Susperia - Unlimited

Kiadó: Tuba Records
Együttes: Susperia
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Perkele
Pontszám: 8/10
Értékelés: Erős anyag!

A Susperia esetében az átmenet folyamatosnak tekinthető. Legtöbbünk tudatában egy black metal banda képe villan fel a név hallatán és valóban, a banda első lemeze, a Predominance black metal alkotás volt. Ezt a Vindication követte, amely elindította a csapatot az ismertség útján. Ezen már nem kimondottan black metalt játszottak, hanem annak thrashesített, összetettebb verzióját. Most pedig kezünkben a zenekar harmadik, Unlimited lemeze, amely már egy jóval dallamosabb, és majdhogynem tiszta thrash alkotás.

Énekesük, Athera már 2002-bern is a Testament-et nevezte meg a zenekar fő hatásai között és ez most több mint egyértelművé vált ezen az albumon, bár a Metallica nyomai is erősen érezhetőek például aChemistry-ben, vagy a Situation Awareness-ben. A tipikus, mondhatni Susperias riffek ugyan felismerhetővé teszik a bandát (még a gitárok hangzása is ugyanolyan, mint az előző lemezen volt), de magában a zenében már nem találni blackes elemeket és Athera vokál stílusa is jelentősen megváltozott. Ez utóbbi azonban inkább negatívum. Túlnyomórészt tisztábban próbál énekelni, de ez a hangja egy rock bandában inkább megállná a helyét, mint itt. Visszatérve zenéjükre, a göteborgi, dallamos death metal populáris ága is utat talált magának az Unlimited-re, de a thrash témák közé beépülve senkinek nem lehet kifogása ellene; már amennyiben dallamos, erőteljes thrash zenére vágyik az ember. Középtempós, energikus számaik vannak, tele jó témákkal, ádáz gitárszólókkal és okosan egymás mellé tett váltásokkal, amiktől nem tördeltté, inkább csak egyre fogósabbá váltak számaik. Nem hiába, áll némi tapasztalat a hátuk mögött és ez érződik az egész lemezen, a dalok felépítésén, kibontakozásán. Tudják jól, hogy ha a durvább, súlyosabb részeket lágyabb, 'feldolgozhatóbbak' követik, akkor sokakat meg tudnak majd vele ragadni. Például zseniális ötlet volt a női háttér vokál alkalmazása is a Devil May Cry-ban, amitől földöntúli atmoszférát kapott, az egyébként inkább csak szimplán metalnak kategorizálható felvétel. De azt nem állítanám, hogy mindegyik dal a szívembe lopta magát. A legellenszenvesebb talán a Years Of Infinity lett. Ez még a többihez képest is túl dallamosra sikeredett és a dal végén hallható Halford-szerű sikoly végképp kiábrándító volt. Ezt leszámítva, jó kis lemez lett az Unlimited.

Aki szerette a zenekar előző korongját, annak valószínűleg nem okoz majd problémát ennek az albumnak a megkedvelése sem. Igaz, meg kell szokni, hogy befogadhatóbb, dallamosabb albumot készítettek, aminek következtében a zenekar inkább visszaesett, mint fejlődött. Ezzel nem a zenészek tudását kérdőjelezem itt meg, hiszen mindegyikük precízen és magabiztosan játszik, de a lemezt egészében tekintve, a Vindication eredetibb volt.


01. Chemistry
02. The Coming Past
03. Situational Awareness
04. Devil May Care
05. Off The Grid
06. Years Of Infinity
07. Home Sweet Hell
08. Mind Apart
09. Beast By Design
10. Untouched