Morrigan - Celts

Kiadó: Horns of Cernunos Productions
Együttes: Morrigan
Megjelenés éve: 2003
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 10/10
Értékelés: Vigyázat! Robbanásveszély!

1992-ben két Bathory fanatikus, név szerint Beliar (gitár) és Balor (dobok) összeállt, hogy megvalósítsák zenei elképzeléseiket, s így megalakult a Mayhemic Truth. Első demojuk, a Son of Dawn '-ban jelent meg, mindössze 100 példányban. Tagságuk kibővült Lilith-tel, aki a basszusgitárosi teendőkért felelt és így készítették el következő demojukat, a '94-ben napvilágot látott, egyszerűen csak Promotape-re keresztelt anyagot. Lilith hamarosan távozott, így a Mayhemic Truth legénysége ismét kéttagúra csappant, s immár ismét duóként készítették el első EP-jüket, a '95-ös Cythraw-t. Ezt '96-ban egy újabb demo, a Demo '96 követte, majd a következő évben a zenekar megszűnt létezni. '99-ben az Iron Pegasus kiadó újra megjelentette a banda EP-jét és utolsó demoját közösen In Memoriam cím alatt. Talán ez a lépés ösztönözte Beliar és Balor találkozását, akik 2000-ben életre hívták a Morrigan-t, a kelta mitológia kegyetlen istennőjét. Munkához is láttak és első lemezük, a Plague, Waste & Death 2001. májusában meg is jelent. Nem egészen egy évre rá, 2002. áprilisában látott napvilágot a második Morrigan anyag, az Enter The Sea Of Flames. 2003-an megalapították saját kiadójkat,a Horns of Cernunos Productins-t, ahol még az év végén (szinte már 2004-ben) megjelent zenekar harmadik nagylemeze, a szimpán Celts-re keresztelt korong.

Mint az már az ajánló első sorából kiderült, két Bathory fanatikus alapította meg a bandát és ez azért érdemelt kiemelést, mert ezzel mindjárt meg is adtuk milyen zenét játszanak. Sőt, a hasonlóság időnként olyan erős, hogy a lemezt hallgatva sokszor eltűnődik az ember, vajon nem-e a Hammerheart albumot hallgatja-e véletlenül. Egy-két gyorsabb résztől eltekintve ugyanis ugyanolyan lassan hömpölygő pogány, viking black metal található az album, ugyanolyan nyers epikussággal. Kicsit változatosabb, ahogy az kitűnik az olyan dalokból, mint a Warstained Iron, a Cursing The Beheaded vagy Dance of the Leprechaun, mint a nagy előd lemeze volt, de alapvetően ugyanazt a csapást követik, amelynek köveit Quorthon már évekkel ezelőtt lefektette. A zordabb részek kiegészítik a himnikus, melankolikus részeket és így állnak össze a vadabb, vagy magasztosabb atmoszférájú dalok. Van egy-két sima black metal nóta is a lemezen (pl.: Reappearance, Era Reiks Fomore, vagy a Venomos érzetű Bitchcraft), de témáját tekintve a kelta világtól sosem szakadnak el. Egyébkén még az ének hangfekvésében is Quorthon vikinges vokálját követik, míg a károgás már ismét valódi blacker vonás. Zenéjük megfelel a stílus követelményeinek és a lemez hangulata is tökéletes, köszönhetően a hosszú bevezetőnek, a dalok introinak és az összes kiegészítő hanghatásnak, amik szintén nélkülözhetetlen eszközei az ilyen pogány, viking zenéknek.

Aki ismeri a Hellhammer nevet, az hallott már Warhammer-ékről is. Húzható hasonló párhuzam a Bathory és a Morrigan között is, de beismerem, elfogultabb vagyok az utóbbi két csapattal szemben. Az olyanok, mint a Warhammer-ék, vagy a Morrigan félék meg sem próbálják tagadni, hogy kik után formázták zenéjüket, 'elvakultan' játszák, aminek egyszer rabjaivá váltak, túl sokat nem változtatnak rajta. Jelen esetben pedig ez találkozott az én ízlésemmel is, így a tíz pont valóban szubjektív értékelés. Ha objektíven tudnám hallgatni a lemezüket, akkor valószínűleg 6 pont körülire értékelném őket, mert a fellelhető önálló gondolatok kevesek a 67 perces lemezhosszt tekintve.


1. Celts (Intro)
2. Giants Of Stone
3. Warstained Iron
4. Mists Of Mag Da Cheo
5. Reapperance
6. Through The Halls Of Ice
7. Staring In The Eyes Of ChuChullain
8. Era Reiks Fomore
9. Cursing The Beheaded
10. Dance Of The Leprachaun
11. Bitchcraft
12. Outro