Genius Rock Opera - Episode 2 - In Search Of The Little Prince

Kiadó: Frontiers
Terjesztő: HMP
Együttes: Genius Rock Opera
Megjelenés éve: 2004
Ajánlja: Avenger
Pontszám: 9/10
Értékelés: Stílusában kiemelkedő

Ha azt mondjátok az Avantasia nagyon jó metal opera, akkor találtam nektek valamit, amit imádni fogtok. Első körben tessék megismerkedni Daniele Liverani nevével, aki végülis az egész most elemzésre váró album agytrösztje, majd jöjjenek az előadók akikkel dolgozott: Russel Allen (Symphony X), Mark Boals (Ring of fire, ex-Malmsteen), Daniel Gildenlöw (Pain of Salvation), Edu Falaschi (Angra), Jeff Martin (Racer-x), Rob Tyrant (Labyrinth), Oliver Hartmann (Empty Tremor ex-At Vance), Eric Martin (ex-Mr.Big), Johnny Gioeli (Hardline, Axel Rudi Pell), Liv Kristine - (ex-Theatre of Tragedy), Philip Bynoe (Steve Vai, Ring of Fire). Már itt abbahagyhatnám az ajánló írását, hiszen az olvasók többsége vagy már útban van a bolt felé, vagy az állát keresi a földön. Megmondom őszintén, hallgatás nélkül is biztos voltam benne, hogy nem lesz ez olyan rossz portéka, ha Russel Allen vagy például a mindenható Daniel Gildenlöw rábólintott, hiszen melyikünk ne bízna bennük vakon?

Az olasz származású Daniele már hat évesen tépte a húrokat annak ellenére, hogy fő hangszere akkoriban még a zongora volt. Főként klasszikus dolgokat tanult gimnazista korában is, majd milliónyi szólólemez, temérdek zenei díj és Empty Tremor nevezetű progresszív metal bandájának megalapítása után az álma beteljesedni látszott, amikor lehetősége nyílt három-epizódos rock operájának kivitelezésére. A munka kétharmad részén már túl is van, lássuk milyen zenét rejt az In Search of the Little Prince második része.

A kezdés a monumentális jellegnek megfelelő, a nyolc és fél perces He Will Die-ban minden benne van amiről ez a lemez szól, hatalmas kórusok, hátborzongató dallamok és korrekt zúzás mindez nem a szokásos - akár az Avantasiat is jellemző - heavy metal köpönyegben, hanem tökös progos körítésben. Ehhez hasonló dalok vannak többségben, mint például a harmadik He Won't Escape, ami a maga duplalábgépes tempójával, nyakatekert gitártémáival és főként a zseniális Russel Allen torkával gyakorlatilag egy az egyben Symhony X. De ide sorolnám a két utolsó, talán már túlságosan is elnyújtott tételt, illetve a személyes kedvencemnek számító indiánt, Rob Tyrant-ot megszólaltató Beware című nótát is. De rajtuk kívül vannak itt egészen izgalmas dolgok is, például a pattogós, néhol Dream Theater-t idéző Valley, vagy a nyersebb megszólalású What He Has To Say. Azért az operákat emocionálisabb oldalról is meg kell támogatni, így két ballada is helyet kapott a lemezen, melyek közül a Playing in Their Dreams vezéregyénisége nem más, mint a rendkívül csúnya ám annál szebb hangú Edu Falaschi, a My Dear Son előadója pedig a Mr. Big ismert hangja Eric Martin, és ilyétéképpen bármelyik rádiós toplistán elférne.

Az én toplistámon pedig a Genius férne el, hiszen azon kívül, hogy több kedvencem hallhatom egy lemezen, az aláfestő zene is a helyén van. Ez a lemez már csak az előadók miatt megérne 10 pontot, de ezzel inkább várok, hiszen a narrátor szerepét felvállaló Philip Byone-tól elhangzik a végén a kulcsmondat: "To Be Continued"...


01. He Will Die
02. Playing In Their Dreams
03. He Won't Escape
04. Valley
05. Beware
06. My Dear Son
07. What He Has To Say
08. All My Fault
09. To Be Free
10. Fight Again
11. Far Away From Here