Mastodon - Leviathan

Kiadó: Relapse
Terjesztő: HMP
Együttes: Mastodon
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Hajas
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Nehezen indult a szerelem az új Mastodon album és köztem. Jópárszor nekiveselkedtem, hátha csak az én hibám, hogy nem kattantam rá egyből, mint ahogy elődjére sikerült. Az új dalok némileg egyszerűbbnek és kevésbé agresszívnek tűntek a Remission nótáihoz képest, legalábbis az ismerkedés korai szakaszában. Aztán kipróbáltam a lemezt egy késő esti időpontban is -ahogy már az elején kellett volna-, és onnantól kezdve már nem volt visszaút. Ezek a beteges, de zenei lángelmének számító őrültek, bizony most is cefetül odatették magukat.

Aki még nem ismerné a Masztit, az képzeljen el egy féktelenül durva, mocskosul komplex noisecore bestiát. Aki nem szakértője a stílusnak, annak nem tudok mást mondani, mint hogy nagyon távolról egy keménységét el nem vesztett, de annál rockosabb, dalközpontúbb Neurosishoz hasonlítható a csapat, de a Blind Myself Product lemeze is hasonló szellemben fogant - bár igazából mindhárom bandának önálló arculata van.

Minél többet hallgatom az új korongot, annál inkább nyilvánvaló, hogy számottevően mégse változott a Mastodon zenéje: továbbra is szemét módon húznak a noisecore-ízű nóták, míg Brann Dailor széttördeli őket. Valami egészen hajmeresztően játszik a csóka - főleg azóta istenítem ezt a Brann gyereket, mióta láttam a DVD-n, milyen embertelen dolgokat pakolgat össze a dobokon.

Bill hangja is rengeteget fejlődött az elmúlt két évben: a Naked Burnben a legzsongítóbb a teljesítménye, de no para, ez a lemez minden, csak nem eladható. Az eltunyulás helyett sokkal találóbb azt mondani, hogy a mai Mastodon jóval változatosabb, mint a két évvel ezelőtti, és Bill kapitány is csak ott üvölt, ahol kell - ami még így is rengeteg helyen előfordul.

Szeretném látni, hogy reagál erre a zenei és hangulati váltásokban dúskáló, zajos, súlyos lemezre egy masszív true metalos - valószínűleg zokogna. Ugyanakkor, az underground zenék, az extrém, beteg muzsikák hívei továbbra is ikonként fogják tisztelni ezeket a hősöket, akik megtalálták az arany középutat a továbblépés és az eredeti vonal megtartása között.