Suffocation - Souls To Deny

Kiadó: Relapse
Terjesztő: HMP
Együttes: Suffocation
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Samarithan
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

A Suffocation nem egy mindennapi death banda. Zenéjüket olyan egyedi stílusjegyek teszik felismerhetővé, amilyenekre sokan csak áhítoznak. Gondolok itt a dobos egyedi, messziről felismerhető játékára, a brutál gitártémákra és még sorolhatnám, hogy mely zenei ritkaságok azok, amelyek csak és kizárólag a Suffocation-re jellemzőek.

A zenekar 1991-ben alakult és igen rögös pályafutás áll a hátuk mögött; állandó tagcserék, kiadóváltások tarkítják a csapat történetét. Munkásságuk során immáron a hatodik halálorgiát zúdítják a tisztelt nagyérdeműre a Souls To Deny-jal. Az amerikai brigád az alábbi felállásban készítette el 2004-es munkáját: Frank Mullen, Terrance Hobbs, Guy Marchais, Derek Boyer, Mike Smith. A hosszú kihagyás után az újra aktiválódott - többek közt a Cannibal Corpse legénysége és még sokan mások is lelkesen fogadták ezt a hírt - zenészek izületei nem álltak be és laza eleganciával kezelik hangszereiket, úgy mint valaha, megmutatva hogy nem felejtettek el muzsikálni.
A zeneanyag borítója ugyanolyan csúnyácska, mint mindig, ezért az első benyomás az volt hogy ezek a legények ismét valami brutalitásra adták a fejüket. Megnyugodtam, a New York-i ötösfogat hű maradt a stílushoz, amit eddig is képviseltek, és ismét egy erősnek mondható korongot készítettek

Ez az album nem egy könnyű hallgatnivaló. Megközelítőleg ötször hallgattam végig, hogy értelmezhető legyen valami ebből az ultrakomplex halmazból. A nóták egytől egyig hihetetlen erőről tesznek tanúbizonyságot. A számok nagytöbbsége agyontördelt témákból és ezernyi tempóváltásból áll, ezért nagy beindulásra nincs lehetőség. Ötletes, virtuóz szólókat komponáltak a legények, amelyek az 1-2 másodperces ultrahosszúságot is elérhetik. Esetenként igen erős Napalm Death hasonlóságot érzékeltem, de ezen meglepődni sem érdemes. Ma már nehéz olyan anyagot készíteni, amiben semmilyen hasonlóságot nem találunk, lehet az tudatos másolás vagy csak véletlen egybeesés. Az album hangzása is nagyon erőteljes, falrombolásra alkalmas.

A véleményem röviden, tömören csak annyi hogy ez egy igen korrekt, kompromisszumoktól mentes Suffocation album, ami a fent említett egyedi stílusjegyeket mint mindig, most is tartalmazza. Komplex barátoknak és Suffocation fanok-nak kötelező, másoknak ajánlott.


1. Deceit
2. To Weep Once More
3. Souls To Deny
4. Surgery Of Impalement
5. Demise Of The Clone
6. Subconsciously Enslaved
7. Immortally Condemned
8. Tomes Of Acrimont