Wintersun - Wintersun

Kiadó: Nuclear Blast
Terjesztő: HMP
Együttes: Wintersun
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Donat
Pontszám: 7/10
Értékelés: Átlag feletti teljesítmény

A Wintersun egy újabb finn projekt, ahol az első albumot Jari Mäenpäa énekelte, gitározta, basszusgitározta, billentyűzte fel. A srác épp most vált ki az előző zenekarából, az Ensiferum-ból és egyedül a dobokat bízta másra, pontosabban Kai Hahto-ra, aki a Rotten Sound nevű finn grindcoret/death metalt játszó banda tagja. Jelenleg projektként futnak, de a távlati terveikben egy teljes zenekarrá akarják tenni a Wintersun-t. A felvételek a Finnvox stúdióban készültek, így a hangzás is korrekt lett. S akkor most nézzük az albumot.

Az első szám a Beyond the Dark Sun címet viseli, amely egy jó kis Bodom jellegű gitár felvezetéssel indul. Ezt talán kicsit sokáig nyújtják, hisz majdnem fél percig egy témára épül itt a dal, egy kis díszítéssel. Aztán átváltanak egy amolyan Dark Tranquillity-s kántálós részbe, majd visszatér az alap téma. Majd erre a dallamra variálgatnak tovább, ízléses, gyors gitártémákkal. Az utolsó másodpercekben pedig a beragadt visszhang effektet élvezhetjük. Összességében fogós szám, nem mellékesen erre készítettek klipet is. A következő tétel a Winter Madness, amiben őrült tempót diktál a dobos. A lába helyén mintha géppuskák lennének. Itt is feltűnnek a dallamokban a tipikus északi jegyek, természetesen kellemes károgó énekkel, de lehet azért a dalszövegeket is érteni. Az egész hangulata egy kicsit a Finntroll-t juttatta eszembe.
A dalcímek nagyon jól el vannak találva, így a következő, a Sleeping Stars adja is, hogy egy lassúbb, sötétebb szám következik. Az elején gothic-os lassúság, filmzenébe illő billentyűtéma - ha ezt vonósok játszanák, még Rhapsody intronak is elmenne (ebben a későbbi kórus betét is megerősített). Majd akusztikus rész, de nem kell megijedni, ez is nagyon súlyosan szól. Utána kicsit gyorsulnak, de csak lassú-középtempóig, és egy kórus vezeti fel a fő dallamot. Innentől az énekben visszajön a károgás, néhol egy második éneksávval segítve, amin hol énekelve, hol kántálva halljuk a szöveget. A visszhang effektet mindenesetre itt is előszeretettel alkalmazzák. A szám végén lassan elhalkulnak a hangszerek, majd egyszerre berobban a Battle Against Time. Mivel ugyanazzal a hanggal kezdődik, mint amivel az előző szám véget ért, nagyon jó, hogy tulajdonképp egy másodpercnél tovább így nem áll le a zene. Itt már vissza is jön a kétlábgépes kíséret, amivel tulajdonképp az az egyetlen baj, hogy a túlzott használata miatt a dob egy folyamatos massza, pergetésekkel díszítve. Hét percen át egymást érik a szólók és kórusrészek, néha nagyon jó kiállásokkal és darálásokkal. A basszusnak viszont se hírét, se hamvát nem hallani és ez innentől már egyre jobban zavar. (Főleg, hogy én is basszusgitározom... ) A következő szám a Death and the Healing, amiben melankolikus dallamok csendülnek fel. Heavys gitártémák, dallamos ének. Sajnos ez a szám is túl hosszú a maga hét percével. Ez az album talán legunalmasabb tétele.
A Starchild visszatér a melodic death vonalhoz, bár az alapritmusa speedes. Dallamos, tiszta éneket vegyítik a károgással, ami nagyon jó összhangot teremt. A gitárokon galoppozó témák is előkerülnek, ezt a billentyűjáték nagyon szépen díszíti. Ez a dalszöveg is - mint az összes többi is - Jari életéről, hangulatairól, érzéseiről, hallucinációiról, álmairól szól. Az utolsó elötti szám (Beautiful Death) zaj introval kezdődik. Majd berobban egy nehéz, torzított riff, majd egy halálhörgés. Ezután kezd dallamossá válni a nóta, de nem engedve a gyors tempóból és a tiszta vagy károgós ének is váltja egymást, misztikus hangulatot kölcsönözve a dalnak. A dobtémák pedig újból csak metronómmal mérhetők. (A dobos múltját ismerve nincs mit csodálkozni ezen, de szerintem ehhez a zenéhez egy kicsit lazább dobolás kívánkozna.)
Végezetül, a Sadness and hate című szám zárja az albumot. A benne lévő dallamok a régi Amorphis-t idézték fel bennem. Középtempós dal, szigorú riffeléssel, a hörgésbe hajló éneket néhol váltják a finomabb dallamos énekkel, vagy a vikinges jellegű szavalásokkal, kórus témákkal, mindez pedig néhol népzenei motívumokkal tűzdelve. Egy gitárdallammal indítanak, majd bejön egy verse rész, aminek variálgatásával egész jó dolgokat mutatnak be. Ismét visszatér a nyitó gitárdallam, majd verse, és így tovább és így tovább. Ez a dal amolyan összefoglalója is az albumnak. Majd ennek a tízperces számnak a végén egy ízléses billentyűtémával búcsúznak tőlünk.

Tudom, nehéz újat alkotni ezen a zenei vonalon. De nekik mégis sikerült az, ami sokaknak nem, vagyis hogy nagyon jól ötvözték a fentebb már említett zenekarok jellegzetességeit, így tényleg egy izgalmas és új anyagot kaptunk. Kicsit sokallom viszont a témákat, a szólók túl hosszúak és igazán elajándékozhatnák azt a fránya visszhang effektet. Mindenesetre, ha sikerül összegyűjteniük egy teljes zenekart és nekiállnak koncertezni, még nagy sikerek elé is nézhetnek.


1. Beyond The Dark Sun
2. Winter Madness
3. Sleeping Stars
4. Battle Against Time
5. Death And The Healing
6. Starchild
7. Beautiful Death
8. Sadness And Hate