Pungent Stench - Ampeauty

Kiadó: Nuclear Blast
Terjesztő: HMP
Együttes: Pungent Stench
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 6/10
Értékelés: Több, mint szomszédidegesítő

Nyolc évnyi szünet után 2001-ben tért vissza a köztudatba az osztrák Pungent Stench egy új albummal, a Masters Of Moral - Servants of Sinnel. A '88-ban alakult trio eredeti felállásából megmaradt két tag, a dobos Alex Wank (Mr. Stench) és a gitáros-énekes Martin Schirenc (El Cochino) mellé ekkor egy új bőgős csapódott, Reverend Mausner. Sokáig azonban ő sem maradt a csapat tagja, a most szeptemberben megjelenő új PS lemezen ismét egy másik basszusgitáros mutatkozik be, Fabio Testi.

A leginkább bizarrságáról, fekete humoráról ismert csapat ismét nem szokványos témát választott lemeze anyagául. Az album címe, az Ampeauty az amputálás és a szépség szó összevonásából származik, s némelyik szövegük valóban a jóízlés határait feszegeti.
A banda legfrissebb promo képei is ennek szellemében készültek, amelyeket egy friss balesetes emberke nem biztos, hogy humorosnak találna. Általában nincsenek problémáim az elmebeteg, gusztustalan szövegekkel, borítókkal, de veleszületett vagy szerzett fogyatékossággal viccelni nem szeretek. Meglehet, csak én veszem nagyon érzékenyen ezt a kérdést, de például a The Amp Hymn szövegén nem tudtam nevetni.

Zeneileg az alap még mindig death metal, de lassabb, stoneres, doomos. Mondjuk az introból még nem ez derülne ki, de mire leforog a lemez tíz felvétele, összbenyomásnak ez alakul ki. Maradtak persze Pungentes dalaik is, mint például a thrashesebb The Passion of Lucifer, vagy a deathesebb Fear The Grand Inquisitor, de az első, ami az albumról eszembe jut, a lelassultság és az ezáltal nyert súlyosság. Viszont mindenképpen előnyükre írandó, hogy a rengeteg töréssel, váltással megbolondított zene masszív, fogósabb dalokat szült. Ehhez alakítva, a hangzás is sötétebb, vaskosabb lett.
Az egésszel egyetlen problémám, hogy pár szám után monotonná válik és csak a jobb pillanatoknál eszmélünk, hogy ho-ho, ez már egy másik felvétel. Ezért csak egyetlen darabot emelnék csak ki a lemezről, a szövegivel ismét az egyházat felemlegető Got Milf?-et. Első pillanataiban olyan érzésem támadt, mintha a Celtic Frost találkozott volna Entombeddel, majd jöttek benne a Slayeres riffek, de a zene még mindig kimért, lassú maradt. Aztán az egyik percben még súlyos dalt egy rockos gitárszóló törte meg, hogy aztán ismét a CF-E vonal kerüljön előnybe. Az ilyenre szokták azt mondani, hogy 'jól-eltalált'. Semmi különös, mégis imádni lehet. Egyébként hasonló hozzá a Same Shit - Different Asshole.

Pungent Stench fanatikusoknak természetesen ez is egy kötelezően beszerzendő kiadvány a csapattól. Máskülönben csak ínyenc ízlésű szerzeteknek ajánlanám, akik a fent leírt zenei stílusok ötvözését pozitívan tudják értékelni.


1. Lynndie (She-Wolf of abu Ghraib)
2. Invisible Empire
3. The Amp Hymn
4. The passion of Lucifer
5. Got Milf?
6. Human Gabage
7. Apotemnophiliac
8. No Guts, No Glory
9. Same Shit - Different Asshole
10. Fear the Grand Inquisitor