Suicidal Tendencies – 2012. július 11., Zöld Pardon
[2012-07-16] - Jack

Illedelmesen bevallom, hogy bár vaskos hardcore gyökerekkel rendelkezem, ennek ellenére csak felnőtt fejjel találkoztam a Suicidal Tendencies zenekarral. A miérteket azóta is keresem. Talán elég volt a számomra szentháromságnak tekintett Hatebreed, Madball, Agnostic Front trió, vagy csak egyszerűen nem jutott el hozzám a kaliforniai banda híre. Most már teljesen mindegy, mert aki ott volt a srácok koncertjén, az bizony örökké a rabja lett az együttesnek (ha eddig még nem volt az).

Az énekes Mike Muir által vezetett gépezet 1981-ben alakult Los Angelesben, Venice Beach környékén. A Suicidal Tendencies első igazi sikere az Institutionalized című nóta volt 1983-ban, a szám clipjét a hardcore punk műfajból semmit sem mutató MTV is számtalanszor játszotta. Ezután pedig már egyenes út vezetett a hírnév felé. Tinédzserek milliói kezdték utánozni az öltözködésüket, előkerültek a kosaras mezek és a fejkendők (bandana) is a tetovált ifjúságon. A brigádot számos kritika is érte, mondván, hogy volt bandatagok, és csak ártanak a fiatalságnak. Számos koncerthelyszínről ki voltak tiltva a balhés közönség és a durva szövegek miatt. A kilencvenes években már komolyabb eladásokat produkáló zenekart szakmai ellentétek taszították a feloszlás felé.

Most pedig 2012-t írunk, és az év egyik legjobb koncertjén vagyok túl. A Suicidal Family olyan számban tette tiszteletét a helyszínen, hogy az abszolút tekintélyt parancsoló. Kevesebb emberre számítottam, de úgy látszik, mindenki előtúrta a fiók mélyéről a bandanáját. Ezek a harmincas, negyvenes legények pedig egy brutális teljesítménnyel hálálták meg a nézőszámot. A jenkik olvasztótégelyében olyan alapanyagok fortyognak, mint a hardcore, a punk, és a thrash vegyületek. Élőben pedig mindez hatalmas robbanással és zajjal tört elő a színpadról. Bár még csak a húszas éveimben járok, komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy vajon, végig bírnám-e azt az intenzív, forgószélszerű tombolást és bulizást (természetesen precíz zenészi játék mellett) csinálni a világot megváltó deszkákon, mint ezek az amcsik. A fotósárokban becsülettel küzdöttem egy csoportkép kedvéért, ahol minden tag jól látszódik. Ez azonban lehetetlen feladatnak bizonyult, mert az ST tagok folyamatosan váltogatták a helyüket a színpadon, a legutolsó centimétert is bejárva. A közönség pedig még a hídról is szórta a metalvillát.
Pontosan fél 9-kor robbant be az első bomba, a You Can Bring Me Down. A hangerőn még szívesen tekertem volna, de ennek ellenére itt már sejteni lehetett, hogy hatalmas buli van kialakulóban. Az este fénypontjait az olyan slágerek jelentették, mint a kultikus Institutionalized, a War Inside My Head és a Send Me Your Money. Minden tag pokolian élvezte a partyt. Tim Williams basszer látványosan döngette végig a nótákat, örömmel pózolt a fotósoknak, igazi élmény volt nézni a játékát. Eric Moore dobos munkájára most sem lehetett panaszt tenni. Mike főnök pedig szokásához híven agresszíven pattogta végig az estét.
A srácok a koncert után minden sztárallűrtől mentesen boldogan nevettek és fotózkodtak a színpad mögött sorakozó rajongókkal. Mi mást mondhatnék: Hardcore Still Lives!

Jack


Koncertfotók: Jack
A Suicidal Tendencies MySpace oldala itt található.