Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic (könyv)
[2012-06-27] - Hajas

"A lábam bizonyos tekintetben a klub tulajdona volt. Egy olyan profi játékos, mint én, olyan, mint egy narancs. A klub kifacsarja az utolsó cseppig, és ha már nem kell, eladja egy másik klubnak. A klub tulajdonában vagyunk, és nincs lehetőségünk arra, hogy megvárjuk, amíg egészségesek leszünk megint. A klub győzni akar. Az orvosok ilyen esetekben meghasonlott állapotba kerülhetnek. Hogyan tekintsenek a játékosra? Mint páciensre, vagy mint a klub egy termékére? Az orvosok is részei a csapatnak, nem függetlenek. A játékos persze elmondhatja a véleményét. Még kiabálhat is: ez nem mehet így tovább! Hiszen a saját testedet te ismered a legjobban.
Csakhogy nagy rajtad a nyomás. úgyhogy inkább játszani fogsz, és leszarod a következményeket. Ami azért elég rizikós, mert lehet, hogy rövid távon segítek a klubon, de hosszú távon már nem. Ilyen és ehhez hasonló kérdések sokszor felmerülnek, és döntened kell. Kire hallgass ilyen esetben? Az orvosra, aki azért óvatosságra int, vagy az edzőre, aki azt szeretné, ha bent lennél a pályán. Őt csak az érdekli, hogy megnyerjétek a meccset. Ne törődj a holnappal, gondolj arra, hogy ma győznöd kell!"

Zlatan Ibrahimovic neve nem lehet ismeretlen a futball szerelmeseinek, mert hát Zlatan jelenleg a világ egyik legdrágább labdarúgója. Az ő életrajzát bemutató könyv pedig talán az idei év legeltaláltabb önéletrajza, legalábbis számomra. Szerintem mindenki élvezettel fogja olvasni a kötetet - már ha sikerül túltenni magunkat ezen a cigányos, arany színű borítón.

Én speciel halálra unom a közvetítéseket a TV-ben, mert a sportot csinálni szeretem, nem nézni, viszont állati érdekes, ahogy Ibra (közeli ismerősei így becézik) lerántja a leplet a profi foci rejtelmeiről. Zlatan halál lazán sztorizik ugyanis a világ legismertebb játékosairól ugyanúgy, mint edzőkről, menedzserekről, szurkolókról vagy épp szerződésekről, netán pénzről - nőkről viszont csak módjával. Teljesen nyilvánvaló amúgy a könyvből, hogy egy nehezen kezelhető, arrogáns, indulatos fószerről van szó, de mint köztudott, a legtöbb zseni általában gyökér szokott lenni a magánéletben.

A horvát-bosnyák szülőkkel rendelkező, svéd származású (én legalábbis annak veszem, hisz élete első húsz évét ebben az északi országban élte le, és ennek a fociválogatottnak a színeiben lép pályára, ha épp nem a Milanéban), erősen problémás labdarúgó életpályája valóban ordít azért, hogy könyv készüljön belőle. Igazi sikersztoriról van szó ugyanis: a zűrös családi háttérrel rendelkező suhanc állandóan - már-már profi szinten - bicajokat lop, és egyéb módokon kerül mindig balhéba, amíg nyilvánvaló nem lesz, hogy a világ egyik legnagyobb tehetsége. Ezt követően egyre komolyabb neve kezd lenni a szakmában egész addig, amíg csak térden állva és sírva könyörögve dobálni nem kezdik utána a több tíz millió eurós ajánlatokat a foci klubok.

Egy korábbi cikkemben már megpedzettem, hogy hatalmas fanatikusa vagyok az önéletrajzi regényeknek, de az Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic egyenest az eddigi egyik legjobb, amit valaha csak olvastam. Mint fentebb említettem, nem kell ultrának lenni ahhoz, hogy valaki élvezze ezt a kötetet, ellenben kötelező a könyv mindenkinek, akit érdekelnek a celebség, a csillogás mögötti háttérdolgok, valamint a csúcsra vezető út a maga előnyeivel, hátrányaival és persze hullámvölgyeivel. Letehetetlen.

Hajas