Mortiis - The Grudge

	Kiadó:	Earache
	Együttes:	Mortiis
	Megjelenés éve:	2004
	Ajánlja:	Dallanan
	Pontszám:	6/10
	Értékelés:	Több, mint szomszédidegesítő

Egyszer volt, hol nem volt, létezett egy zenekar Norvégiában, melyet Emperornak hívtak. Ez a banda arról volt híres, hogy a kortárs black metal zenekarokat mérföldekkel megelőzték ötletek, egyediség szempontjából. Mortiis ebben a csapatban volt basszusgitáros Ihsahn és Samoth oldalán. Szerepet vállalt a híres Wrath Of The Thyrant demón, Az Emperor EP-n és az As The Shadows Rise kislemezen is. Az egyik legkiválóbb Emperor dal, az I am The Black Wizards szövege is tőle származik. A 90-es évek első felében történt black metal mozgalommal összefüggésbe hozható gyilkosságok, templomgyújtogatások következményei egészen a szomszédos Svédországig kergették, ahol a basszusgitárját szintetizátorra cserélte és Mortiis név alatt sötét, filmzeneszerű muzsikát kezdett el játszani, amit önmaga Dark Dungeon, azaz Sötét Várbörtön stílusnak hívott. Maga a művész is átesett némi átalakuláson. Állítása szerint Mortiis egy olyan lény, aki birtokolja a testét és általa, illetve rajta keresztül a zene révén mutatja be saját, csillagokon túli világát. Külsőre is igen megváltozott, trollszerűvé maszkírozott arca, hegyes fülei, azóta is minden fotón, illetve koncerten látható.

Az 1994-ben megjelent első lemez (Fodt Til a Herske), még igen primitív, kevés hanggal operáló szintetizátorzene volt némi narrátorszerű beszédhanggal, de már akkor is fellelhető volt a sajátos Mortiis világ. A következő Anden Som Gjorde Opprör zenei változatosságban és a szintetizátor kihasználtságában messze felülmúlta a bemutatkozást. Otthon, fekvő helyzetben, sötétben hallgatva olyan érzésem volt, mintha egy fantáziavilág szülöttei, orkok, elfek, trollok, törpök és természetesen emberek történelmébe csöppentem volna bele. Ezt a zenei utat követte a Keiser Av En Dimensjon Utjent és a Crypt Of The Wizard albumok is. A folyamatos fejlődés lemezről-lemezre tapasztalható volt. Azóta is bármely alkotást szívesen meghallgatom ezek közül, annyira magával ragadó hangulattal rendelkeznek.
A korábban menetrendszerűen évenként lemezzel jelentkező Mortiis két éves csend után 1999-ben, The Stargate címmel egy régóta ígérgetett anyaggal jelentkezett. Ezen az albumon használta ki leginkább szintetizátort, rengeteg különböző, misztikus hangmintát lehetett hallani. Ezen kívül akusztikus gitár, illetve Sarah Jezebel Deva (Therion) által, csodás ének is emelte a produkció fényét. Ennek ellenére a korábbi atmoszférából sokat veszített a zene és már ekkor érezni lehetett a változás szelét...ami 2001-ben be is következett, amikor a The Smell Of Rain címmel megjelent mű szinte teljes mértékben elmosta mindazt, amit addig zeneileg képviselt. A végeredmény modern, gépies, elektro, indusztriál és dark elemekkel átszőtt, rockos szerzemények voltak, melyek sokszor a Sisters Of Mercy-t juttatták eszembe, de az egyértelműen hallatszott, hogy Mortiis a modern, extrém szintizene világából is sokat merített. Nyomokban azért megmaradt valami kevéske a korábbi atmoszférából, de ez önmagában nem segített volna a lemezen, ha nem lett volna rajta néhány egész emlékezetes dal. Fura módon időközönként mégis a cd lejátszómban köt ki...

A legfrissebb alkotás néhány hete jelent meg The Grudge címmel. Nem számítottam arra, hogy visszakanyarodnak a régebbi zenei világ felé, de arra sem, hogy még inkább az elektro, indusztriál vonal felé haladnak, pedig ez volt a legvalószínűbb. Mondhatni, hogy a friss anyag a The Smell Of Rain egyenes következménye. A nyitó szám (Broken Skin) elején meg is ijedtem Mortiis torzított, hamis (direkt?), üvöltő hangján és a gépies ütemeken. A gépies dolgok maradtak, de az ének a későbbiekben nem volt ennyire borzalmas, sőt később egész emlékezetes dolgokat produkál. Valahogy egy jövőbeni, mocskos, elhagyatott gyártelep jutott eszembe a dal és az egész lemez kapcsán, ahol lepukkant, egykori cyber mérnökök élnek és összelopott szerkezetek által készítenek mindenféle ocsmányságot, hogy azt értékesítve életük fonalát minél hosszabbra szőhessék. És Mortiis mintha ebben a miliőben írta volna meg a dalokat. (Ezek szerint a testetlen démon világa sem csupa tündérmese...) Állítólag Levi Gavron, illetve Asmund Sveinunggard, mint gitáros és Leo Troy személyében egy dobos segítette a munkát, ami a hangzást tekintve elég furcsának hat. Főleg a dob szól nagyon gépiesen, de a gitárok is elvétve hallatják megfelelő súllyal a hangjukat. A címadó tétel volt az első olyan dal, ami megfogott, pedig leginkább a refrén tetszik belőle. Ezen a lemezen is érezni Sisters Of Mercy hatást, több dallam, dalrészlet emlékeztet a kultikus csapatra, de a Nine Inch Nails és is eszembe jutott.
A Decadent & Desperate egy jó kis lendületes, drum&bass és techno elemekkel átszőtt, elektromos gitárral megtámogatott dal. Amellett, hogy van benne erő, a hangulatát is nagyon eltalálták, amolyan cyber disco tétel. A Johny Mneomnic, vagy akár a Mátrix filmek világába például tökéletesen passzolna. Pihentetőbb, nyugisabb tétel a The Worst In Me, majd a Gibber ismét egy Decadenthez hasonló, adrenalin növelő darab, bár ez zeneileg még egyszerűbb, vontatottabb. A The Loneliest Thing elején azt hittem, hogy véletlenül egy Host korszakos Paradise Lost nóta került a lemezre, aztán ahogy az ének kiteljesedett, már megvolt a különbség. Szintén cyber disco-ba való a Le Petit Cochon Sordide, bár számomra az egész dal kissé sótlannak hatott. A lemezt záró egyszerű dallamú, hangulatos, szintetizátorral előadott Asthma utal vissza a korai időszakra, azon belül is a kezdetekre.

Első néhány meghallgatás után azt gondoltam, hogy rendkívül le fogom húzni a lemezt, de mire belekezdtem az írásba, addigra a negatívumok mellett szépen körvonalazódott a The Grudge erényei is. Amit Mortiis megalkotott, az egyáltalán nem egyéni, de nem is könnyen befogadható. Viszont az utolsó 2 lemez függvényében úgy érzem, hogy ezt a stílust is saját képére tudta gyúrni és jól áll neki. Mint ahogyan a The Smell Of Rain-en, ezen is vannak jobb és laposabb számok, de a teljes produkciót nézve így kerek az egész. Azt gondolom, hogy a következő lemeze lesz az igazi ütőkártya! Sokat gondolkodtam azon is, hogy vajon hány pontot ér ez a produkció. Végül a 6 pont mellett döntöttem, mert Mortiis tehetsége révén még ebben a stílusban is jóval többet tudna kihozni magából.


1. Broken Skin
2. Way Too Wicked
3. The Grudge
4. Decadent&Desperate
5. The Worst In Me
6. Gibber
7. Twist The Knife
8. The Lonliest Thing
9. Le Petit Cochon Sordide
10. Asthma


Magyarországi forgalmazó:
Vimpex Music / Musicworld 2000 Bt.
8000 Székesfehérvár,
Kégl Gyula u 12.
mwbt@enternet.hu
www.vimpexmusic.hu
Tel.: 06-22-397-096, 06-30-6088-036