Imperanon - Stained

Kiadó: Nuclear Blast
Terjesztő: HMP
Együttes: Imperanon
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Donat
Pontszám: 5/10
Értékelés: Szürke, de korrekt

Az Imperanon egy újabb fiatal metal zenekar Finnországból. A honlapjuk szerint 1999-ben alakult az első felállásuk Asko J. Sartanen és a dobos Jaakko Nylund vezetésével. Sok tag megfordult náluk, olyan "sulizenekar" hangulata volt az egésznek, hisz ekkor még csak 16 évesek voltak. 2002-ben vették fel az első demójukat. Ezután Asko kilépett, majd 2003-ban szilárdult meg a zenekar tagjainak sora, az alábbiak szerint: Lauri Koskenniemi (gitár), Aleksi Sihvonen (ének, gitár), Aleksi Virta (billentyű), Eki Nurmikari (basszusgitár), Jaakko Nylund (dob). Mint említettem a zenekar nagyon fiatal - az átlagéletkoruk 20 év körül van -, s a Stained az első albumuk.

A Blade című számmal kezdenek, ami Children Of Bodom-os hatásokkal van tele. Kicsit talán túlzott is a billentyű használata és ez elveszi a teret a gitároktól. A következő két szám is ezt a vonalat követi, a gitár és a billentyű folyamatosan viszik a dallamot, az énekrészek alatt kis megnyugvás, majd újra dallammenetek. Az énekes hangja torokból jövő kiabálás - amolyan Alexi Laihosan - de túl sok hangszínt nem ismer. A Prisoner In Me című daluk az első, amiben többet mutatnak magukból. Felbukkannak heavys dallamok is, de az igazi érdekesség a szóló után egy kórusos-duplázós rész, ami már majdnem death-es jellegű. A következő szám, a Sold, teljesen Bodomos riffelés, tipikus kiállásokkal. A Hollow man című számban jön elő először hangsúlyosan a tiszta ének, amolyan Nightwish-es jelleggel.
A hetedik Rhythm Of Pain volt a lemezen, ami a legjobban megfogott. Ez sem hoz világújító dallamokat, de a bevezető riffet (ami néhányszor vissza is tér) nagyon jól eltalálták.
Shadowsouls daluk az egyetlen, amelyben tiszta női ének van, az énekes diszkrét hörgés/ kiabálásával keverve. Aranyos... Az utolsó előtti tétel a Vein (I Bleed) címet kapta, ez is a tipikus melodic death elemekkel van tele. A befejező dal stílszerűen a The End címet kapta, ahol újra megmutatják mit tanulta a nagyoktól.

A felvételeket Nino Laurenne és Titus Hjelm (Thunderstone) vezette, de a master-t sem bízták a véletlenre és a Finnvoxba vitték Mikko Karmilahoz (Children Of Bodom, Thunderstone, Edguy, Thy Majestie, Masterplan, stb...) ez meg is látszik rajta, mert a hangzás tökéletes. Bár ezen a téren is érezhető a Bodom párhuzam. Amúgy a tagok kedvenc zenekarai között is ez a banda vezet - érthető okokból.
Összességében nem rossz zene, első albumnak meg egyenesen tökéletes. Egyelőre a saját ötletekből van kevés, ha ezen a téren javulnak egész jó kis zenekar lehet belőlük.


1. Blade
2. Memories to Dust
3. Stained
4. Prisoner in Me
5. Sold
6. Hollow Man
7. Rhythm of Pain
8. Shadowsouls
9. Vein (I bleed)
10. The End

+ Jos jotain yrittää (bonus track a digipack változathoz)