Threshold - Subsurface

Kiadó: Inside Out
Együttes: Threshold
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Adamskij
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

A szűkös brit prog színtér megkerülhetetlen óriásává vált az évek során a Threshold. Előző lemezük, a Critical Mass után még koncertlemezt is rögzítettek - ennek címe Critical Energy - hűen tükrözve a banda élő megszólalását (szinte semmiben nem különbözik az albumokon hallottaktól). Általában a hetedik lemezre már szinte bevett fordulatokkal rendelkezik minden csapat, s ez a Threshold esetében is fennáll. Nincs nagy meglepetés, pont azt kapjuk, amit tőlük elvárhatunk - persze néhány apró csavarral kiegészítve.

A hatos zenéjére a már szinte üvöltő egyszerűséggel megfogalmazott témák jellemzőek. Akinek a progresszív jelző kapcsán a vég nélküli tekerések és ultrakomplex ritmusképletek jutnak eszébe, felejtse el az újkori Dream Theater-t. A Threshold szemben úszik az árral: roppant alázatos minden tag, noha mindegyikükben ott lapul a zseni. Az egyszerűségében nagyszerű részeket a csapat nagyívű nótákká formálta. Az egyik pillanatban még teljességében zúzó csapat képes úgy akusztikusba, majd visszaváltani, hogy az ember csak elismerően bólogat. Mindig csak annyi hangszer, annyi szólam szól, amennyi feltétlenül szükséges az adott résznél, nincs felesleges hang - ugyanakkor elvenni sem lehetne belőle. Nyilvánvaló, hogy ezek az arcok mindent tudnak a zenéről.

Noha zeneileg sokat merítenek a '70-es évek rockcsapataitól (visszaköszön a Uriah Heep és Deep Purple), Richard West űrhangszíneinek köszönhetően kap egy modern löketet a szikár alapokkal rendelkező muzsika. Ki kell emelnem Johanne James ütős munkáját, egyszerűen csodás, amit bemutat. Soha nem viszi túlzásba díszítéseit, ugyanakkor minden ütésében ott a szükséges erő. A közérthetőség és a tiszta szerkezetek mellett pazar (iker)szólókat mutat be Karl Groom és Nick Midson is. A frontember Mac régies - de nem öreges - hangja kitűnően passzol a harmincas-negyvenes fószerek zenéjéhez.

Az utóbbi időben a nemzetközi prog színtéren is a dömping, valamint a vég nélküli témahalmozás lett úrrá. A Threshold kerek dalai azonban üdítő kivételt jelentenek. A sejtelmesen a legrövidebb Stop Dead, valamint az ezt követő tíz percet meghaladó The Art Of Reason is ugyanabból a kútból merítenek. Ellentétben a korábbi anyagaikkal, a Subsurface-en szinte minden egyes nótát felismertem már az első hallgatás után is. Mi több, azóta néhány dalt nonstop dúdolok már a négyes-hatoson, ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy hat a lemez. Mindössze egyetlen négy perces "sláger" kapott helyet a kilenc dalt tartalmazó anyagon, főleg a hat-nyolc perces tételek uralják a terepet. A nagy gonddal felépített, vokálokkal gazdagon kísért refrének másodpercek alatt befészkelik magukat a hallójáratokba, s csak a következő hasonló minőségű kórus képes őket kiűzni onnan. Szövegileg Mac a zenéhez hasonlóan egyenesen és érthetően fogalmaz, de számos gondolatot ez az egyszerűség tesz mélyebbé.

Ismerkedésnek a Ground Control és a Pressure, illetve a már említett számok mutatják be legjobban a britek munkáját. Aki vevő a sallangok nélkül, igényesen elkészített agyasabb rock/metal lemezekre, mindenképp hallgasson bele. Könnyen lehet, hogy új kedvencet avat.


1. Mission Profile
2. Ground Control
3. Opium
4. Stop Dead
5. The Art Of Reason
6. Pressure
7. Flags And Footprints
8. Static
9. The Destruction Of Words