Paatos - Kallocain

	Kiadó:	Inside Out
	Együttes:	Paatos
	Megjelenés éve:	2004
	Ajánlja:	Adamskij
	Pontszám:	9/10
	Értékelés:	Stílusában kiemelkedő

A borító alapján már sejtettem, hogy nem mindennapi élményben lesz részem a norvég Paatos második lemezével. Lassan kezdek hozzászokni, hogy ha valami szokatlan látásmódra vágyom, norvég lemezek közt nézzek szét először. Meg is lepett, hogy az InsideOut felvállalta a bandát, hiszen az itt hallható érzelmes, lélekmarcangoló dark-jazz-rock cseppet sem azonos a fő profilját jelentő prog metallal. Viszont belenyúltak a jóba, mert csak idő kérdése, hogy a Paatos nevét az Anathema, Chroma Key, Katatonia, s esetleg egy kis szerencsével és jó terjesztéssel a Björk rajongók is megismerik hamarosan.

Igen, Björk neve nem véletlenül került elő. Az öttagú csapat élén ülő Petronella Nettermalm visszafogott és csak ritkán kieresztett vokáljai mellett csellótémákkal is segíti a dallamok előtérbe kerülését. Kicsit kislányos, máskor álmodozó hangjában olyan szomorúság rejlik, amit napjaink gothic színterének énekesnői hírből sem ismernek. A négy srác - akarom mondani, meglett férfi - okosan alátolja az alapokat. Az ember pedig bután meredve maga elé azt kérdezi magától: miért nem hallottam már ezt, miért nem? A családos, harmincas éveiben járó ötös finoman vegyíti az elektronikát a melankolikus rockzenével. Annak ellenére, hogy első hallásra The Gathering módra lelassított rock dalnak tűnnek szerzeményeik, ez többszöri hallgatás után egyfajta chillout-ambient trip-nek hat. S míg az említett holland zenekar jó pár korong után jutott el a Souvenirs-en hallható összetett hangulatábrázolásra, a Kallocain egyből odatehető Anneke-ék műve mellé. Remélem a The 3rd And The Mortal neve is többek számára ismerősen hangzik - lehet új kedvencet avatni.

A kezdő Gasoline nevéből adódóan is belecsap a húrokba, itt még Petronella is teli torokból üvölt. Ellentétben Tomppa hangerejével nála nem reped meg az ablaküveg, viszont kellően haragos éle jól illik Peter Nylander torzított őrületéhez. Az első csúcspontot a hármas Happiness jelentette számomra, ezt a dalt bátran oda tehetik a kirakatba - úgy remekmű, ahogy van. Peter itt is, mint ahogy az egész lemezen hatalmas alázattal kíséri az énekesnőt, aztán a Look At Us második felében elereszti szólóját. Teljes mértékben gyilkos hangulattal felvértezett komplex munka. Egyszerűen tökéletes, a mai Pink Floyd sírva könyörögne a receptért. Tényleg. A Stefan Dimle nagybőgős-basszer és Ricard Nettermalm - magányos sírhantkúrók számára rossz hír: Petronella férje - dobos fémjelezte ritmusszekció pont annyira feszes és annyira hajlik a metrummal, amennyire egy ilyen pulzáló-vibráló zenénél szükséges. A mélyebb vonós hangszerek mellett a fő megfejtést Johan Wallén őrült analóg szinti és sampler témái jelentik. Utoljára ennyire eredeti aláfestést a Portishead alkalmazott, ám a Paatos hangulatilag inkább az Ulver-Björk, zeneileg a már fentebb említett The Gathering-Anathema duóval rokon.

A kilenc számos, ötven perc körüli album kerek egészet alkot. Az első négy, rockosabb szám után két ábrándosabb, kalandozóbb filmzene-szerűbb tétel következik, majd a hetedik Stream-nél megjelenik már az acid/free jazz is. Ezt is tudják. Igaz, magyar pályatársaikkal korántsem egy cipőben eveznek. Számukra ugyanis a dal egységének, a hangulat megtartásának és kiteljesítésének eszköze a hangszeres tudás. Ezután előbb még egy rockosabb, korai '70-es évek Doors-ára emlékeztető darab következik a Won't Be Coming Back képében, majd a záró akusztikus In Time után megáll a lejátszó. Nincs értelme mást feltenni ezután, mert az igazi emésztés és megértés csak ekkor következik.

A Paatos beszerzése és hallgatása mindenkinek erősen ajánlott, főleg ha a hallgató nem idegenkedik a furcsább megoldásoktól, hangzásoktól s hajlamos elmerülni a zenében. S aki a virgázást kérné számon a csapaton, az a rejtett és dalba ágyazott ötletek miatt vegye elő többször a lemezt. Igazi, nem várt meglepetés.


1. Gasoline
2. Holding On
3. Happiness
4. Absinth Minded
5. Look At Us
6. Reality
7. Stream
8. Won't Be Coming Back
9. In Time