Kyuss Lives!, Shapat Terror - 2012. május 29., Barba Negra
[2012-06-06] - Hajas

Sajnos jellemző az emberekre, hogy kevésbé lelkes, ha nem először lát valamit. Így történhetett, hogy a tavalyi bulin még közel teltház volt a Pecsában, idén viszont már – szemmértékre mondom – úgy 3-400 ember volt kíváncsi a Kyuss Lives!-re. Nem tudok napirendre térni a karcsú érdeklődés fölött, mert én ezeket a szivarokat minden este meg tudnám nézni – akár ide is költözhetnének az előszobánkba, hogy mindig zúzzanak egyet nekem, akárhányszor csak arra járok -, és az anyagi kifogások se helytállóak, mert talán egész évben nem lesz ilyen jó banda az országban, szóval ha egy rocker csóró, de nem hülye, akkor inkább más bulikon kéne spórolnia.

A Shapat Terror koncertje zömmel egy időben volt a Kyuss Lives! interjúmmal, és hát nyilván nem hagyom ott John Garcia-t egy előbanda kedvéért, de az egri csapat fellépésének utolsó bő negyed óráját már magam is láttam. Összeszokottan, feszesen játszotta a banda refréncentrikus, de azért bőven mocsadék stoner rock muzsikáját, melyek csak úgy hemzsegtek a jammelős résszektől. A hangzásuk is tisztességes volt, így abszolút meggyőző volt az előadás.

Mint fentebb utaltam rá, felháborítónak tartom, hogy ennyire kevés ember gyűlt össze a Kyuss Lives!-re, ennek a minden túlzás nélkül korszak- és stílusalkotó zenekarnak a koncertjére. Pedig a srácok 75 perces bulija legalább olyan gyilkos volt, mint a legutóbbi, Pecsás akciójuk. Én a szimpatikus új srác, a bőgős Billy előtt álltam az első sorban, így varacskos disznóként röfögött a képembe a basszuserősítőből ömlő torz, de barátságosan hívogató szutyok, mely nélkül kábé annyira élvezetes a stoner rock, mint a hamburger hús nélkül. Tudom, mekkora közhely, mert számtalanszor elmondták már ezt mások, de valami elképesztő őserő áradt az amúgy is arcpirítóan feszesen játszó brigád zenéjéből, amire a combos megszólalás csak még egy lapáttal rátett. Nem vállalok felelősséget az állításomért, de ha jól emlékszem, a Hurricane, One Inch Man, Gardenia trió alkotta az első három dalt. Meglepő módon később se nagyon erőltették a Blues For The Red Sun lemezt – talán két-három szám lehetett róla -, pedig az a korong még Brant-tel készült. A másik nem várt húzás az amúgy számomra se feltétlenül telitalálat Demon Cleaner mellőzése, pedig az az egyik legismertebb Kyuss nóta.
Muszáj egy teljes bekezdést rászánnom John Garcia énekesre. Ugyan elég sokat öregedett tavaly március óta, de továbbra is lábában a bugi; amikor pedig nem táncolt, akkor olyanokat énekelt, hogy lefostad a zoknidat – helyből, mindkettőt. Talán még a lemezes teljesítményét is túlszárnyalta bivalyerős, de tiszta, egyedi, szenzációs hangjával. Én is csak tátott szájjal bámultam, de az egész csapat nagyon összeszokottan, pengén játszott. Nagy ritkán szöveget tévesztett ugyan, de tényleg annyira kolosszálisan teljesített a torka, hogy ez szerintem fel se tűnt szinte senkinek, mint ahogy a számok közti konferálás hiánya se zavarta a publikumot – ez a buli csak a zenéről szólt! Az egyetlen furcsa húzása az volt, amikor az egyik rajongó vett neki egy üveg italt, és odatette a lába elé a színpadra a koncert kellős közepén. Ő ugyan udvariasan bólintott, de hozzá se nyúlt az italhoz. Pár szám múlva a srác sértődötten elvette a piát, majd megint visszarakta a színpadra, így adva második esélyt a zseniális énekesnek. Ekkor pedig Garcia már kimondottan ellenszenves módon próbálta nyugalomra inteni a – szerinte - túlhevült rajongót. Lehet, én reagálom túl, de nagyon szomorú érzés lehet, ha meg akarod hívni valamire a bálványodat, ő meg ennyire fölényeskedik. Ha én ikon lennék, akkor legalább kikoccintanék a rajongómnak az üveggel, és talán még egy nagyon-nagyon apró kortyba sem pusztulnék bele, bármenyire is mellényúlt szegény a pia ízlésemben.

Ez persze csak személyes vélemény volt, ami viszont objektív és tényszerű, hogy a Kyuss minden idők egyik legzseniálisabb és legfontosabb bandája volt. Kíváncsi vagyok, milyen lemezt fog készíteni ez a négy fickó, de akármilyet is, ettől a bulitól leesett az állam, és ahogy megfigyeltem, másoknak is.

Hajas


MySpace oldalak: Shapat Terror, Kyuss Lives!