1989. január 7-i keltezéssel végeztem sikeres landolást az Egri borvidék lankái között. Tehát gyárilag egri lennék, de már jó pár éve egy nagyobb, Budapest nevezető faluban tengetem mindennapjaim, ahol komoly csatáimat vívom az önmegvalósítás nevő project sikeres kipipálása érdekében. Ez eddig több-kevesebb sikerrel meg is valósult, de még hosszú az út a szinkrondramaturg, szinkronszínész, esetleg újságíró szakmáig. Ami a metal zenei históriámat illeti, sok eredeti dologról nem tudok beszámolni. Valahol a középsuli közepén kaphatott el az azóta is ragaszkodó vírus, ami a mai napig segít továbblendülni az élet nehézségei közepette. Az első konkrét metal szám, amire emlékszem azokból az időkből, a Slayer SS-3-je, szóval azután nem sok esélyt kaptam, hogy beszippantson magába a nu-metal őrület és a Tankcsapda élmény. Akkoriban nagyrészt olyan thrash, death valamint hardcore alakulatok lemezei pörögtek nálam, mint a Slayer, Exodus, Machine Head, Darkane, Hatesphere, At The Gates, The Haunted, Suffocation, Hatebreed, Converge és Shai Hulud. Más stílusok képviselői egy ideig nem is kaptak lehetőséget, hogy a lejátszómba kerüljenek, de egy bizonyos kanadai úriemberrel, Devin Townsenddel való audiovizuális találkozásom felnyitotta a szemem a progresszív és kicsit más módon borult zenék felé. Másik nagy mániám még a poliritmika, ami az utóbbi időben látszik kiteljesedni a mindenki által utált djent fémjelezte „stílusban”. Sokkal többet nyújt ez a zsáner, mint azt az emberek elsőre gondolnák. Olyan zseniális előadókat ismerhettem meg közülük, mint Cloudkicker, Chimp Spanner, Tyrant of Death, Keith Merrow, Tesseract, Animals As Leaders, Uneven Structure és Fellsilent. Összességében azért elmondható, hogy mőfajtól függetlenül a minőségi, valódi értékeket és érzelmeket közvetítő zenéket kedvelem, legyen az metal, elektronikus, netalántán populáris muzsika.

Legnagyobb kedvenceim: Devin Townsend akármilyen formában, Meshuggah, Gojira, Opeth, The Ocean, Death, The Dillinger Escape Plan, Mantric, Extol, Byzantine, Sybreed, Between The Buried And Me, Deftones, Paradise Lost, Faith No More, Katatonia, In Flames, Soilwork, Thy Catafalque, Marionette, Enemy Of The Sun, Ministry, Nevermore, Obscura, Misery Inc, Protest the Hero, Soilent Green, Swallow The Sun, Cephalic Carnage, The Red Chord, Textures, Mastodon, August Burns Red, Sikth, Watch My Dying, Isten Háta Mögött, valamint a nem metalos részlegből Igorrr, Venetian Snares, Netsky és Modual.

Szabadidőmben fordítok és tolmácskodom, valamint próbálom kielégíteni a skandináv kultúra iránt érzett fanatizmusomat.