Kyuss Lives! - Apa csak egy van
[2012-06-01] - Hajas

Pár napja egy iszonyatosan varacskos bulit adott Budapesten a Kyuss Lives! A koncert előtt volt szerencsém összefutni elképesztően zseniális énekesükkel, John Garcia-val, aki emlékezett rám a tavalyi interjúnkról, és így már az első pillanattól teljesen közvetlen és barátságos volt velem. Nem tudom, számított-e, hogy már nem először találkoztunk, de az hétszentség, hogy ezúttal sokkal jobban megnyílt, mint legutóbb. A végeredmény pedig vitathatatlanul életem egyik legjobb interjúja.

Először is, hogy megy a turné? Jól érzitek magatokat, illetve sikeres-e?

Eddig nagyszerű, bár ez még csak a negyedik buli. Ilyen arcokkal együtt muzsikálni, mint Brant, Bruno és Billy mindig élményszámba megy. Az új bőgősünk, Billy korábban Brant szólóbandájában játszott, meg nálam, a Unidában, szóval régi barátunk, együtt jártunk suliba annak idején, ugyanazok a sivatagi srácok vagyunk. Szóval, nagyon elégedett vagyok mindennel.

A bőgős Nick miért ment el?

Azért, mert nem tetszett neki, ahogy a Kyuss Lives! üzleti ügyei mentek. Csak a legjobbakat kívánjuk neki, abszolút havernak számít ma is – akarva se tudnék rosszat mondani rá. Óriási zenész, és egy nagyon becsületes srác.

Amikor legutóbb interjúztunk, azt mondtad, hogy Josh-t tesódként szereted, ő viszont nemrég beperelt Téged. Szomorú, vagy csalódott vagy emiatt?

Hát ja. Brant és én akartuk csinálni ezt a Kyuss Lives!-et, Josh és Scott pedig meg akart ebben akadályozni minket. Az se tetszik amúgy nekem, hogy ez az egész ennyire a nyilvánosság előtt megy, újságcikkek szólnak erről, satöbbi. Scott amúgy eredetileg nem is akart perelni minket, csak múlt héten találta ki, hogy Josh mellé áll. Az a vicc, vagy inkább szomorú, hogy ő sokáig benne is volt a Kyuss Lives!-ben, de otthagyott minket amiatt, hogy inkább pereljen minket Josh oldalán.

Ezt magam se értem…

Én se, szóval tényleg szomorú és csalódott vagyok Scott miatt. Ahogy Nick mondta, ezek után már sosem zenélhetünk együtt. Ugyan van az a mondás, hogy soha ne mondd, hogy soha, de tényleg nem tudom elképzelni, hogy valaha is újra egy bandában legyünk Josh-sal és Scott-tal. Josh szeret gúnyolódni velünk az interjúkban, meg állandóan azon lovagol, hogy miért használjuk ezt a nevet, meg hogy elloptuk azt, holott szó sincs erről. Én képtelen lennék ilyeneken szarakodni az ő helyében, de igenis érdemes harcolni a Kyuss Lives!-ért, és fogunk is! Amerikában persze néha az győz, akinek több a pénze, tudod hogy megy ez: ügyvédek, bíróság. Mi azért próbáljuk folytatni a Kyuss Lives!-et.

Ki fog nyerni szerinted a bíróságon?

Nem tudom. Remélem, nem ők, hisz mi vagyunk azok, akik egyáltalán akarják csinálni ezt a Kyuss Lives! dolgot. Szeretnénk új lemezt is készíteni így.
Biztos vannak már új számaitok. Zeneileg és szövegileg mit várhatunk ezektől?

Brant néhány ötletét hallottam már, és azt mondhatom Neked, hogy eldobtam tőlük az agyam! Hatalmas dalszerző, és óriási szerepe volt az eddigi Kyuss lemezeknél, hisz az … And The Circus Leaves Town-t leszámítva az egyik fő dalszerző volt nálunk mindig is, és a mai napig hihetetlenül tehetséges e téren. Zseniális számok lesznek, de a szövegírás meg az énekdallamok még nincsenek meg, szóval azokról egyelőre semmit se tudok mondani. Kíváncsi is vagyok, mikkel fogok majd előállni, mert eléggé az elején vagyunk még mindennek.

Milyen zenekarnév alatt fog kijönni: Kyuss-ként, vagy Kyuss Lives!-ként?

Kyuss Lives!-ként. Sose akartuk a Kyuss nevet folytatni, mert Josh-nak ezzel megadjuk a tiszteletet, ami úgy látszik, nem elég neki, de majd meglátjuk, mi lesz. Remélem, összejön.

Utálod, ha valaki letölti a lemezeteket, de nem veszi meg?

Nem, mert nem foglalkozom ilyesmivel. Ha akarod, megteszed a véleményemtől függetlenül. Így is, úgy is megtörténik. Én személy szerint amúgy gyűjtő vagyok: szeretem kézbe venni, nézegetni a booklet fotóit, és olvasgatni azt, meg általában véve fizikai értelemben birtokolni a lemezeket. Mások nem ilyenek.
Főképp a mai tinédzserek.

Aha. Te meg én vinyl lemezeken meg kazettákon nőttünk fel, az még egy más világ volt.

Hát igen, gyorsmásolós magnó, meg ilyenek, ha emlékszel.

Abszolút. Ezeket a srácokat már nem érdekli az ilyesmi. Reggel felkelnek, aztán elkérik a szülők hitelkártyáját, amiről vagy megkérdezik anyuékat, vagy sem, aztán pár gombnyomás, és már meg is van a zene. Ettől én még megmaradok igazi gyűjtőnek.

A mai napig?

Igen. Manapság is veszek CD-ket, imádom. DVD-ket is vásárolok, amikor csak tudok. Ha van egy banda, amit imádok, annak minden anyagát megvásárolom, például Danzig, vagy Cult.

Apa is vagy, meg zenész is, és még dolgozni is szoktál állat diagnosztaként. Biztos nagyon elfoglalt vagy, de van esetleg ezeken kívül valami hobbyd?

A horgászás.:) Szeretek elmenni a családdal pecázni. Már gyerekként is bejött nekem. Nagyon megnyugtató tevékenység, és ezalatt is legalább a családoddal vagy. Végre van idő együtt leülni, és tudok beszélni a lányommal, vagy a feleségemmel. Távol az otthontól, igazi, bensőséges hangulatban. Néha sikerül halat fogni, néha nem.

Nem is ez a lényeg ilyenkor.

Persze, hogy nem. Végre együtt van a család, amit imádok, és képtelen is lennék megunni.

Nehéz otthagyni őket, amikor turnézni mész?

Egészen elképesztően az. A feleségem elfogadja, de a fiam még csak három éves, és nem érti, miért pakol be apu mindig a táskába.:) A lányom is csak a fényképemet látja ilyenkor, de elmagyaráztam neki, és tudomásul veszi. Ők az én kis támogatóim, ez a kötelék pedig nagyon erős, amiért hálás is vagyok. Enélkül nem is tudnám csinálni ezt az egészet.
Jó apa vagy szerinted és szerintük?

Hűha… Az biztos, hogy nagyon törekszem a tőlem telhető legjobbra. Igyekszem megtanítani nekik, mi a jó és a rossz. Nincs olyan tantárgy a gimiben vagy a fősulin, hogy hogyan válj jó apává. Tőled függ, hogy részt akarsz-e venni az életükben, avagy sem. Én előbbire voksolok. Megvédeném őket, akár az életem árán is. Törekszem arra, hogy mindig legyen rendes ruhájuk, vagy sose éhezzenek, és ne hideg kaját egyenek a suliban. Az én apám szeretett, törődött velem és megértő volt. Imádtuk egymást, csak hát Isten magához szólította, és tavaly elhunyt. Szeretnék olyan lenni, mint ő, és azokat a dolgokat továbbadni, amiket tőle kaptam: mértéktelen szeretet és megértés. Legyél ott mellettük, és ne próbálj rájuk erőszakolni olyan dolgokat, amiket nem akarnak. Amúgy nagyon érdekes kérdést tettél fel, de alapvetően mégiscsak ösztönös dolog, hogy jó apa vagy, vagy sem.
Mondok egy példát. A kislányom kéthónapos volt, de a feleségemnek el kellett utaznia a haldokló nagypapájához. Így nem tudta szoptatni, és nekem kellett etetnem a kislányomat cumisüvegből. Egyedül maradtam, hogy ellássam a kis Marshall-t és Medicine-t, illetve megóvjam őket mindentől, hisz még picik voltak a repülőzéshez. Sose fogom ezt elfelejteni, fantasztikus érzés volt, valamint nagy büszkeséggel töltött el. Ez az ösztönös dolog ekkor tört elő nálam.
Amúgy nem vagyok felkészülve ilyen interjúkérdésekre, mert ritkán tesznek fel ilyesmiket. A lényeg, hogy törekedj a legjobbra. Megpróbálsz minél több időt velük tölteni, úgy értem, valami megváltozik benned ilyenkor. Amikor Medicine-t elvettem az anyjától, és először landolt a hasamon, az egy olyan pillanat volt, amit sosem felejtek el, és persze korábban még sosem éreztem. Az apák ismerik ezt az érzést, mint ahogy Te is. (Az interjú előtt büszkén mutattam neki fotókat a fiamról, itt erre célzott - Hajas) Soha semmilyen drog sem tudja előidézni ezt. Legyél mindig ott mellette. Óvatosnak kell lenned, nehogy Disney apuka váljon belőled.:) Időnként persze nemet is kell mondani a gyereknek a túlzott elkényeztetés miatt, amire nem mindig vagyok képes.:) Viszont marha jó érzés apának lenni.

Mi a legjobb és a legrosszabb ebben a zenész életmódban?

Amiatt csinálom az egészet, hogy a színpadon lehessek esténként 45, vagy 90 percet. Az összes többi idő nagyon kemény.

Gondolom, uncsi és fárasztó.

Igen, mindkettő. Utazgatni össze-vissza, különböző hotelekben zuhanyozni, meg próbálod felhívni a feleséged és a srácokat. Mindez a sok kavarás megterhelő, de a zene miatt mégiscsak imádom. Amúgy is minden embernek kell dolgozni, meg gondoskodnia a családról. Nekem ez a melóm, amiért nagyon hálás, szerencsés és boldog vagyok, mert döntően azért szórakozás az egész. Akár öt, vagy 500, netán 50.000 ember van egy koncerten, én ugyanúgy élvezem. Még a zuhany alatt is imádok énekelni, szóval tényleg ez az életem. Amúgy a fő kenyérkeresetemért is ugyanúgy rajongok, ahol is állat diagnoszta vagyok. Viszont – ezt már Te is tudod – apának és férjnek lenni a legfontosabb dolog a világon. Ezért vagyok ezen a bolygón. Imádok főzni rájuk, úszni velük, vagy egyéb módon együtt lógni a családdal. Ez tízszer jobb még annál is, mint hogy a színpadon állsz, és leszarom, hogy ki mit gondol erről. Már nem úgy élek, hogy ahogy ébredek, megtöltöm fűvel a pipát, és feldobok egy Monster Magnet lemezt. Ehelyett apu felkel, és pelenkázik, meg ilyenek.:) Büszke vagyok erre, és kiállok az apák mellett. Legyen minden apuka büszke erre! Világ apái, egyesüljetek!:)
Gyakran rúgtok vagy szívtok be a koncertek után? Ki a legnagyobb party arc a bandában?

:) Én már visszavettem a bulizásból. Szeretek meginni egy pohár whiskey-s kólát, mielőtt felmegyek a színpadra, vagy akár utána. Füvezni viszont nem nagyon szoktam a turnén. Ez egyfajta munka, és igyekszünk ennek megfelelő profi módon csinálni. Jók akarunk lenni a színpadon, meg amúgy is fontos a józan életmód, ami egyfajta felelősség is, hogy vigyázzunk magunkra. A lányomat is szeretném látni az esküvőjén, szóval már nem akarok úgy élni, mint korábban. Szóval muszáj visszavenni. Amúgy Brant is már három és fél hónapja teljesen józan.

Hajas


Az előző Kyuss Lives! interjúnk itt olvasható.
1992-es alapművükről itt írtunk.
Belehallgatáshoz pedig itt a MySpace-es oldaluk.