuthatunk hozzátok a közeljövőben. Nemrég már volt egy koncertünk Romániában, szóval nem kell sokat várni, hogy összefussunk Magyarországon! Addig is, hallgassátok a lemezt, és merüljetek el velünk együtt egy másik világban! Bon voyage!

Tabiii


Az első AtomA lemezről itt írtunk.
Belehallgatáshoz pedig itt a Myspace oldaluk.